Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény nyomán összesen hat, ténylegesen lefolytatott vagy lehetőségként felmerülő eljárásról kell szólni. Az ügy tehát szövevényessé vált. Mivel a feltehetően vagy ténylegesen megsértett normák több kategóriába tartoztak, így az eljárások vagy azok lehetősége is eltérő volt. Ezeket külön-külön szükséges ismertetni. 1.3. A bírósági eljárás Szilágyi Albert fürdőbeli - valós vagy vélt — cselekménye tehát közismertté lett Székesfehérváron. A tanárt a város lakosságának számottevő része elítélte — kellően nem bizonyított — tettéért. Mindezen körülmények hatására Szilágyi tanár úgy döntött, hogy rágalmazás illetve becsületsértés miatt eljárást indít a Székesfehérvári Járásbíróságon Zeller Károly fürdőszolga ellen. 1889-ben az 1878. évi V. te. volt hatályban, a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről, a méltán híres, európai színvonalon álló Csemegi -kódex (továbbiakban: Btk.). A törvényi szabályozásból az adott ügy szempontjából csak néhány § érdekes. A 258. § értelmében rágalmazás vétségét követi el, és hat hónapig terjedő fogházzal, továbbá 500 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő az, aki másvalakiről többek jelenlétében, vagy több, de nem együtt levő személy előtt, olyan tényt állít, ami — valódisága esetében - az ellen, akiről állította, büntető eljárás megindításának okát képezi vagy az érintett személyt közmegvetésnek teszi ki. A 261. § szerint pedig, aki más ellen meggyalázó kifejezést használ, vagy meggyalázó cselekményt követ el — amennyiben a 258. §-ban foglalt tényállás vagy testi sértés nem valósult meg - az becsületsértést hajt végre. A rágalmazást és a becsületsértést a jogalkotó enyhébb bűncselekménynek, azaz vétségnek minősítette. A büntetési tétel is viszonylag enyhe volt: rövid idejű szabadságvesztés (az is fogházban, tehát a legenyhébb végrehajtási fokozatban), illetve pénzbüntetés. A 268. § értelmében rágalmazás és becsületsértés miatt a bűnvádi eljárás a sértett fél indítványára volt megindítható. Tehát az ügy nem közvádas, hanem magánvádas volt, azaz nem az ügyész emelt vádat, hanem a sértett fél fordulhatott közvetlenül a bírósághoz. Ez tükröződött a felek perbeli megnevezésében is. Az eljárás során nem a vádló ügyés^és a vádlott, hanem panaszos és panaszlott állt szemben egymással. A 263. § megengedte, hogy rágalmazás és becsületsértés esetében az állított tény valódiságának bizonyítására a törvényben meghatározott esetekben sor kerüljön. A törvényszöveg öt pontban sorolta fel ezeket az eseteket. Közülük a negyedik pont kimondta, hogy a valódiság bizonyítására akkor kerülhet sor, ha a sértett annak megengedését a bíróság előtt maga kívánja. Az állítás bizonyítása a panaszlott (vádlott) büntetlenségét eredményezte. Szilágyi Albert mint panaszos, jogi képviselője, Flatt Gaszton ügyvéd útján fordult a Székesfehérvárijárásbírósághoz a Btk. 258. §-ba ütköző rágalmazás vétsége miatt, mely az ő esetében a közmegvetést eredményezte. A rágalmazási per panaszlottja (vádlottja) Zeller Károly volt. Az ügyben az első tárgyalásra 1889. március 5-én délelőtt került sor. Az ügyet Farkas Sándor királyi aljárásbíró tárgyalta a „legnagyobb angol hidegvérrel és bírói komolysággal”. A rendelkezésére álló forrásokat, a hírlapi tudósításokat végig a túlzások, a szenzációs ügyként tálalás igénye hatotta át. Az esetet az egyik újság úgy minősítette, hogy ilyen ügy nem minden évben, sőt nem minden században adja elő magát. A panaszos, Szilágyi tanár szerint Zeller fürdőszolga, a panaszlott azt terjesztette róla, hogy a belvárosi fürdő egyik szobájában olyan dolgot végzett, ami nem oda, hanem egy szűkebb körű, félreeső helyiségbe való. így a vád: rágalmazás vétsége. Zeller tagadta, hogy Szilágyi működéséről a többi vendégnek szólt volna, de a kellemetlen szag miatt az esetet gazdájának, Ferstner Józsefnek jelentette. A fürdőbérlő szemrehányást is tett Szilágyinak. Az eljárás ezen szakaszában Flatt ügyvéd helyettese, Altheim Antal panaszt (vádat) emelt Ferstner ellen is, aki szerinte nevezetes tényező volt a rágalom terjesztésében. így Zeller az elsőrendű, Felstner a másodrendű panaszlott lett. Másrészt a rágalmazás mellett esetleges becsületsértés címén is vádat emelt a két személy tekintetében. Szilágyi Albert a Btk. 263. § 4.) pontja alapján valóságbizonyítást, cselekménye bizonyítását is kérte a tárgyaláson, így a bíróság több tanú meghallgatását rendelte el. Elsőként Feiner Somáét, aki a gőzfürdő gyakori vendégei közé tartozott. A tanú előadta, hogy Zeller szolga némi habozás után közölte vele, hogy Szilágyi tanár szokott olyan működést teljesíteni a fürdőszobában, mely a szaglószerv és a finomabb ízlés ellen van. Az ügy aztán alapul szolgált egy heves jelenetre, melynek során Szilágyi a tettéért a fürdőhelyiségben lakolt. A bíróság ezek után az újabb tanúmeghallgatások érdekében a tárgyalást elhalasztotta. Az egyik újságíró sorai — feltehetően a tárgyaláson elhangzottak és saját tudomása alapján — még néhány körülményre utaltak. így arra, hogy ezt a kényes természetű ügyet megtörténte után, még a bírósági tárgyalás előtt, ahány ember, annyiképpen vitte szét a városban. Véleménye szerint a panaszos viselt dolgából előbb csak a fürdőszolgának támadt kellemeden kötelessége, de utóbb a következmény a fürdőbérlőt is érinthette, mert az eset sok vendéget visszatartott a fürdőtől.14 Az újságolvasók számára csemegeként tálalt, azaz „delikát ügy” második tárgyalására csaknem egy hét elteltével, március 10-én került sor. Azt változatlanul Farkas Sándor albíró vezette. Szilágyi panaszost Altheim Antal ügyvéd, a két panaszlottat Hajós Rezső ügyvéd képviselte. A tárgyalás nagy érdeklődés mellett zajlott. A hallgatóság soraiban ott ült Szilágyi tanár neje is. 14 Székesfehérvár és Vidéke 1889. március 5. 3; Szabadság 1889. március 5. 4. 378
