Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Varró Ágnes: Csutorák a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében
Varró Agnes: Csutorák a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében csutorák játszottak szerepet abban a levélben, melyet a város pénzügyi tanácsosa küldött Sárközy Aurél megyei alispán részére 1890. április 7-én: „Több oldalrólfeljelentés tétetvén az iránt, bog)/ a megyéből városunkba érkező egyének különösen heti és országos vásárok alkalmával csutora s egyéb edényekben nagyobb mértékben bort honnak be magukkal a végbül hogy azt kötelességsgerüleg a vám hágnál bejelentsék s az az után esedékes fogyasztási adó hivatalnál lefizetnek miután e cselekmény által nemcsak városunk, szintén a fogyszjási adókat bérlő de az italméréssel üzletszerűen foglalkozó egyébként is túlterhelt polgárok anyagi károsodásnak tétetnek ki, hivatalos tisztelettel megkeressük Nagyságodat, miszerint a tek. főszolgabíró urak utján a községi elöljáróságokat a közelgő Szent György napi országos vásár indokábul sürgősen oda utasítani szíveskedjék, hogy azok a községben szokásos módon a lakosokat figyelmeztessék mikép városunkba csutorákban vagy egyéb edényekben a szabály szerű bejelentés és a megfelelő fogyasztási adó lefizetése nélkül bort behozni tilos, s hogy a csempészet a legszigorúbban fog büntetettni. ”10 A csutora általában a saját részre történő italmennyiség szállítására szolgált. Ebben vitték a pincéből, kocsmából haza a bort. Erről és a csutorás mesterségről emlékezett meg Eötvös Károly is a Balatoni utazás című művében, amikor Mojzer uram, tapolcai vendéglős kocsmájáról írt: „Hajdanában minden kocsmáros olyan üvegben mérte a bort, amilyenben akarta. Sok vendég maga vitt kulacsot a kocsmába, s azt töltette tele, abból ivott, s a szerint fizetett. Kulacsának mértékét ismerte már a vendég is, a kocsmáros is s az egész környék. Minden vidéken volt egy híres csutorás, aki százszámra tudott egyenlő mértékű kulacsot fúrni. Nagy mesterség ez Ma már senki se ért hozyá. Ma már nem hársfából készítenek kupát, csutorát, kulacsot, hanem hitvány üvegből vagy bádogból holmi edényt, amelynek neve sincs. ”11 A boros kulacs legismertebb költői dicsérete kétségkívül Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versében olvasható. Az 1802-ben íródott rokokó stílusú, humorban gazdag népies költeményben a kulacs és leány páros becézgetése, dicsérgetése játékos, tréfás verset eredményez. A költeményt Gesztelyben (Zemplén megye) egy kocsmacégér ihlette. A történet szerint Csokonai barátjával, Lavotta János zeneszerzővel a falu kocsmájában mulatott. A kocsma cégérét nézve, nem voltak megelégedve, hiszen hiányzott a közepéről a kulacs, amit a javaslatukra aztán hamarosan elkészíttetett a tulajdonos. A cégér később a sárospataki Református Kollégium Múzeumába került. Csokonai és a kulacs annyira összetartoznak, hogy korabeli és későbbi ábrázolásain is szinte attribútumként szerepel ez a tárgy.12 Itt említem meg, hogy Eötvös Károly is megemlékezik Csokonairól és a csutoráról a fentebb már idézett munkájában: ,y\ csikóbőrből ma már csak csizmaszárat készítenek, s a csikóbőr többé nem ékessége és simasága a csutorának. Jó Csokonai Vitéz Mihály uram, kelmed se lehetne ma már szerelmes a csikóbőrös kulacsba, mivelhogy ilyet csak gyűjteményben látna, s ott is csak molyetten, szprekopottan. ”13 A csutora több népszokás kelléke is volt. Különösen a lakodalmak, szüreti mulatságok ünnepélyességét emelte. A vőfély díszes csutorából kínálta a lakodalmi menetben a bort vagy a pálinkát. A katonatoborzó, a verbuválás búfelejtő eszközeként is láthatjuk a csutorát a 19. századi ábrázolásokon, festményeken. A betlehemes játékokban gyakori kellék a csutora, a pásztorok a vállukra akasztva viselték. A csutorát a szöveges folklór műfajok is megőrizték. Előfordul közmondásokban, szólásokban, találós kérdésekben, újévi köszöntőkben. A betyárcsutora emlékét őrzi a kétkulacsos szavunk, ami az ide is, oda is megfelelni akaró emberre utal. Ez egy olyan különös kulacs, amely belülről két vagy több részre van osztva. Az egyik részbe bort, a másikba vizet, ecetet vagy altatós bort töltöttek. Kínáláskor az edény fedelét észrevétlenül elforgatták és a másik fél az ecetből, a vízből vagy az altatós borból kortyolhatott.14 A csikóbőrös kulacs a megfejtése a következő kétértelmű, pajzán találós kérdésnek: „Kívül szőrös, belül nedves, a legényeknek igen kedves. Mi aff” Újévi köszöntőkben is előfordul a csutora említése. Mezőkomáromban fiúgyerekek így jártak házról házra újévet köszönteni, a háziaknak bőséget kívánni: „Adjon az Isten bort, búzát barackot, kurtafarkú malacot, csutorába feneket, hadd ihassunk eleget!" 15 10 Székesfehérvár város Tanácsának iratai 1872—1929. (Városi Levéltár és Kutatóintézet, Székesfehérvár. Iktatószám: 4347) 11 EÖTVÖS 1982, 96-97. 12 Csokonai és a kulacs témakörben részletesen olvashatunk Lukács László idevonatkozó munkájában: LUKÁCS 2007. 13 EÖTVÖS 1982,97. 14 A tárgytípusról részletesen ír Takács Lajos tanulmányában: TAKACS 1956. 15 GELENCSÉR - LUKÁCS 1991,166. 477
