Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza

Pátija István: Fejér megye sold székének történeti földrajza

jellegű forgalom (marhahajtás, szekér, kocsi és gyalogos forgalom) eltérő mértékben befolyásolták az utak fejlődését, az útvonalak térbeli eltolódásait. Az utak állapotára, járhatóságára számos érdekes példát találunk Pest-Pilis-Solt vármegye 18. századi közgyűlési jegyzőkönyveiben. A török elleni háborúk, a katonaság mozgása kapcsán számtalanszor említették a Dömsöd és Bátya közötti, víz alá került Duna menti sávot, az elöntött és járhatatlan utakat (pl. 1720-ban, 1726-ban, 1732-ben és 1737-ben, 1738-ban).251 1737-ben feljegyezték, hogy „a terület a soltijárás mentén olyan belvizes, hogy a legkisebb esőtől minden mocsárrá változik, nem kell ahhoz árvíz-.. ”.252 Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a középkori és kora újkori útjaink sok tekintetben a folyton változó, kanyargós és sáros tanyasi utakhoz hasonlóak lehettek.

Számos kutató rávilágított arra, hogy a mai utak és a középkori elődeik között sok helyen kimutatható a folytonosság.253 Ilyen például a tanulmány témáját adó területen az 51-es út „folyosója”, mely nagyvonalakban megegyezik a solti szék legfontosabb közlekedési útvonalával, a középkori Duna menti országúttal.254 Dömsöd - Tass - Szalk között például az egykori út a mai védgát helyén haladt, a mai úttól 1,5—2,5 km-re nyugatra. Szalktól délre, Csabony — Vecse — Apostag között viszont megközelítőleg ma is a középkori út nyomvonalához illeszkedik a mai 51-es út. Mikroszinten vizsgálódva látható, hogy az egykori és a mai utak közötti eltérés pár méter és néhány kilométer között változott az elmúlt évszázadokban.

A solti szék közlekedésének gerincét két fő útvonal alkotta a késő középkorban (12. ábra). Az egyik a már említett É—D-i irányú, Duna mellett haladó budai országút (oklevelekben via publica, via magna, királyi út) volt. Ez volt a kapocs Buda és az északi országrészek, valamint az Al-Duna és a Balkán felé. Az országút a Duna közelében haladt, s majd később látni fogjuk, hogy érintette a szék legjelentősebb rév-, vám- és vásárhelyeit. Északon Szentkirály és Aporka magasságában ágazott el az Akasztó felé vezető út. Innen délre Pereg környékén Keve városa felé vezetett egy fontos mellékút. Déli irányban következett Dömsöd, melynek révje, vámja és hetivására is volt. Érdekesség, hogy a Duna főága mellett fekvő Adonyban (egyebek mellett) hétfőn, Kévén kedden, Dömsödön pedig szerdán, tehát egymást követő napokon volt hetivásár. Az út Dömsöd után Halásztelket, majd a vásárral és révvel rendelkező Szentgyörgyöt érintette. Utóbbi 1488. évi határjárásában nyilvános útként (via publicà) említették.255 Továbbhaladt Szalkon és Csabonyon keresztül, majd elhaladt Vadas falu és a Zöld-sziget (mai Csabonyi erdő területe) mellett. A sziget 1363. évi határjárásában az országutat nagy úrnak (via magnet) nevezték.256 Innen következett Vecse, illetve a révvel és vámmal rendelkező Apostag. Utóbbi érdekessége, hogy a Duna jobbpartján terült el a másik Apostag, így tulajdonképpen ikertelepülésekről volt szó. Ezután az országút elérte Soltot, a szék központját, ahonnan a szomszédos Révfalun keresztül lehetett átjutni Földvárra. Solt után az országút Vejtén, Kishartán és a harmincadvámmal és vásárral rendelkező Patajon haladt keresztül. Egy 14. században keletkezett hamis oklevélben, Madocsa határainak leírásánál említettek egy Soltról Patajra tartó utat, amely minden bizonnyal a budai országút lehetett.257 258 Patajról az út Bőd érintésével Kalocsára vezetett, ahonnan továbbhaladt Nádudvar, majd Baja felé.

A másik útvonal nagyjából ÉNy-DK-i irányú volt, és Szeged és Fehérvár érintésével haladt az itáliai és az osztrák/bajor kereskedelmi központok felé (13. ábra)P& Jelentősége főleg az olaszországi és a német piac felé irányuló távolsági marhakereskedelemben, és a nyugatról behozott termékek (főként a textilek, posztófélék) hazai terjesztésében volt fontos. Gláser Lajos szerint az útvonal Halas — Pataj - Madocsa (rév) - Földvár útvonalon haladt Fehérvár felé.259 Hatházi Gábor viszont egy Halas- Kecel - Kalocsa - Szentbenedek (rév) - Paks útvonalat körvonalazott.260 Utóbbi útvonal elvben járható volt, hiszen keletről jövet Kecel, majd Szentdemeter után az Örjeg mocsáron átkelve Karácson és Csorna érintésével szabad volt az út Kalocsa és a dunai átkelő felé. Véleményem szerint mégsem ez lehetett a kereskedelem fő iránya, hanem a Halas - Kecel - Szentdemeter — Karácson/ Csorna — Szentkirály — Pataj (harmincadvám) — Madocsa (rév) — Fehérvár, vagy Halas — Kiskőrös—Akasztó (út/hídvám)261

— Ács — Szentkirály — Pataj (harmincadvám) — Madocsa (rév) — Fehérvár útvonalak valamelyike. Előbbi rövidebb, s nem érinti az akasztói vámot. Utóbbi útvonal valamivel hosszabb, s érintette az akasztói vámhelyet, majd innen, Ácson keresztül haladt tovább az Örjeg túloldalán fekvő Szentkirályra, onnan pedig a közeli Patajra.

Pataj és Szentkirály kereskedelmi jelentőségére az elmúlt években végzett kutatásaink során derült fény. A korábbi kutatásokból tudtuk, hogy Szentkirályon török palánkvár állt aló. század második felében.262 Feltételezhető volt, hogy az erőd az Őrjeget átszelő, K-Ny-i irányú, Szentkirályon és Patajon átvezető kereskedelmi utat ellenőrizhette.263 2016-17-251 BOROSY - KISFALUDY 1993,26,32; BOROSY 1989,197; 1994, 67; 1995,101-102,111,128,150-151; 1996,53,57-58; BOROSY- SZABÓ 1991,129.

252 BOROSY 1995,137.

253 BLAZOV1CH 2002,47; B. HUSZÁR 1994, 14; SZABÓ 1974, 21-67; ROSTA 2014; GLÁSER 1929.

254 BLAZOVICH 2002,48; GYÖRFFY 1987, 329, 342.

255 DL 19384

256 DL 5177

257 DL 14; FEJÉR 1829, 123; GYÖRFFY 1987, 435.

258 KUBINY1 1994,14; 2000,174-175; BLAZOVICH 2013, 232; LYUBLYANOVICS 2008, 97; SÓLYOM 1933,160-161.

255 GLÁSER 1929,150.

260 HATHÁZI 2000,197.

261 BAKÁCS 1982, 89; DL 1320 és 1322

262 VASS 1980, 26; PÁNYA - ROSTA 2015, 262-263.

263 KUBINYI 2000,19, 80.

16Ó