Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Orha Zoltán - Pozsgai Helga - Savanyú Bálint: Egy 10 - 11. századi teleprészlet különleges objektuma Székesfehérvárról
Orha Zoltán — Po^sgai Helga - Savanyú Bálint: Egy 10—11. századi teleprészlet különleges objektuma Székesfehérvárról megbontása után a beásás délkeleti sarkában kialakított, kövekkel kirakott tűzhelyes szakaszra. Az SE 815 fölött is megfigyeltük a szerintünk az SE 382 felhagyásával összefüggő sárga színű beomlást (SE 572), tehát a tüzelőhelyet nem utólag, a építmény felhagyása után alakították ki. Tetőre utaló nyomokat nem sikerült megfigyelni sem a 382. számú jelenség alján, sem a környezetében. A beásás hossztengelyében ugyan előkerült egy darab cölöplyuk (SE 856), de annak kis mérete (15 cm átmérőjű) és mélysége (15 cm a 382. aljától számítva) miatt a beleállított oszlop nem bírhatott el komolyabb terhelést. Ezen megfigyelések híján nem tudjuk az SE 382 tetőszerkezetét rekonstruálni. Szintén nem tudjuk megállapítani, hogy az építményhez milyen szerkezetű lejárat tartozott. A szakirodalmi párhuzamok és az ásatás során tett megfigyeléseink alapján az épület funkciója valószínűleg tárolóépület, vagy a Tomka Péter és Wolf Mária által felvetett földfelszíni, illetve süllyesztett padlójú épület tároló tere, pincéje lehetett.26 Az istállóként, ólként való értékelés ellen szól, hogy az építmény kialakítása, illetve a kialakításába fordított energia sokszorosan felülmúlta a feltárás során lakóépületként értelmezett, kőkemencés házak kialakításához szükséges energiát, valamint hogy nem sikerült a metszetfalban az állattartáshoz kapcsolható, szerves anyagban gazdag, az épület használatához köthető betöltési réteget sem megfigyelni. A használathoz kapcsolódó rétegek hiánya, illetve az SE 382 jelenség betöltődési rétegeire jellemző leletszegénység alapján felmerülhet, hogy az objektumot a felhagyása előtt kiürítették. Erre az építmény istállóként, ólként való használata esetén nem látunk okot. A FELTÁRT LELETANYAG ÉRTELMEZÉSE A leletanyag feldolgozásának még a kezdetén vagyunk. Vizsgálódásaink középpontjában elsősorban a díszítés állt, az egyéb vonások, technológiai jellemzők elemzésére a későbbiek folyamán a lelőhelyen feltárt többi hasonló korú jelenséggel együtt kerítünk sort. A cikk témájául szolgáló nagyméretű objektum kevés és jellegtelen kerámialeletet tartalmazott, mely alkalmatlan a datálásra, csupán egy vaskés töredéke került elő, amely szintén nem segít a pontosabb korhatározásban. Az előkerült, díszítéssel ellátott töredékek mindegyike a nagy házba később beásott két gödörből került ki, az elemzésből a diszkeden darabokat kihagytuk. Munkánkat nehezítette, hogy a lelőhely tágabb környezetében viszonylag kevés a publikált nagyobb felületű feltárás. Fazekak A kiásott cserepek nagy része egykor fazekakhoz tartozott, közülük sok volt a peremtöredék (5. tábla 1—10, 5. tábla 11—22). A peremek kihajlóak, általában ferdén vagy függőlegesen vágottak, de akad közöttük elkeskenyedő, lekerekített szélű darab is. 16 perem tagolt kiképzésű volt, 13 példány esetében figyeltünk meg fedőhornyot a belső oldalon. Az edények kétharmad része nyúlánk, legszélesebb részük az edény vállrészénél figyelhető meg, egyharmad része zömökebb formájú lehetett (néhány példánynál a megfigyelést korlátozta a töredékek kis mérete). A zömök edényforma Wolf Mária megfigyelései szerint az Árpád-kor későbbi időszakában válik jellemzővé.27 Az edényeken előforduló díszítés közel fele hullámvonalköteg-dísz (5. tábla 2, 3, 6, 14; 6. tábla 11, 14—17, 21; 7. tábla 23, 24, 26—29; 8. tábla 31), illetve hullámvonaldísz alatt elhelyezkedő vonalköteg (7. tábla 23, 26, 29). A leletek közel 20%-ánál körömbenyomás jellegű, ferdén bevágott, illetve beböködött díszítés (5. tábla 7, 8; 6. tábla 18, 20, 22; 8. tábla 30) látható. A másik hasonló méretű csoport a bekarcolt vonaldíszű töredékeké (5. tábla 4, 5, 10; 6. tábla 13, 19) volt. A peremek között elenyésző számban találtunk bekarcolt hullámvonaldísszel (6. tábla 12) ellátott példányt. Az egyeden kiegészített edény (5. tábla 1) esetében és az egyik nagyobb töredéknél jól megfigyelhető volt a csigavonaldísz használata, továbbá a vonaldísszel rendelkező csoport felénél feltételezhető volt, hogy csigavonal indításával lehet dolgunk. A többinél felmerült, hogy más a díszítéssel történt kombináció. Bekarcolt csigavonaldíszes párhuzamokat ismerünk Veresegyház — Ivacsról,28 Esztergom — Szentgyörgymezőről29 és Edelény — Borsodból.30 Négy esetben figyeltünk meg egyértelmű kombinációt a díszítésekben: beböködött dísz, illetve ferdén bevágott dísz; két példány esetében bekarcolt vonaldísz és befésült vonalköteges dísz, valamint hullámvonalköteg, vonalköteg (oldaltöredéken). A vonalköteg, hullámvonalköteg, hullámvonal, sűrűn bekarcolt vonaldísz, valamint a csigavonaldísz 26 Az épület feltárási területről való kilógásánál, a szelvényfalban, részben a 382. objektum nyesési szintje fölött megfigyeltünk egy sárga, homokszemcsés és darabos, az SE 382 belseje felé süllyedő, omladékként értelmezett betöltési réteget, mely mind a 382. azonosítójú objektum, mind az SE 729 fölött megfigyelhető volt. Elképzelhető, hogy ez a réteg egy, az altalaj szintjét el nem érő régészeti jelenség nyoma. Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel van még lehetőség a kérdés további, helyszíni kutatására, s reméljük, a jövőben lehetőségünk nyílik majd az SE 382 fel nem tárt részeinek kibontására. 27 WOLF 2013, 756. 28 MESTERHÁZY 1983,154. 29 LÁZÁR 1998, 17: 2. kép 30 WOLF 2002, 46: 10. kép, 48: 15. kép 40
