Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény törvénycikkének a királyhoz fölterjesztése érdekében. Este fáklyás^enét és világítást rendeztek. A menet a Rákóc^i-indulóra lépkedett. Tisztelegtek a királyi biztosnál, aki azt újra az erkélyről fogadta. A katonai őrtanyánál a katonaságnak zenét adtak, éltették őket, amit ezek viszonoztak. A szászok és a románok azonban, bár korábban megszavazták, mégis sérelmesnek tartották az uniót. Október 19-én Nagyszebenben egymással szövetségre léptek, a magyar kormánnyal való együttműködést megszakították. Este fáklyásmenetet tartottak, hol az említett két nemzet vegyesen vitte a fáklyákat. Kihirdették a szebeni főhadparancsnokság előző napi proklamációját, mellyel Erdélyt ostromállapot alá helyezte.69 70 A továbbiakban a történetíró már nem szólt a fáklyásmenetekről, ami jelezte, hogy egyre inkább a fegyvereké lett a szó. Érdekes módon Kővári László könyvében macskazene tartásáról egyáltalán nem tett említést. Figyelemre méltó, hogy a fáklyásmenetek résztvevői döntően a népből és az ifjúság soraiból kerültek ki. Az sem közömbös, hogy a megtisztelt személyek a későbbiekben, a szabadságharc folyamán milyen politikai álláspontra helyezkedtek, milyen polgári vagy katonai szerepet töltöttek be. Idősebb Bethlen Jánosnak nagy érdemei voltak abban, hogy az uniót kimondó erdélyi országgyűlést a gubernátor összehívta. 1848-ban a forradalommal tartott, 1849-ben a köztársasági eszme sem volt idegen számára. A kiváló hazafiak és államférfiak közé tartozott.0 Méhes Sámuel 1848-ban Kolozsvár képviselője volt a pesti országgyűlésben.71 Teleki József, a főkormányzó (gubernátor), történetíró, jogász, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója és első elnöke magyar érzelmű, de császári szolgálatban álló személyiség volt. 1848 után sokat betegeskedett, a szabadságharc alatt visszavonult a politikától, tudományos munkával foglalkozott.72 Pálffy János írót 1848-ban országgyűlési képviselővé választották. Az unió törvényt egy társával ő vitte V. Ferdinándhoz Innsbruckba. 1849-ben pénzügyi államtitkár lett, a Békepárt tagjai közé tartozott. Az osztrák hadbíróság halálra ítélte, de Haynau megkegyelmezett neki.73 Sebessy István a szabadságharc alatt gerillacsapat parancsnoka volt. 1849. április elején az Udvarhelyszékben szervezett csapata az 1. honvéd vadászezred része lett. Röviddel ezután a 2., majd a 3. vadászezred parancsnokának nevezték ki.74 A magyarországi születésű Puchner Antal lovassági tábornok, erdélyi főhadparancsnok volt. Nem tartozott az unió hívei közé, a császári udvar parancsait követte. Ennek megfelelően a szabadságharc alatt irányította az erdélyi császári hadakat. Nopcsa László a balázsfalvi gyűlés után a román forradalmi tanács tagja lett. A szabadságharc idején általában császári, illetve román oldalon állt. Az igen kivonatos életrajzi adatokból is megállapítható, hogy a megtartott fáklyásmenetek egy-egy kiemelkedő vagy annak tartott személynek szóltak. Az pedig már említésre került, hogy valamilyen elért eredményt is ünnepelhettek vele. A kettő összekapcsolódhatott, amennyiben a jeles személynek volt köszönhető az elért eredmény, változás, siker. A személynek címzett megtisztelés ugyanakkor esetenként inkább a tisztségnek szólt, amit az illető betöltött. Vagy kifejezte azokat a vágyakat, reményeket, melyeket tőle vártak. A fáklyásmenetben részesítettek különböző politikai elkötelezettségű, gondolkodású emberek lehettek, akik rövidesen akár szembe is kerülhettek egymással vagy a tisztelgőkkel. A fáklyászene résztvevői Erdély mindhárom nemzetéből, valamint a románság köréből kerülhettek ki. Rövidesen a szabadságharc, annak leverése, az önkényuralom időszaka, a tilalom, a gyász és a félelem teljesen háttérbe szorította a lelkes, látványos tömegdemonstrációkat. Majd csak 1860 körül szerveződtek újra. Azután azonban kevesebb lobogással, több hivatalossággal, protokolláris kötöttséggel. Sokszor inkább a tisztségnek, mintsem a személynek szólt a fáklyás felvonulás. Érezni lehetett ezt még olyan kiváló személyiség esetén is, mint amilyen Rottenbiller Lipót (1806—1870), pesti főpolgármester volt. 1865. november 14-én, névnapja előestéjén, 300 fáklyásból álló díszes, fényes fáklyásmenet vonult ki tiszteletére a Reáltanoda udvarából. A Széna téren egy dalárda az ünnepi alkalomból néhány dalt zengett. Beszédet nem tartottak, így néhány felharsanó éljen után a fáklyás tömeg csöndben szétoszlott.75 2.2.3. A fáklyásmenet és a macskazene ellentétére, egyben összefüggésére már az egykori résztvevők felfigyeltek. Petőfi Sándor felső-magyarországi kirándulása során Eperjest is útba ejtette, ahol a tanuló ifjúság 1845 nyarán fáklyásmenettel és szenével tisztelte meg. Nevükben Bodolay József köszöntötte a hírneves vendéget. Petőfi jókedvűen válaszolt. Az ünneplést élete legszebb napjai közt fogja számon tartani, s ha egykoron a sárga halál macskazenével megtiszteli, akkor is e szép napra fog visszaemlékezni.76 Degré Alajos (1819—1896), a márciusi ifjaik egyike, számolt be visszaemlékezései között az 1848 előtti időszak politikai küzdelmei hevében szinte egyidejűleg megvalósult fáklyásmenetről és macskazenéről. 1848 előtt országos 69 KŐVÁRI 1861, 6, 8-10,13-14, 23, 32, 49, 96. 70 PÁLFFY 1940, 84-88. 71 MARKÓ 2001-2007, IV. 640. 72 MARKÓ 2001-2007, VI. 660-667. 73 MARKÓ 2001-2007, V. 48-49. 74 BONA 1987, 291; SÜLI 2013, 686, 691, 702, 712. 75 Vasárnapi Újság 1865. november 19. 597. 76 BARÓTI 1908,101. 393 T
