Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél
Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél készült. Nem véletlenül, hiszen a szalmának a nép tudatában elhasználódott, elhalt jelentése van, és a kiszebábut Pünkösdkor azzal a céllal vetik a vízbe vagy égetik el, hogy vele együtt elhagyja a falut minden betegség és rontás.24 Tehát a babafigura funkciója rendkívül összetett és sokrétű, és mindig ott van rá szükség, ahol az ember racionális eszközökkel nem tudja a célját elérni. Az összetettségét a távol-keleti ősi kultúrákban is érdemes megvizsgálni, hiszen a baba fogalma itt mindig többet jelentett egyszerű játékszernél, és ma is fontos eleme bizonyos szertartásoknak és ünnepségeknek. Távol-keleti babák A kiszebábuhoz nagyon hasonló a funkciója a Hokosannak (vagyis szolgálónak, segítőnek) nevezett papírbabának. A régi Japánban ezt a beteg gyerek ágya mellé helyezték éjszakára, reggel pedig a tengerbe dobták, mert úgy hitték, hogy a betegség most már belé költözött, ezért meg kell semmisíteni. Ez eredetileg kínai hagyomány volt, mely Japánban is elterjedt. Ma szuvenírként is készítik.25 A babák a japán naptár több jeles napján is szerepeltek. Ezek közül a legfontosabb a Lányok ünnepe március 3- án, és a Fiúk ünnepe május 5-én. Ezek az ünnepek több meat generációról generációra öröklődő szertartási baba köré szerveződnek. A Fiúk ünnepét (Musha ningyo) az írisz virág virágzásakor tartják, amely a lovagság szimbóluma. Az ünnep a fiúk felnövekedési szertartása, középpontja egy katonababa (egy hős Samurai), melynek az a célja, hogy az ősök tiszteletére és a hazaszeretetre emlékeztesse a fiúkat, mert ez a japán katonák legfőbb motivációja. A házon kívül pisztrángokat ábrázoló szélzsákokat állítanak fel, ezek a halál közelségét, váratlanságát szimbolizálják, amely ugyancsak szorosan összekapcsolódik a katonasággal, és az erőt is, hiszen a pisztrángok képesek felúszni a vízesésen is. Az ünnep célja, hogy a babafigurán keresztül erőt, bátorságot reméljenek a fiúk számára. Ma ez az általános gyermeknap Japánban.26 A Lányok ünnepe az egyik leglátványosabb ünnep Japánban. A babákat (hina ningyo-kat) csak a Hina Matsurinak nevezett ünnep idejére veszik elő, és lépcsőzetes emelvényen állítják fel őket, kezdve a császárral és a császárnővel a legmagasabb helyen. Alattuk helyezkednek el elsőbbségi sorrendben a miniszterek, szolgálók, színészek, udvari muzsikusok, és egyéb babák. A szülők a gyermekek fiatalságáért imádkoznak ilyenkor, és a gazdagabb családokban minden évben gyarapítják a kollekciót egy-egy babával, amíg a lány férjhez nem megy. Amikor férjhez megy, magával viszi a babákat a hozománya részeként. Ezek a babák akkora értéket képviselnek a család életében, hogy amikor nem használják őket, egy külön téglaépületben tartják a kertben, hogy védjék őket a földrengésektől. A babák felállításának lényege a közszemlére tétel, de csak azoknál a családoknál, ahol lánygyermek van. Úgy tartják, hogy ha egy leánygyermek Hina babáját nem teszik közszemlére március harmadikán, akkor az a leány csak nagyon nehezen talál férjet magának. A szertartással egészséget, szépséget, boldogságot remélnek a lányoknak. A babákat díszes kimonókba öltöztetik, a császárnő 12 rétegű ünnepi ruhát visel, olyat, amely ma is az ünnepi viselet a hagyományos császári esküvőkön. Kellékeket, ételeket is helyeznek mellé. Az ünnep alatt a lányok is ünnepi kimonót viselnek. A családok megnézik egymás gyűjteményét, ezután a lányok teával és süteménnyel kínálják a vendégeket. A díszes babák felállítása az Edo korszakra, tehát a 17. századig nyúlik vissza, viszont az ünnepnek ennél régebbi hagyományai vannak, és abban a már említett kínai hagyományban gyökerezik, amely szerint a babák teste “elnyeli” a rossz szerencsét és a bűnt, majd meg is szünteti, ha a babát folyóba dobják. Ezeknek a rítusoknak a célja a megtisztítás, a tisztátalanságtól való megszabadítás volt, és papírbabákat használtak hozzá (Hina okún). Az Edo korszakban a fényűző hina babák váltották fel a korábbi papírbabákat, és az ünnep központi eleme a babák kiállítása lett, először csak a császári udvarokban, majd elterjedt a hűbéri társadalomban és a gazdag kereskedőcsaládokban, végül a köznép körében. Azonban a Hina okurinak nevezett szokás, vagyis a papírbabák úsztatása is sok helyen megmaradt. A barackfa virágzásának ideje, mint az ünnep ideje arra utal, hogy a szertartás a házasságkötést, mint átmeneti rítust vetíti előre, annak sikerességét igyekszik rituális eszközökkel befolyásolni. A barackvirág ugyanis a boldogságot szimbolizálja a házasságban, valamint a nőiesség, a nyugalom és a lélekjelenlét szimbóluma.27 Halottkultusz A születés, a felnőtté válás és a házasságkötés szokáskörében a legtöbb kultúrában előfordul a babafigura. Ez nyilván az anya és gyermek közötti szoros kapcsolatban, és annak egzisztenciális, közösséget fenntartó és megújító funkciójában gyökerezik. Az ősi társadalmakban és a természeti népeknél megfigyelhetjük, hogy minél nagyobb az ember kiszolgáltatottsága, annál nagyobb figyelmet fordít a természetfeletti hatalmakra, de mellette a túlvilági életre is. 24 VEREBÉLYI 2005,183-184. 25 KING 1977, 20. 26 KING 1977, 22. 27 KING 1977,24-26. 316
