Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Orosz Çy°rgf: „Csodálatos álmot láttam. .."A Legszentebb istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekek... Felvetődik a kérdés: vajon a legszentebb Istenszülő álma típusú egyházi népénekek és prózai szövegek eredeti keleti szláv/orosz alkotások-e, vagy pedig valamilyen kölcsönzési folyamat eredményeként kerültek be ebbe a régióba? Besszonov a prózai szövegek egynémelyikét nyugati szláv eredetűnek tartja, s rámutat a bennük előforduló azon lexikai elemekre, amelyek a nyugati szlávság nyelvhasználatára jellemzőek. Ilyen szavak például a nagjyj ’hirtelen’ (lengyel nagly, cseh náhly), skoda ’kár’ (lengyel s^koda, cseh skodd), rec’ ’ügy, dolog’ (lengyel r%ec^), mesto ’város’ (lengyel miasto, cseh méstő), detko ’gyerek’ (lengyel dzjecko, cseh dêzçitko).40 Az Istenszülő álma nyugat-európai eredetét számos kutató vallja. Veszelovszkij, Kaluzniacki, Mansikka, Hain és Kretzenbacher meglátása szerint a katolikus Lengyelországon keresztül jutott el ez a téma az ortodox oroszokhoz.41 Kaluzniacki az oroszokhoz lengyel közvetítéssel transzplantált Mária álma keletkezési helyének meghatározásánál döntő jelentőséget tulajdonít a szövegekhez csatolt „ígéretnek”, azaz záradéknak, amelynek használata a katolikus Nyugat vallásgyakorlatából fakad.42 A záróformulák funkcióját azonban ő nem értette meg, és hozzá hasonlóan Szövérffy sem.43 A záradékok történeti kialakulásáról Erdélyi Zsuzsanna tolla nyomán átfogó és megnyugtató képet kapunk.44 Veszelovszkij az orosz legszentebb Istenszülő álma című egyházi népénekek és prózai szövegek eredettörténeti kérdéseit vizsgálva már 1876-ban rámutatott arra a társadalmi közegre, amelyben ez a szent hagyomány létrejöhetett. O ezt a létrehozó közeget a nyugat-európai flagellánsok mozgalmában vélte fölfedezni.45 Hilmar a Krisztus és Mária életéről szóló énekanyag terjesztését és áthagyományozását azoknak a vezeklő társulatoknak tulajdonítja, amelyek a 13. század közepétől Nyugat-Európa-szerte mindenütt jelen voltak, vezeklő énekeket énekelve vonultak. Emellett a későbbi lauda-társaságok (13—14. század) játszhattak még szerepet ebben a vonatkozásban.46 Erdélyi Zsuzsanna mutatott rá ez ideig a legteljesebben a vallásos népköltészet tárgykörébe tartozó archaikus imádság- és népénekhagyomány történeti gyökereire és az azt létrehozó kulturális-vallási áramlatokra. Ezen gazdag imádság- és énekanyag az ő véleménye szerint középkori irodalmi hagyományokban gyökerezik, s motívumállományának jelentős része a késő középkor vallási mozgalmai által kitermelt szakrális közköltészet emlékének tekinthető. Az Assisi Szent Ferenc példája és tevékenysége révén létrejött új szellemiség, a ferences mozgalom, majd az ennek nyomán jelentkező vallásos társulások és közösségek lassanként egész Európát behálózták és szellemi hatókörükbe vonták. A következő vallási közösségek formálták Európa lelki arculatát: a szerviták rendje, az alleluja-mozgalom, az önostorozók mozgalma, a közeli világvégét hirdető joachimita ferences eretnekség, a bianchimozgalom s a jubilánsok Róma felé áramló hatalmas tömegei. A késő középkor emberének lelkét a kiszolgáltatottság érzése uralta. Hogy miért? Örökösen háborúk dúltak, pápák és császárok hadakoztak, éhínség, pusztító járványok tizedelték a lakosságot. Mindezt a nép Isten büntetésének gondolta, s menekvést csak a vezeklés révén remélt.47 Vezekelni és szenvedni akartak az emberek, testileg és lelkileg, önmagukért és mások bűneiért — mint Krisztus. A lélek mélyén átélt belső vezeklés szellemi termékei voltak a Krisztus kínszenvedéséről és az Istenszülő Anya Fia elvesztése miatti fájdalmáról megemlékező imák és énekek. Miután ezek túlléptek Eszak-Itália határain, elindultak vándorújukra a nyugat-európai katolikus országokba, és Lengyelország közvetítése révén eljutottak a keleti szlávokhoz, köztük az oroszokhoz is. A szerkezetileg hármas tagoltságú Istenszülő álma orosz egyházi népénekek tartalmát röviden így lehet összefoglalni: 1. Az Istenszülő valamilyen szakrális helyen elalszik és álmot lát. 2. Krisztus odamegy hozzá és megszólítja. A felzaklatott lelkiállapotú Istenszülő elmeséli álmát Krisztusnak, aki azt megfejti. Párbeszéd keretében, amely gyakran váltakozik az egyes szám harmadik személyű elbeszélésmóddal, értesülünk Krisztus születéséről, elfogatásáról, kínszenvedéséről, kereszthaláláról, feltámadásáról, mennybemeneteléről; az Istenszülő eljövendő haláláról, lelkének felviteléről a mennyekbe. (Az események dialogikus-epikus előadásmódja a középkori passiójátékok gyakorlatát idézi.48) 3. A zárórész, az úgynevezett záradék tudatja a jutalmakat az Alom meghatározott, kötött feltételek mellett való elmondásáért. Ez a hármas tagoltság az énekekben nem mindig valósul meg, illetve az Istenszülő álma keveredhet más témakörbe tartozó szövegekkel is. Ilyen kontaminált szöveggel van dolgunk egy Besszonov által közölt ének esetében (N° 619), amely az Almon kívül tartalmaz még egy történetet Salamon pokolból való ki jőve teléről, egy imát Mihály arkangyalhoz, 40 BESSONOV 1861-1864, II./6. 211, 213, 230, 234. (lábjegyzetek) 41 VESELOVSKIJ 1876a, 347; KALUZNIACKI 1888, 628-629; MANSIKKA 1909, 126; HAIN 1973, 218; KRETZENBACHER 1975, 24. 42 KALUZNIACKI 1888, 628-629. « SZÖVÉRFFY 1957, 47. 44 ERDÉLYI 1991, 51-142. 45 VESELOVSKIJ 1876a, 356, 360. 46 HILMAR 1966,49. 47 ERDÉLYI 1991, 53, 99, 107. Vö.: SZÁNTÓ 1987, 434-436, 471, 477^178. 48 HILMAR 1966, 39, 45-51. 325
