Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)

Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény

Jávor Kata, a társadalomnéprajz kutatója, a palóc Varsány (Nógrád m.) 1970-es évekbeli társadalmi és tudati viszonyait vizsgálva foglalkozott a társadalmi ellenőrzéssel. Megállapította, hogy a normák betartását a településen a nagyon intenzív társadalmi ellenőrzés biztosította. Szólt a differenciált szankciórendszerről is. Pozitív jogkövetkezményekről ugyan nem írt, de elemezte a község értékrendjét, a különböző életviszonyokban alkalmazott normákat, azok betartását. Mindezekből pedig akár következtetést is lehet levonni az értékelést, az elismerést, a megbecsülést illetően, végső soron tehát a pozitív joghatásokról. Bár a varsányiak értékelése inkább elítélő, mint megítélő volt. Az értékelésnél legfőbb szempontnak az anyagi boldogulás, a családdal szembeni, illetve a közösségi magatartás minősült.189 Az egyedi példa általánosítható: a néprajztudomány a pozitív jogkövetkezményekkel nem, ám annak alapjával, az egyes közösségek értékrendjével annál részletesebben foglalkozott.

Jávor Kata az egész magyar nyelvterületre vetítve is vizsgálta a magatartást és a közösségi együttélést szabályozó normákat. A magatartási normák korcsoportokhoz vagy nemi szerephez kötődtek. A közösség tagjai számára a hagyomány révén adott volt a minta. A viselkedési normák szerepektől függedenek voltak, a kapcsolatok fenntartását és a gazdasági újratermelést szolgálták. A normákhoz alkalmazkodás az egyéntől áldozatot követelt, amiért társadalmi kárpótlás járt. A becsület és a presztízs a pozitív ösztönzés részei, a szégyen pedig a negatívé volt. A becsület összetett kategória révén átfogta azokat a magatartási szabályokat, melyek az erkölcsbe tartoztak. Becsület nélkül nem volt társadalmi presztízs. Ez utóbbi társadalmi tekintélyt jelentett. Nem volt teljesen azonos a ranggal, melyet a földvagyon és a család, a leszármazás határozott meg. A presztízsnek anyagi, társadalmi és morális összetevője volt. A társadalmi ellenőrzés, a normaszegés, a bűn illetve a szankció részletes bemutatásra került. A szocializáció kapcsán esett szó a gyerekek jutalmazásáról, dicséretéről és büntetésük gazdag skálájáról.190

A néprajztudomány a fentiek értelmében kutatása során a hangsúlyt inkább az elvárásokra, a normákra helyezte. Azok betartását és egyes szankciókat is részletesen vizsgált, de az elismeréssel, a pozitív értékeléssel járó következménnyel, hatással igen kevéssé foglalkozott. így ez a feladat, az előnyt, elismerést hordozó jogkövetkezmény felmérése a népi jogélet, a népi jogszokás kutatására vár. Talán természetes is ez, hiszen a néprajztudomány által használt fogalmak, értékelések, módszerek nem estek egybe, eltértek a jogtudomány által használt fogalomrendszertől, minősítéstől, metódustól, de részben még a népi jogélet által használtaktól is.

Észlelte viszont a pozitív jogkövetkezmények létezését Nagy Janka Teodóra. Utalt rá, hogy a népi jogéletben a közvélemény-büntetés, mint negatív jogkövetkezmény mellett, a jogérvényesülés során pozitív joghatás is lehetett. így pl. a nevelés, a szocializáció révén.191

3.4. Más társadalmi rétegeknél

Szilágyi Miklós írta, hogy a Tárkány Szűcs Ernő által felsorakoztatott közvélemény-büntetések egy része a középkori városi, vagy a modern nagyvárosi társadalmakra ugyanúgy érvényes volt, részben érvényes ma is, mint a hagyományos faluközösségekre. Ezek a büntetések nem csupán a parasztokra, hanem a polgárokra, a munkásokra is vonatkoztak. A népi szankciórendszerhez tartozó büntetési mód jellemezte továbbá a helyi egyházi és világi hatalom által kezdeményezett büntetési célú megszégyenítéseket is.192 Hasonló módon a pozitív tartalmú jogkövetkezmények megvoltak a rendi és a polgári társadalom egyes rétegeinél, így többek között a nemességnél, a honorácior-értelmiségnél, aztán városon is, úgy a lelkileg vagy politikailag érzékenyebb fiataloknál, mint a megfontoltabb polgároknál, a művészvilágban, vagy a céhes illetve ipari munkásoknál. Néhány pozitív jogkövetkezmény az utóbb említett társadalmi rétegek gyakorlatából:

1. vivát, éljen kiáltás;

2. magasba emelés, vállon vitel;

3. érkezéskor ünnepélyes fogadás;

4. ünnepi menet, fáklyászene, fáklyásmenet;

5. kivilágítás az ünnepeltnek;

6. a megtisztelt hintójából, kocsijából a lovak kifogása, emberek általi vontatása;

7. társaságba, kaszinóba befogadás;

8. tisztségekre választás;

9. ünnepi búcsúztatás, ünnepi temetés.

A felsorolásból is látszik, hogy a nép körében élő pozitív jogkövetkezmények egy része más társadalmi rétegeknél is megjelent.

A pozitív tartalmú joghatások megbecsülést hoztak az egyén számára, biztosabb társadalmi kapcsolatokat, jobb 185

185 JÁVOR 1978, 301-348.

190 JÁVOR 2000, 603-675.

191 NAGY 2012, 80.

192 SZILÁGYI 2000, 730.

424