Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Mesterházy Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár - Kisfaludon
Mesterháza Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár — Kisfaludon pusok használati idejére és a kisfaludi település keltezhetőségére is. A cserépbográcsok négy alaptípusából 2 objektumban mind a négy, 8 esetben három, míg további 22 esetben kétféle peremtípus jelent meg. A 32 együttes előfordulás mindegyikében megjelent a „b” alaptípus, ami tágabb időbeli keltezés lehetőségét is felveti. Az „a”, „c”, „d” peremtípusok páronként 4—6 esetben szintén azonos objektumban fordultak elő (2. tábládat). peremkategória összes darabszám díszített darab szám fogaskerékminta 1 vág)' 2 hullámvonal hullámvonalköteg egy vonal párhuzamos vonal bevagdosások csigavonal fazék pOl 18 3 1 0 2 0 0 0 0 p02 50 12 3 4 2 2 0 1 1 p03 16 9 2 0 2 1 1 1 2 p04 3 0 0 0 0 0 0 0 0 p05 34 4 0 2 0 2 0 0 0 p06 123 26 5 12 1 5 4 2 0 p07 74 27 5 8 0 6 4 3 3 cserépbogrács „a” 32 9 2 1 6 0 2 0 0 „b” 87 1 0 1 0 0 0 0 0 „c” 31 8 1 1 0 4 2 0 0 „d” 33 6 2 0 0 0 0 0 4 összesen 501 105 21 29 13 20 13 7 10 2. tábládat Díszített peremtöredékek megoszlása Az „a” és „b” típus közötti átmeneti „a/b” formaként jelenik meg a vastag, de csak kifelé szélesedő, ívesen lekerekített peremvégű forma, ami a háromszög metszetű darabok előképe lehet. Hasonlóképpen a középső Arpád-kor felé mutatnak azok a töredékek, amelyek belső peremoldala kis mértékben „beugrik” és egyenesre metszett. A 12—13. századra datált „b” típus különböző objektumokban, de a többi peremtípussal ugyanolyan arányban (11-14-19 darab) jelent meg. A „b” és „d” forma együttes előkerülése hosszabb életű objektumok létére utal, a „d” forma korábbi megjelenését nem feltételezi. Néhány esetben már a „d” csoport mindkét irányba szélesen kihúzott peremformáját idézték a „b” típus kerámiái, amelyeket csak a perem kihúzásának mértéke és viszonylag vastagabb pereme miatt soroltam az utóbbi csoportba. Fazekak A fazékperemek (28—29. ábra) esetében három jellegzetes törési pontot határoztam meg. A cserépbográcsokhoz képest vékonyabb oldalfal miatt megjelentek a nyak és perem, illetve a nyak és váll találkozásánál kialakult törések. A soványítóanyag használatában legmarkánsabban az apró kavics és homok jelentkezik itt is, azonban előbbi túlsúlyával. Ugyanakkor kizárólag nagyobb kavicsokkal, vagy mésszel soványított darabok is megtalálhatóak. A szürke, fekete és a vörös árnyalatai dominálnak a fazekak között, egyes típusoktól függedenül. A fehér kerámia meglehetősen alulreprezentált, a közel 2500 kerámiatöredék között 24 darab jelenik csak meg, melyek külső felülete szinte kivétel nélkül égett. Az Árpád-kor végére keltezett sárga és halványvörös-rózsaszínes162 kerámiák is hasonlóan alacsony számban tűnnek fel (1. tábládat). A településrészlet feltárása kapcsán megismert fazekak peremtípusai formai jellegzetességek alapján hét kategóriába sorolhatóak (28. ábra). Az enyhén vagy erősen kihajló lekerekített perem (pOl) 10-11. századi megjelenése jól adatolt, melynek továbbélésével számolhatunk.163 Fogaskerék, hullámvonalköteg és bevagdosás figyelhető meg díszítésként. Az egyenesen lemetszett szélű peremek (p02) csoportjában a perem külső síkja jellemzően függőlegesen állhatott, de ettől eltérő irányítás is megjelent a töredékes anyagban. A perem külső síkja jellemzően élesen levágott, alsó és felső végén igen kis mértékben lekerekített. A meglévő nyakrészek jellemzően hosszabb, íves kiképzésűek. A típusra jellemző díszítésformák mindegyike arányosan jelenik meg. A fedőhoronnyal rendelkező peremek (p03) csoportja a horony alatti külső peremoldalon egyaránt sík lemetszésű vagy hornyolattal kiképzett altípusokban jelent meg. Jellemzően hosszabb, íves átmenet található a nyakrészen. Hullámvonalak kivételével a többi díszítésforma jól adatolható a leletanyagban az alacsony darabszám ellenére is. Igen kis darabszámmal jelentkeztek a szögfejperemek (p04) a leletanyagban, melyek esetében a nyak és a váll kiképzéséről és az edények díszítéséről sem rendelkezünk adattal. 162 TAKÁCS 1993,459. 163 TAKÁCS 1996,335. 104
