Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Orha Zoltán - Pozsgai Helga - Savanyú Bálint: Egy 10 - 11. századi teleprészlet különleges objektuma Székesfehérvárról
Orha Zoltán - Pogsgai Helga - Savanyú Bálint: Egy 10—11. századi teleprészlet különleges objektuma Székesfehérvárról Cserépbográcsok Az előkerült leletek között 5 darab cserépbogrács-töredék (7. tábla 24—26, 28) található, közöttük egy kiegészíthető példány (7. tábla 23; 8. tábla 34í2) volt. Pereme fordított „L” profilú, belső oldalán ferdén levágott, díszítése hullámvonalköteg, vonalköteg, hullámvonalköteg volt, közepes mélységű, kónikus, ívelt aljú bogrács bontakozott ki a restaurátor munkája nyomán. Takács Miklós szerint az I./2 típusba52 53 sorolható. Legközelebbi ugyanilyen díszítéssel ellátott példány Székesfehérvár — Móri út Fecskeparti lakótelep54 lelőhelyen került elő. A feltárást vezető Kralovánszky Alán all. századra datálta a töredéket.55 A legnagyobb töredék pereme szintén „L” profilú, 3 egymás alatt bekarcolt vonalköteges díszű, talán a mély kialakítású bográcstípust képviseli. A két kisebb töredék pereme is „L” profilú, díszítésük hullámvonalköteges, vonalköteges. A töredékeik nem kiszerkeszthetőek. Takács Miklós a Veszprém megyei vizsgálódásai során 5 cserépbogrács-töredéket tett a 10—11. századra.56 További hasonló peremformájú és díszítésű darab Marcelháza — Patpusztáról (Patince),57 hasonló peremformájú Zirc — Kistemplom58 lelőhelyről, hasonló formájú Madaras — „Tésztagyár”59 területéről származik. Pap Ildikó Katalin Sárvár — Faképi-dűlőben az archaikus díszű (hullámvonalköteg, vonalköteg) kísérőleletekre hivatkozva 2 példányt a 10. századra keltez.60 A cserépbográcsok időrendje vitatott. Takács Miklós újabb elképzelése szerint megjelenésük a 10. század közepétől keltezhető, de legkésőbb a 10. század végétől számol velük.61 Wolf Mária véleménye szerint az edénytípus all. század végétől jelenik meg, és a 12—13. században válik gyakorivá.62 A 10. századi telepeken nem kimutatható a cserépbogrács:63 Szarvas — Rózsás, Fonyód — Bélatelep, Veresegyház, Esztergom — Szentgyörgymező, Örménykút 10. századi része, Halimba. A feltárt jelenségek kora A dolgozat témájául szolgáló objektumokból előkerült kis mennyiségű értékelhető leletanyag hagyományos módszerek alkalmazásával tág időhatárok közé keltezhető. A fiatalabb, később beásott gödrökből előkerült leletek közül az edények alakja zömmel nyúlánk formájú, díszítésükben bekarcolt vonalköteg, hullámvonalköteg, belső peremdísz látható, mely jellemvonások Wolf Mária megfigyelései szerint a kora Árpád-korra jellemzőek. Takács Miklós úgy véli, hogy az önmagába visszatérő dísz kora középkori vonás, a díszítések kombinációi pedig a kora Árpád-kortól általánosak. A vizsgált kerámiák és a bordásnyakú edény a 10—11. századra keltezhető. A rádlimintás edénytöredékek korát illetően a Nyugat-Dunántúlon feltárt lelőhelyeknél Pap Ildikó Katalin a 10. századra teszi őket, az ország más részein feltárt településásatásokon nem fordul elő all. századnál korábbi korhatározás. Takács Miklós legújabb elmélete szerint a 10. század közepétől számol a cserépbogrács használatával. A kérdésben Takács Miklóssal szemben Wolf Mária all. század végétől látja megalapozottnak a cserépbogrács megjelenését. A beásott gödrök a belőlük kiásott edénytöredékek jellemzői alapján all. századra keltezhetőek, a nagyméretű objektum a jellegtelen leletei, illetve a stratigráfiai helyzete miatt a 10-11. századra tehető. A munka írása közben látott napvilágot a lelőhelyről begyűjtött állatcsontanyag C14 vizsgálati eredménye.64 A gödrökből vizsgálatra leadott állatcsontok 1020-1040 közötti időre tehetőek, így pontosítható a hagyományos módszerekkel végzett keltezés. A gödrök a 11. század első harmadára, felére keltezhetőek. A nagy objektum a 10. században esetleg all. század első pár évtizedében lehetett használatban. Összegzés A Székesfehérvár határában feltárt nagyméretű, 382. számú épület 11,5 m hosszúságával, 4,5 m szélességével, 80 cm mélységével méreteiben kiemelkedett a lelőhelyen feltárt többi kora Árpád-kori ház közül. Az oldalfalai mellett alapárkot és karólyukakat figyeltünk meg, melyek az oldalfalak megtámasztását, bélelését szolgálhatták. Az építmény délkeleti sar-52 A 8. tábla 34 és a 7. tábla 23 ugyanazt a bográcsot ábrázolja, előbbi fotózva, utóbbi rajzon ábrázolva. 53 TAKÁCS 2012b, 259. 54 TAKÁCS 1986, Taf. 18:2. 55 BÁNKI 1972, 285; KRALOVÁNSZKY 1971, 75. 56 TAKÁCS 1996, 337. 57 TAKÁCS 1993, 471:6. t. 1. 58 TAKÁCS 1996, 344:3. t. 1. 59 TAKÁCS 1986, Taf. 31.2. 60 PAP 2013, 254. 61 TAKÁCS 2012a, 435. 62 WOLF 2013, 766. 63 WOLF 2013, 762. 64 SZIKM AD 8863/2016 42
