Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Bauer Eszter: Néprajzi adalékok a pátkai Ivánka uradalom történetéhez
Bauer Eszter: Néprajzi adalékok a pátkai Ivánka uradalom történetéhez rakáson 42 fő, Mária majorban 208 fő, egyéb külterületen pedig 152 fő.7 Pátka határa 8 803 kataszteri holdon terült el, melyből a második világháború előtti nagybirtokokat képviselte a Belmajor, Ság- és Géza-majorral 1 344 kataszteri hold, Fülöp-major 966 kataszteri hold, Kőrakáspuszta 292 kataszteri hold, Mária-major 500 kataszteri hold földterülettel. A Katolikus Egyháznak 185 kataszteri hold, a Református Egyháznak 70 kataszteri hold földterülete volt.8 A dunántúli nagybirtokok kiterjedtségére a pátkai birtokviszonyok is példát adnak, hiszen az 1935-ös birtokstatisztika 854 gazdaságot számlál, melyből a birtokosok 67,3%-a 5 kataszteri holdnál kisebb földterülettel rendelkezett. Az önellátásra valamennyire is képes gazdaságok 33,5%-át tették ki a birtokok számának, ugyanakkor a földterület 34%-án gazdálkodtak az 500 kataszteri hold feletti birtokosok, mely csupán 0,4%-a a földbirtokosok arányának.9 A majorokban és a pusztákon az egész évre leszerződött cselédségen kívül hónaposok, napszámosok találtak munkát. Miszerint Pátkán a helyi vélekedések szerint 8—10 kataszteri hold a legalsó határa annak a földterületnek, amelyből egy átlagos család más kiegészítő keresetek nélkül meg tudott élni, elmondható, hogy a lakosságnak több mint a fele kényszerült arra, hogy a majorokban mezőgazdasági munkásként, cselédként helyezkedjen el, illetve a helyi gazdáknál végzett bérmunkára alapozza megélhetését. A majorokban a gépesítés nem volt jelentős, mindössze egy gőtéké garnitúrát, valamint két traktort jelentett. Cséplőgépje a faluban néhány gazdának volt.10 Az adatközlőim visszaemlékezéseiből a báró Ivánka család birtokában lévő gazdaságról és az 1930-as és 1940-es évek uradalmi életéről, a majorokról az alábbi képet kaphatjuk. Amikor az adatközlők saját szóhasználatát illesztem a leírásba, vagy kiemelni igyekszem a kapott információt, azt dőlt betűvel jelzem. Az Ivánka uradalom központja, a kúria - a helybéliek nyelvén a kastély - és a szomszédságában lévő Belmajor, az orsós utcájú, szalagtelkes falu közepén helyezkedett el (3. kép). A Belmajorban jelentős tejgazdaság működött, báró Ivánka Géza szarvasmarhái az Országos Mezőgazdasági Kiállításokon díjakat is nyertek.11 A majort a falu Kis utcája12 választotta el a hozzá tartozó sjérűskerttöl, ahol a főként a dohánytermesztéshez szükséges gazdasági épületek, valamint cselédlakások helyezkedtek el.13 14 A falutól Pákozd felé fekvő Ság-majorban a növendék állatokat, igás magyar ökröket tartották. Itt az istállók mellett cselédlakások is voltak és külön pusjtagajda (Kugler Mihály) felelt a rendért. Erjsébet-telepen szőlőt és gyümölcsöt termesztettek, bort is készítettek, amelyet a sjérűskertben az uradalmi borospincében tároltak. Az említett szőlőfajták a rizling, kövidinka, ezerjó, a gyümölcsök közül pedig a szilva, cseresznye, meggy, alma és az őszibarack, melyeket ládákban, egy sorba rendelve vittek eladásra}* Eásjló-majorban (Kilicsánnak is nevezik) tartották a birkákat, itt lakott a pásztor (Német Sándor) és a vincellér (Bátor József) is. A faluhoz közelebb fekvő Géja-majorban disznókat tartottak, kese Yorkshire és mangalica fajtákat. Hizlalda a közelben lévő vízimalomnál volt, ahol a Malom-hájban őrölték a kukoricát a disznóknak, ide járhattak a cselédek is a konvencióba kapott gabonát őrletni. A gazdaságban termelt növények közül még a bánkúti búza, a kukorica, marharépa, árpa, zab, borsó, burgonya, vetőmag, vetőburgonya kerülnek említésre.15 A majorban a falu Öreg utcájára16 néző ispán lakás folytatásában hosszanti cselédházsorok nyújtózkodtak. Az első, villannyal is ellátott ház tégla és kő falazatú, betoncseréppel fedett, padlós, kövezett konyhás, szoba-konyha-kamra elosztású lakásban lakott az inas a kastélyhoz (Mihalics Pál), utána a vadőr (Pintér János), apatkoló kovács (Sipos János) és egy csikós (Dene György). A második ház nádfedeles és földes talapzatai, itt nem volt villany, szintén szoba-konyha és abból lerekesztett kamra elosztású lakásban lakott a kőműves (Lajkó Ferenc), az öreg jsidó (Ráin Náthán) és az utolsó lakásban közös konyhán a borjús (Kincses György) és a kanásj (Szabó István). A ház végében a cselédek tárolásra szolgáló kamrái. A cselédek mozgatható disznó -és baromfióljai és az árnyékszékek szemközt helyezkedtek el. A hosszú cselédházakat követte a nagy tehénistálló a tejházzal (4. kép), majd a tehenesek (csirások) és a parádés kocsis (Menyhárt Ferenc) lakása. A nagy magtár merőlegesen feküdt a tehénistállóra. További cselédházak, ólak, kamrák, az úgynevezett négyes háj-ahol két megosztott konyhával lakott négy család, egy kocsis (Albrecht József), két dohányos (Elek Lajos és Südi István), valamint a cselédek kanás ja (Kálmán Péter). Cselédházak, ahol a pincemester, a kertésj lakott, itt volt a kútház, a víztorony, áramfejlesztővel, a szecskavágó, az uradalmigépésj háza (Maxwald Gyula) — amely most a Báró Ivánka Géza Hely és Agrártörténeti Gyűjteményes Ház, valamint a parádés istálló, később garázs is, meg a borjúnevelő, melynek a végében hol disznók, hol 7 Magyar Statisztikai Közlemények 1932, 256. 8 NAGY 1943, 4. 9 Magyar Statisztikai Közlemények 1936, 26—29. 10 Füri Lajos személyes közlése. 11 KÁLLAY 1990. 276; Füri Lajos és Véber János személyes közlése. 12 Ma Petőfi Sándor utca. 13 BÁNYAI 2009,6. 14 Füri Lajosné Kincses Vilma személyes közlése. 15 Füri Lajosné Kincses Vilma személyes közlése. 16 Ma Kossuth Lajos utca. 438
