Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Bauer Eszter: Néprajzi adalékok a pátkai Ivánka uradalom történetéhez
Bauer Eszter: Néprajzi adalékok a pátkai Ivánka uradalom történetéhez napokkal. Ha valamelyünket az Isten kiszálltja ez árnyékvilágból adja meg az örök boldogságot, szívemből kívánom. ” A köszöntők egy liter bort kaptak az uradalmi pincéből. A gyerekek jártak bedehemezni, karácsonyt, névnapot köszönteni a nagyobb gazdákhoz, diót, aszplékot kaptak érte. Egy vers így maradt fenn az emlékezetben: „Egy kis fülemile zeng az erdőbe, én is zengek az Érjézus nevébe. Sípok és trombiták szépen harsogjatok, szentkarácsony estén köszöntőt mondjatok, mert, ha nem mondtok, elveszem pályátokat, Isten hozta fényes koronátokat. ” Báró Ivánka Géza uradalmában gyerekenként adtak karácsonyra ajándékot is, kiírta a báró mindenkinek a jegyet és vásárolhatott az anya a helyi Hangya Fogyasztói Szövetkezetnél, amire szükség volt.34 35 A második ünnepen este volt a karácsonyi bál és az óesztendő búcsúztatására rendeztek újévi bált is. Emlékeznek rá, hogy e napon jósoltak a leányok, „pogácsát sütöttek, mindbe tollat tűztek, ráírták a legények nevét, amelyik toll meggyulladt, az a legény halt meg előbb”f A farsangi időszak a húshagyókeddi alakoskodó tikverőzésben csúcsosodott ki. Maskarába öltözött, bekormozott bőségvarázsló legénycsapatok járták a falut, közeledésüket az ostordurrogatásokból lehetett hallani. Volt köztük postás, harmonikás, leánynak öltözött. A leányos házakat keresték fel, a tyúkok hasznát elősegítő kívánságokkal és kormozták a ház asszonyát és a leányokat. A postás levelet vitt, amelyet kolbászért, tojásért, fánkért cserébe adtak át. A levélből a leány megtudhatta, mely legény fűz hozzá reményeket. Ekkor tartották a farsangutója bált. Húsvétkor még a kisebb leányok is szoktak locsolni, ekkor is kaptak a nagyobb gazdáktól tojást.36 37 A színdarabokat is az iskolában tanították be a tanítók vagy az iskolaigazgató, ezeket is közösen játszották a falubeli fiatalokkal. A szérűskert legnagyobb épületében, a dohánysimítóban adták elő, az intéző engedélyével. Buda bácsitól, aki szedte a belépőt — ő volt az éjjeliőr az uradalomban — fennmaradt a mondás, hogy ,jobbra a kassza kérem, balra a szökő” és ez azt jelentette, hogy a szegényebb cselédgyerekeknek megengedte, hogy besurranjanak mellette. Több előadást is tartottak és nagy sikere volt mindegyiknek, ilyen emlékezetes darab volt a Hegedű {30. kép) és a Jéghegy ország királya (31. kép)?1 A gyerekek együtt játszottak a majorban, játékaik között volt a hintázás, golyózás, kötélhajtás és ugrálás, ahol keresztet rajzoltak a porba, abba ugráltak. Jó mesemondókról is őriznek néhányan emléket, akik meséltek olyan történeteket betyárokról, boszorkányokról, hogy még a nagyobb legények is ámulva hallgatták. A szabadidejüket télen az asszonyok kézimunkázással, a férfiak szerszámjavítással töltötték.38 A cselédek öltözködése különbözött a paraszti viselettől, mert azok bő szoknyába jártak, derekas szoknyát hordtak, a cselédek inkább úgy öltözködtek, mint az iparos asszonyok. Korábban tértek át a gyári kelmék használatára, amelyet Székesfehérváron, vagy a Káin néni (Ráin Náthánné) méteráru üzletében vettek. Az anyagokat az ügyes kezű cselédasszonyok maguknak varrták meg és javították. Megemlítésre érdemes, hogy a kastélyban szolgálóknak báró Ivánka Erzsébet ajándékozott ruhadarabokat, amelyeket nagy örömmel viseltek is (15; 32. kép).39 40 Az 1945 tavaszától végrehajtott földreform jelentősen átstrukturálta a mezőgazdasági viszonyokat, a nagybirtokok teljes felszámolását követően a statisztikai adatokat áttekintve az 1-10 kataszteri holdas gazdaságok száma 76,4%-át tette ki a gazdaságoknak, míg a 25 kataszteri holdon felüliek csupán 1,89%-át. Összesen 2 351 kataszteri hold föld került kiosztásra és 80 kataszteri hold házhely. 356 földhözjuttatottból 98-nak nem volt eddig földje. A majorok cselédsége közösen aratta le a gabonát, mivel a vetés közös volt, ugyan ekkor már ki volt osztva a föld, csak még nem véglegesen volt a karó leütvef A volt belmajori cselédség 1946 nyarán 136 fővel Földműves Szövetkezetét alakított az „örökölt” uradalmi földek megmunkálására. A vagyona mindösszesen egy daráló, egy traktor, a belmajori bognár- és kovácsműhely volt. A megfelelő eszközállomány, igaerő hiányában ez a szövetkezés nem volt hosszú távú, hiszen az áhított, saját földön való gazdálkodás addig soha nem tapasztalt lehetőségeket adott az újgazda lakosságnak.41 Az ezt követő — 1948 „a fordulat éve” — időszakról mondják, hogy olyan rossz emlékek, amelyekre nem is emlékeznek teljesen tisztán, és nem is tartják érdemesnek megőrizni. Rengeteg küzdelem, a háború utáni nincstelenség, valamint a kötelező beszolgáltatások elviselheteden terhei, a nagygazda réteg ellehetetlenítése, bekényszerítése a termelőszövetkezetekbe tették keservessé az életet. Az elmesélt történetekben megfigyelhető az egykori patrónus-kliens viszony, sokszor 34 Füri Lajosné Kincses Vilma, Kiss Ferenc, Véber János személyes közlése. 35 Csanádi Jánosné Kincses Teréz személyes közlése. 36 Csanádi Jánosné Kincses Teréz személyes közlései. 37 Csanádi Jánosné Kincses Teréz és Füri Lajosné Kincses Vilma személyes közlései. 38 Csanádi Jánosné Kincses Teréz és Füri Lajosné Kincses Vilma személyes közlései. 39 Csanádi Jánosné Kincses Teréz és Füri Lajosné Kincses Vilma személyes közlései. 40 Füri Lajos személyes közlése. 41 SZKLADÁNYI 1975. 442
