Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény A normasértésekre a válasz a közösségi büntetés, a macska^ene lett. A későbbiekben a macskazenéről részletesen szó lesz. Most elég annyit előrebocsátani, hogy a macskazenét, mint közvélemény-büntetést abban a korban falun és városon egyaránt gyakorolták. Főleg azokkal szemben, akik valamilyen, a közösség által elvárt normát, erkölcsi előírást megsértettek. A normát szegő személy lakásához az est vagy az éjszaka sötétjében felvonuló csoport, közösség éktelen zajkeltéssel, állathangok utánzásával, különféle tárgyak alkalmazásával, összeverésével, fülsiketítő módon, illetlen kiabálással, esetleg rigmussal, énekkel fejezte ki nemtetszését, elítélését. Illetőleg így gyakorolt nyomást a normasértőre, hogy jó útra térjen. Mivel Szilágyi tanár a város lakosságának rosszallását kiváltotta, így azok egy része, közöttük szép számmal a reáliskola tanulói, 1889. március 12-én este, a lakása előtt macskazynét adtak.TM Magáról az eseményről meglehetősen szűkszavúan adott hírt a helyi sajtó. Végül is ez sem meglepő, hiszen különösen a falvakban lefolytatott macskazynélés egyáltalán nem került az újságok hasábjára. Némelykor az esetben sem, ha politikai okból alkalmazták. Egyébként a Szilágyi tanárral szembeni macskazene a kései székesfehérvári esetek közé tartozott. A közvélemény-büntetések rendszerébe tartozó macskazene sokszor célt ért: megszégyenítően büntetett és a közösségi norma szerinti állapotokat helyreállította, az annak megfelelő magatartást biztosította. Szilágyi tanár a belvárosi fürdőbe már nem járt. Egyéb magatartása azonban nem változott: a peres eljárás folytatódott. 1.5. Fegyelmi eljárás a tanulók ellen A macskazene túl hangos volt ahhoz, hogy ne legyen visszhangja. Érdekes módon azonban ez a diákságot érintette. A Szabadság című újság a macskazynélők elleni fellépést követelte. A közbeszéd nyomán ugyanis úgy tudta, hogy azok Szilágyi tanár tanítványai voltak. Azt az újság megengedhetőnek tartotta, ha a tanuló ifjúság hazafiságból tüntetett. Ám ha a diákság egyébként, a tanár privát dolgaiba avatkozva nyúlt ilyen eszközhöz, az már a hírlap szerint indokoladan, jogtalan, a diákok nyegleségének jele volt. Az újság az iskola igazgatóságától szigorú vizsgálat indítását követelte, bár leszögezte, hogy a tanár nem éppen rokonszenves. Az „elkövetett ildomtalanság”, vagyis a macskazene azonban az intézetet kompromittálhatja, amennyiben tényleg a tanulók követték el. A tanári karnak és az igazgatóságnak meg kell óvni magát az ilyen jogtalanság megismétlődése, más tanárral szembeni esetleges elkövetése ellen.18 19 Az esemény idején hatályban lévő, a középiskolák és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. te. 18. §-a rendelkezett röviden a tanulóval szembeni fegyelmi eljárásról. Eszerint a fegyelmi eljárás részletes szabályait a vallás- és közoktatási miniszter rendelkezése és közveden vezetése alatt álló tanintézeteknél (ide tartozott a Székesfehérvári Állami Főreáliskola is) miniszteri szabályrendelet állapítja meg. A tanuló fegyelmi úton kizárható akár abból a tanintézetből, melyben tanul; akár az összes hazai tanintézetből. A határozatot ez utóbbi esetben a miniszterhez kellett felterjeszteni megerősítés végett. A 31. § 5.) pontja értelmében ugyanis a tanintézet fegyelmi állapotának ellenőrzője és elsősorbani felelőse az igazgató volt. Tehát a fegyelmi eljárás az iskolában folyt és a fegyelmi határozat is itt született. Dr. Kuthy József igazgató kötelezettségéből adódóan, és az intézet hírnevének védelme érdekében is az események után rögvest tanári tanácskozmányt hívott össze, valamint a tanuló ifjúsággal szemben szigorú vizsgálatot folytatott le. A „főreáliskola derék r intézet érdekeit gondosan óvó igazgatója” révén azonban az ügy mondhatni mikszáthi fordulatot vett. A tanulókkal szemben fegyelmi büntetés meghozatalára nem került sor. Ugyanis Kuthy igazgató bölcs megoldásként, vagyis a „vizsgálat eredményeként” Szilágyi Alberttól a következő nyilatkozatot szerezte be: „NYILATKOZAT. A ’Szabadság’f. évi március 14-én megjelent számában afőreálisk. tanuló ijjúság a%ongyanúvalillettetik, hogy számomra macskazynét rendezett volna. Mint kötetlenül érdekelt fél a% igazgatóság és a tanári kar által megejtett vizsgálat alapján kijelentem, hogy a főreáliskolai ifjúság legjobb tudomásom szerint a nevetett tüntetés rendelésében semmi részj nem vett. Szilágyi Albert, főreáliskolai tanár. ” Azt, hogy az igazgató mivel vette rá a tanárt az ilyen tartalmú nyilatkozat megadására, illetve hogy mi motiválta Szilágyi Albertet, nem tudni. A helyi újság mindenesetre a gyanú alaptalansága miatt örömét fejezte ki, dicsérve az igazgató gyors és tapintatos eljárását. Rögzítve, hogy a tüntetés scenirozói, azaz főbb rendezői továbbra is szigorúan inkognitóban maradtak.20 Az iskolatörténet szerint a főreáliskolában a tanulók egyébként rendhez, fegyelemhez szoktak. Az intézet fegyelmi szabályzatából pedig a tanév megnyitásakor minden újonnan belépő tanuló kapott egy példányt.21 A tanítók, tanárok századokon át többször kerültek okkal vag)^ ok nélkül a közvélemény célkeresztjébe. A diákok által a tanárnak, egyetemi hallgatók részéről a professzornak adott macskazene, ha nem is gyakran, de előfordult. El kellett szenvednie macskazenét Szilágyi Ferenc (1797-1876) történésznek, aki 1821-ben lett a kolozsvári református kollégium tanára. 1841-től szerkesztette a konzervatív, aulikus Múlt és jelen című újságot. Ezen túl személyeskedő, intrikus, agresszív 18 Szabadság 1889. március 14. 5. 19 Szabadság 1889. március 14. 5. 20 Szabadság 1889. március 17. 5. 21 BOROSTYÁN 1896,181. 380
