Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény vele kapcsolatos vádak nem bizonyítottak. Harmadrészt nehezményezte ügyében az újság ellenszenvét és szenvedélyét.38 A védekezés, az abban leírtak azonban nem illettek a székesfehérvári középosztály társadalmi normái, jogszokásai körébe. Nem csoda, hogy a hírlap továbbra is azt kifogásolta, a tanár a sérelemért nem kért elégtételt. A korszellem, a középosztály normái az egész országra vetítve, általánosabb jelleggel is megfigyelésre, leírásra kerültek. Makkai János (1905—1994) kormánypárti országgyűlési képviselő, hírlapíró politikai tevékenysége nem volt makulátlan, a társadalmi életről írott könyvei részben vitatottak. Ám éles szemű publicistaként a címében is kifejező művének az Urambátyám országának A. párbaj megjelölést viselő fejezetében 1941-ben több jó megállapítást tett. Mindezek röviden így foglalhatóak össze. A két világháború közötti Magyarország középosztályának hallgatólagos, szokásokból és tradíciókból eredő meggyőződése bizonyos kérdésekben erősebb volt, mint a törvények hatalma és a büntetéstől való félelem. így a párbaj tekintetében is, melyet társadalmi kényszer tartott életben, ahogy az élet több illemszabályát.39 Üldözhette a büntetőtörvénykönyv, tilthatta a katolikus egyház, mindhiába. A középosztály jó része a polgári életben is inkább a katonákkal értett egyet, mert a tisztek számára kötelező volt a párbaj. A lovagiasság gondolata és a párbaj intézménye összekapcsolódott, szerves részévé vált az illemrendszernek. ítélkezési gyakorlatában hallgatólagosan a bíróság is elismerte a társadalom uralkodó rétegének viselkedési szabályalkotó tevékenységét. Ha a felek valóságos párbajt vívtak, a párbajkódexet megtartották, úgy a Btk. enyhe büntetését, a rövidebb idejű szabadságvesztést, enyhe végrehajtási fokozatban, az államfogházzal alkalmazták. Ha a felek mindezt mellőzték, úgy a bíróság súlyosabb börtönbüntetést szabott ki.40 Holott a párbajkódex a társadalmi közfelfogásból és a szokásokból alakult ki, nem a parlament alkotta meg jogszabályként. így egy illemrendszerbe és a társadalmi viselkedés körébe tartozó cselekménykomplexum társadalmi úton szabályoztatott. Annak létét, erejét a politikai hatalom elismerte. A párbajt, az egyének közötti személyes összeütközést, így egyik oldalról az illem és a szokás, illetve másik oldalról a törvények párhuzamosan rendezték. A párbaj Magyarországon úri szokás és úri kötelesség volt. A gyakorlatban csak érettségizett, művelt emberek voltak párbajképesek, kérhettek és adhattak lovagias elégtételt. így az ide kapcsolódó illemszabályok osztályjelleggel bírtak, akár az élet többi illemszabálya. (Katonáknál a párbaj csak tisztnek, tisztjelöltnek és önkéntesnek volt megengedett.) A párbaj szabályainak megsértése szankciót vont maga után, melynek ereje a társadalom vezető osztályának erejében leledzett. A polgári személyt egyik oldalról a Btk. a másikról a nem jogi, hanem társadalmi büntetés szigora fenyegette. Nem kétséges, hogy ez esetben a társadalom erősebb volt, mint az államhatalom. A társadalom osztályfosztással, lefokozással illette azt, aki illemrendszerének e fontos részét nem tartotta be. A liberalizmus törvényhozása a párbajjal főleg azért szállt szembe, mert az intézmény a történelmi múltból, a nemesi világból és tradícióból, a rendi korból eredt, egy letűnt világ színeire és hangulatára emlékeztetett. Ettől akarta a törvényhozás a társadalmat megszabadítani. Ám a jobbágyfelszabadítás, a jogegyenlőség, a polgárosodás, a zsidók emancipációja ellenére, mivel az egykori nemesi réteg utódai ragaszkodtak hozzá, a középosztály nem adta föl tradícióit. Ennek eredménye lett a törvényhozási kompromisszum: a tiltás, a büntetés, de nem szigorúan. A liberalizmus világhulláma ellenére minden országban maradtak olyan társadalmi osztályok, rétegek, melyek ragaszkodtak a régi életformához, tradícióikhoz. Magyarországon ez széles kör volt, a legfelsőbb osztályon kívül a középosztályt is felölelte. A társadalom ítélkezésében kétféle becsület volt: a katonai és a polgári. Ennek megfelelően külön katonai becsületügyi eljárási mód és polgári eljárási mód alakult ki. Mindezzel együtt a 20. század első felében alig volt felnőtt középosztálybeli férfi, aki életében valamilyen módon a párbaj intézményével összeköttetésbe ne került volna. Magyarországon ugyanis több volt a lovagias ügy, a párbaj, mint a nyugati nemzeteknél ugyanebben a korban. Oka az volt, hogy a társadalomban nagy befolyással rendelkező középosztály illemrendszerébe beletartozott a lovagiasság öröklött gondolata és a párbaj intézménye. A párbajmentalitásban élő középosztálynál naponta vetődtek fel lovagiassági problémák. Ráadásul a párbajozást előkelőnek tartották. Mint felülről származó rekvizitumot, követték. Hiszen az emberek a magasabb, vagyonosabb réteghez szeretnek igazodni. A középosztály tagjai sem kívánták kockáztatni, hogy az előkelőségérzetet vagy a kaszinóbeli tagságot elveszítsék. A szerző azt tartotta volna helyesnek, ha a középosztály az illem más szabályait is úgy betartaná, mint a párbajét. A mindennapi életben a törvényi és társadalmi szabályok bonyodalmat okoztak. Az első dilemma az egyén számára annak eldöntése volt, hogy érte-e sérelem? A történtekért kell-e elégtételt kérni illetve adni? A másik igen gyakori bonyodalom akörül volt, hogy a sérelem elintézését mikor kell a lovagiasság, és mikor a bíróság útjára bocsátani? A társadalmi felfogás szerint a lovagias személy elégtételt kért, és csak az után gondolkodott a bírósági úton. Ha a katonatiszt 38 Székesfehérvár és Vidéke 1889. március 9. 2. 39 Makkai a középosztály normáit, jogszokásait leginkább illemszabálynak, illemrendszernek, illetve szokásnak, ritkábban jogszokásnak nevezte. 40 Makai Jánost e tekintetben némileg pontosítani kell. A Btk. a párbajozást párviadal néven a 293-300. §-okban szabályozta. A 299. § értelmében az a párbajvívó, aki a párviadalnak szokásos vagy kölcsönös egyetértéssel megállapított szabályait megszegte és ennek következtében ellenfelét megölte, a szándékos emberölés bűntettére; ha pedig megsebesítette, a súlyos testi sértés bűntettére megállapított büntetéssel volt büntethető. Tehát már a törvényszöveg különböztetett, és ezen alapult a bíróságok ítélkezési gyakorlata. A másik figyelemreméltó körülmény, hogy a normaszöveg a párviadal szokásos szabályairól szólt. 384
