Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pánja István: Fejér megye Solti székének történeti földrajza elején indultak el Buda felé. Korabeli iratokból tudjuk, hogy a török-rác csapatok feldúlták az útjukba eső magyar falvakat, köztük Solt megyei (So!t)Vadkertet, Kiskőröst, (DunafTétét lent és (Solt)S%entimrét. (Ezzel párhuzamosan a megye területét Török Bálint rác/magyar familiárisai [hűbéresei] is fosztogatták.) Május közepére a megye középső és nyugati felében élők jelentős része elmenekült.98 A korabeli iratokból nem derül ki Mehmed szandzsákbég csapatainak pontos útvonala, csupán feltételezhető, hogy valahol a mai 53-as főút nyomvonala mentén haladtak észak felé a Homokhátságon. Aló. század közepén készült török adóösszeírásokban Halas környéke, valamint Solt megye keleti felének nagy része (az említett négy településsel együtt) lakadan puszta. Valószínű tehát, hogy az 1529-es hadjárat miatt néptelenedett el Solt megye keleti része {Polgárd, Kecel, Demeter, Szfics, Tabd, Pábi, Csengőd, Acs, Akasztó, Agasegyháza, Csanád, Bábony) és a Halas széki kun szállások jelentős része.99 A török-rác támadások ellenére számos helység lakott maradt Solt megyében. Egy 1537. évi iratban említették a megye adószedőjét (dicator), illetve egy 1539. évi irat szerint még beszedték a megye adóját.100 A töredékes adatokból tehát arra következtethetünk, hogy a hadjáratok pusztításai ellenére, Buda 1541. évi elestéig a megye szervezete még működött. A török megszállás miatt a rendi intézményrendszer lassan kiszorult a Duna-Tisza közéről, így Solt vármegye területéről is. 1543-ban, Székesfehérvár török kézre kerülése után Fejér, s ezzel párhuzamosan Solt vármegye tisztikara menekülni kényszerült.1"1 Amíg a kisebb birtokkal rendelkező („béts^ilvafá/’) nemesek és a parasztok tömegei helyben maradtak, a módosabb köznemesek jelentős része, illetve a kalocsai érsekség tisztviselői is északabbra, felvidéki megyékbe költöztek.1"2 Az ország más pontjain is birtokkal rendelkező gazdagabb főurak számára nem okozott akkora veszteséget a költözés, mint a szegényebb nemeseknek.103 Utóbbiak gyakran végvári katonaként vagy tisztviselőként igyekeztek fenntartani magukat. A Miskéről származó Miskey családból például páran Győrbe költöztek, a Vecsét, Fetétlent, S^entimrét birtokló Tetétleniek néhány tagja pedig Egerbe került.104 105 A következő közel három évtizedben kialakult a török hódoltság többé-kevésbé állandó területe. Solt vármegye beolvadt a hódoltságba: északi fele a budai szandzsák {pesti és kecskeméti náhije), valamint a szegedi szandzsák (,kalocsai és solti náhije) része lett. Innentől a török kiűzéséig különvált az igazgatási szerv (sedria) és az igazgatott terület (Solt megye) története. A középfokú igazgatás megszűnése miatt az elintézetlen peres ügyek felszaporodtak. A helyzet rendezésére született meg az 1569. évi országgyűlés 52. törvénye, mely így szólt: „Szolnok, Pejérés Solt vármegyék hol nyerjenek ítéletet? Minthogy Külső Sjoin ok vármegyét és Fejér vármegye solti setékét a törökök elfoglalták r igy alispánjaik és szplgabiráik nincsenek, de megvizsgálásra váró peres ügyeik vannak, elhatározták: 1. § Hogy jövőre Külső-Szplnok vármegye részére Heves, Fejér vármegye solti széke részére pedig Pest vármegye szolgáltasson igazságot. ” w; Számunkra különösen fontos, hogy a törvény szerint Solt vármegyének ekkor nem voltak sem alispánjai, sem szolgabírái, tehát a megyehatóság lényegében nem működött. Schramek László szerint a törvény így egyértelműen azt jelentette, hogy a működésképtelen Solt vármegye egyesülni kényszerült a legközelebbi, működő vármegyével. Nem Pest és Solt esete volt az egyetlen ilyen „kényszerházasság”, Heves és Külső-Szolnok vármegyék is összekapcsolódtak, s így is maradtak az 1876-os megyerendezésig.106 Feltűnhet, hogy az 1569. évi törvény címében Solt megyét, a szövegében pedig solti széket írtak. Későbbi iratokban is hol székről, hol pedig vármegyéről találunk említéseket. Egy 1597. évi birtokba iktatáskor például a Solt megyei Páhit, 1639-ben a „Solt megyében fekvő Hontoka possessiot [falut] ”, néhány nappal később pedig a „Fejér megyei soit széki Dusnokol’ jegyezték fel.107 Valószínű, hogy a vármegye rövid önállósága miatt nem gyökeresedett meg a Solt megye elnevezés, s így maradt használatban mindkét kifejezés a mindennapos ügyek intézése során. Pest megye hatósága valószínűleg 1541-ben, Buda elfoglalása után költözött Egerbe, s az 1569. évi egyesülés után Pest és Solt megyék hatósága ugyanitt folytatta munkáját 1596-ig, a város török kézre kerüléséig.108 Ettől az időponttól 98 BUNYITAY - RAPAICS - KARÁCSONYI 1902, 453; VASS 1980, 21-22. 99 VASS 1980, 20; PÁNYA - ROSTA 2015, 247-248; SZAKÁLY 2001, 329. 100 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 380-382. 101 HORVÁTH 1995,139. 102 SZAKÁLY 1997, 71; 2001, 382. ,03 SZAKÁLY 1981,44-45. "u KISS 1968, 94; 1975, 363; DÜMMERTH 1982, 213. A Kalocsa környéki Natkáról származó Nadkay-családhoz lásd: BOROSY 1983, 302. sz. 105 Corpus juris hungarici; https://1000ev.hu (Utolsó letöltés: 2017. június 17.) 1,16 SCHRAMEK 2016,20. 107 BENEDEK 2000, 55-57; BOROSY 1983, 24. (53. sz.), 26. (73. sz.) 1118 SCHRAMEK 2016,20; HORVÁTH 1995,136,139-140; FRAKNÓI 1881,136; FRAKNÓI - KÁROLYI 1885,486; KÁROLYI 1899, 78. 149 I
