Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Gelencsér József: A haj lenyírása mint büntetés. Szokásjog, írott jog, jogszokás elkerülő francia nő ellen indult bírósági eljárás az állampolgárságra méltadanná válás vádjával. Az eljárás során külön is vizsgálták, hogy a nők valamilyen nemzetellenes tevékenységet követtek-e el. így különösen azt, hogy feljelentettek-e, feladtak-e valakiket. Ha ilyenre sor került, annak jellemzően nem volt köze a nemzetellenességhez, így a nők ellen az maradt vádpontként, hogy önként vállaltak munkát a németeknél. Valójában erre sokszor a megélhetés kényszere vitte rá őket, máskor valóban érzelmi kapcsolat alakult ki a német katonákkal. Különösen feltűnő, hogy a nők között milyen nagy számban volt tanulatlan, szakképzetlen személy, főleg cseléd, szobalány, felszolgáló, konyhai alkalmazott. A társadalmi hierarchia legalján élők, valamint az egyedül maradottak, a hajadonok, özvegyek, különélők, hadifogoly feleségek — ők mind potenciálisan veszélyeztettetek voltak, akár csak a vidéki állami iskolák tanítónői, akik mellé az iskolaépületbe német katonákat szállásoltak be. A nyilvánosan zajló megszégyenítéssel az indulatba jött tömeg a nemzed büszkeség visszanyerésével, erkölcsi felsőbbrendűsége tudatában akarta kirekeszteni a közösségből az oda nem tartozóknak, a rossz franciáknak nyilvánítottakat. Figyelemelterelés is volt ez saját vagy mások bűneiről, mulasztásairól, hogy az ebben érintetteket ne kelljen büntetni. A nők meghurcolása az indulatok levezetésére is szolgált.49 A francia ellenállás állítólag listát vezetett a hanyatt fekve kollaboráló nőkről. A háború végén pedig az ellenzék, másokkal karöltve elsősorban kopaszra nyírta a németekkel barátkozó nőket. Egyes városokban azonban a feldühödött tömeg szurokban és toliban hempergette meg a bűnösöket. Többeket börtönbe is zártak.50 A legtöbb nő annyira kiszolgáltatott volt, hogy a megalázás ellen védekezni sem tudott. Kivételesnek számított kora ismert francia színésznője és énekese, művésznevén Arletty (1898—1992) bíróság előtti bátor viselkedése és két frappáns válasza. Az eredeti neve szerint Léonie Bathiat a háború alatt egy Luftwaffe tiszt, Hans-Jürgen Soering szeretője volt. Ügyének tárgyalása során nyíltan kimondta, hogy: ”A szívemFranáaors^ágé, de ap...m a%enyém!' Más változat szerint: „ A s^vemfrancia, de a seggem nemzetkögiF Az eljárás férfi résztvevőinek, kik a németekhez fűződő kapcsolat mikéntjét firtatták, ugyancsak szellemesen, merészen azt vágta szemébe: ,JSSem kellett volna őket beengedni a% országba!' Egyesek számára mégis az árulás szimbóluma lett. Letartóztatás, pár havi börtön, háziőrizet vidéken, megrovás, eltiltás követte egymást, míg vissza tudott térni a filmvászonra és Párizs színpadaira. Jean-Gabriel Périot (1974) francia rendező archív filmekből51 2006-ban állította össze Fût-elle étéchriminelle ... (Mégha bűnös is lett volna...) című, a művészi elemeket sem nélkülöző, alig d'z perces dokumentumfilm-kollázsát, mely 1944 késő nyarát idézte fel. A kezdő képek politikusokat, diplomatákat, papokat, katonákat mutatnak, hogy aztán a II. világháború egyes nyomasztó, szörnyű vagy már a francia felszabadulást idéző jelenetei villanjanak fel. A franciák körtánca után jönnek a fekve kollaborálok megaláztatásának percei. Civilek, fegyveres ellenállók, egyenruhások, jobbára férfiak hozzák őket, általában csinosak, fiatalok és ijedtek. Pofont, verést, gúnyt kapnak, megszégyenítésben részesülnek. A szép hosszú, jórészt ápolt női hajat férfi kezek vágják ollóval, mechanikus nyírógéppel. Az áldozatok mindezt megadóan tűrik, de van, aki elsírja magát. Nincs menekvés, erős férfikezek áliánál vagy fülénél fogva kényszerítik a női fejet, hogy a kamerába nézzen. Újabb fokozatok következnek. Ügyes kezű borbély SS jelet vagy más ábrát vág a rövidre nyírt hajba. A tar fejű nők homlokára horogkeresztet festenek, talán egyik-másik testrészüket is bemázolják. Jön a kényszerű séta: egymás után, libasorban, tar fejjel kell elvonulniuk a nagy tömeg közepén. A megalázottak száma meghaladja a tucatot. Lelkesült emberek körülöttük, némelyik tapsol, mások nevetnek, ujjonganak. Azután teherautó rakterén viszik körbe a településen a lekopaszított fejű nőket, a jármű felirata szerint, a németek szajháit. Hahotázó férfi gúnyosan simogatja két asszony tar fejét. A tömeg V betűt mutat. Részben győzelmük jelvényeként, részben, hogy a rúttá tett nő feje mögött szamárfület formázzanak. Egyértelmű, hogy a megkopaszítás, majd az azt követő további megszégyenítés legszörnyűbb percei nem kerültek be a filmbe. Lehet, hogy felvétel sem készült azokról a pillanatokról. Ám a kényszerű sétán résztvevő, haj nélküli nők némelyükén a köpeny azt sejteti, hogy alatta ruha sincs vagy alig van. Talán ezek a nők már elszenvedték a lemeztelenítést, esedeg további hajsza vár rájuk. Sokat elárulnak a fényképek is az eseményekről. A felszabadított Cherbourg utcáin a francia ellenállás fegyveres tagjai fogták el, guggoltatták le a kollaboráló nőket, hogy azután ollóval vágják le a hajukat. Egy másik fénykép azt mutatja, hogy ugyanitt egy teherautó platóján hordozzák körbe a város utcáin a megkopaszított nőket. Mögöttük egy férfi táblát emel a magasba, nyilván magyarázó szöveggel. Az a fotó, amely Marsaille mellett egy faluban készült, kopasz fejű, letérdeteltett asszonyt mutat. Chartres-t a szövetséges csapatok 1944 augusztusában foglalták el. A dühös tömeg leborotválta a kollaboráns nők fejét és végighajtotta őket a város utcáin. Az egyik borotvált fejű asszonyt, aki német tiszttől származó gyermekét és batyuiba kötött holmiját vitte, a háttérben álló, hasonló módon megszégyenített társaival együtt Robert Capa (1913-1954) magyar származású haditudósító fotográfus örökítette meg. Több kép elárulja, hogy a fekve kollaboráló nőket honfitársnőik szidalmazták, ócsárolták a legszenvedélyesebben. A hajnyírás végrehajtói 49 LÉDERER 2010, 55-76. 50 BOKOR 2009. Ismerteti ZÁDORI 2007.51 357
