Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Horváth Emil - Morgós András - Siklósi Gyula: A Bory-vár kiállításán látható fagerenda kora
Horváth Emil-Morgás András - Siklósi Gyula: A Bory-vár kiállításán látható fagerenda kora Elvégzett vizsgálatok Az évgyűrüszélesség-görbéket számítógép képernyőjén jelenítettük meg, illetve a vizuális összehasonlításhoz kinyomtattuk. A kiértékelést számítógépes statisztikai tesztek segítségével végeztük a TSAPWin Scientific Version 4.67c (Internet: http://www.rinntech.com, RINNTECHN Engineering & Distribution, D-69126 Heidelberg, Bierhelder Weg 20. Germany) számítógépes programmal. A kormeghatározáshoz területünkhöz közeli, külföldi és hazai abszolút kronológiákat használtunk fel. A statisztikai vizsgálatok eredményeit a vizsgált faminta számított értékei és vizuális — grafikonnal történt — összehasonlítás alapján adtuk meg. A vizsgálatokból kitűnik, hogy nagy valószínűséggel nem középkori a minta, tehát nem származhat a koronázási templom fennállásának korából. Ezt támasztják alá a területünkhöz közeli, osztrák és szlovén abszolút kronológiákkal végzett kormeghatározások. Ezek egyike sem datálta a vizsgált mintát erre az időszakra, ellenben a 16-17. századra egyező értékeket adnak 1525—1625 közötti időszakra. Vagyis a vizsgált fatest évgyűrűi nagy valószínűséggel ebben az időszakban nőttek, az utolsó 1625-ben. A bevezetőben említettük, technikai okok miatt a mintából „hiányzik” 40—50 év(gyűrű), ezért a faminta utolsó évgyűrűi az 1665-1675 évekre tehetők, vagyis ekkortájt vághatták ki, építhették be a fagerendát. A fagerenda 1525—1625-ös időszakra történő datálását több, hazánkban kifejlesztett kronológia is megerősíti. Kormeghatározás a régészeti kutatások szerint Az egyik, törökök által épített fehérvári jégverem a mai Városház tér (feltárásakor: Szabadság tér) keleti részén, részben az Országalma helyén állott. Elképzelhető, hogy ez az élelmiszertároló 1602-ben már létezett, hiszen ekkor három török túszt vezettek, majd zártak be egy élelmiszerraktárba.2 La Vergne 1689-ben készült felvételi rajzán e helyütt kettős építmény áll (a másik rész a kútház felépítménye lehetett). Téglalap alaprajzú építményt mutatnak e helyen az 1691-ben, az 1720-ban és az 1738-ban készített városalaprajzok. Tudjuk, hogy az 1700-as évek elején börtönként használták.3 1704-ben évi 15 forintért bérelte Rátz Miklós a török kori jégvermet, mely a Fő téren levő piac területén állt.4 1753-ban a város a „török jégverem” lebontását kérvényezte, hogy helyére Szentháromság szobrot építhessenek.5 Lebontását azonban a katonai parancsnok és a kamara a várható költségek miatt ellenezte.6 1767-ben Eilhard György kamarás új jégvermet építtetett.7 Ezután kerülhetett sor felmenő részének lebontására, belsejének betöltésére, hiszen 1777-ben Holner György mézesbábos már a jégverem egykori helyén bérelt 30 öl területet, hogy a piacon portékáját árusíthassa.8 Liptay János 1797-ben készült városalaprajza e helyütt már csak egy kutat (Fons Régis) ábrázol, melyet ásatásaink tanúsága szerint részben a jégverem elbontott falaira építettek, annak délkeleti sarkában. Ennek falát a jégveremtől eltérően szürke homokos habarcsba rakták. A jégverem északi részét Henszlmann Imre tárta fel.9 1968-ban Kralovánszky Alán hitelesítette Henszlmann feltárását egy leletmentés során, és négy ponton is megtalálta a Henszlmann által feltárt falakat. Már a dokumentációban, később publikációiban is következetesen „torony”-nak, „3-4. szájadtól a 18. s^á^adig álló torony”-nak, „rostáshá^’-nzk, „római </>»Yc/”-nek nevezte Kralovánszky az építményt.10 Megállapította, hogy a visszabontott falkorona magassági adata alapján a torony bizonyíthatóan a 18. századig állt. Mi 1988-ban végeztünk leletmentést a helyszínen, egy közműárokban.11 Ekkor, az eddigi feltárások adataival összevetve meghatároztuk az építmény funkcióját, alaprajzát, korát. Ezek alapján egyértelművé vált, hogy a jégverem semmiképpen nem tartozott a bazilikához, sőt valószínű, hogy az az építményünkkel közel azonos méretű és rendszerű két építmény,12 melyeket a bazilika belsejében tártak fel, szintén annak pusztulása után odaépített jégvermek lehettek. Feltárásainkon egy enyhén paralelogramma formájú, 11x10 méter belméretű építmény tárult elénk. A viszonylag tágas (110 m2) építmény aránylag keskeny, 140 cm széles, vegyes, törtköves, téglatörmelékes falát fehér habarcsba rakták. Belsejét mindenütt fagerendákkal bélelték, melyek lenyomata megmaradt a habarcsban. Fagerendákkal bélelték a hőszigetelés miatt a jégverem padozatát is, mely a mai aszfaltburkolat alatt 346 cm-re volt. Az 2 BENDA - NEHRING 1978, 280. 3 KÁT.T.AY 1971, 89. 4 KÁLLAY 1971, 89. Prot. sess. 1704. szál. 6. 5 KÁLLAY 1971, 89. Prot. sess. 1753. jún. 14. és Corr. Buch 1753. ápr., jún. 30. 6 KÁLLAY 1971, 89. 7 KÁLLAY 1971, 89. Prot. sess. 1767. febr. 9. 8 KÁLLAY 1971, 89. Prot. sess. 1777. dec. 5. 9 DERCSENYI 1943: Henszlmann egyesített ásatási térképe. 10 KRALOVÁNSZKY 1988, I; KRALOVÁNSZKY 1972a, 338-342; KRALOVÁNSZKY 1990, 79, 87; SZIKM AD: Belvárosi rekostrukció, Szabadság tér 6. 11 SIKLÓSI 1988; CZEGLÉDY 1991, 93. 12 KRALOVÁNSZKY 1990, 79. 73
