Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél

Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél

székhelyét, illetve a birodalom vallási és politikai hatalmi központját Thébába költöztette, mely Núbiától nem messze helyezkedett el. Innentől kezdve Egyiptom és Fekete-Afrika történelme szorosan összefonódott. Núbia hatalmas fekete királysága jelentős hatást gyakorolt az egyiptomi lakosság identitására és szokásvilágára. Ennek tudatában nem is olyan meglepő, hogy ennek a babának a fejére nyaktájon egy darab fekete rongyot húztak, amin két gyönggyel jelezték a szemeket. A fekete-afrikai embertípusra emlékeztet a szép kidolgozású hajkoronája is, amely a Belső- Szaharában élő emberek haj fonatait idézi fel.

Ilyen babákat, gyakran nagy csoportba rendezve, elsősorban női sírokban találtak. Ugyanilyen kontextusban találtak hangszereket, csörgőket és papiruszokat, amelyekre a lélek feltámadását biztosító varázslatok voltak feljegyezve. A sírokban talált varázsszövegek Hathor istennőre utalnak, aki a szerelem, a termékenység, az anyaság, a szépség és a vigasság istennője, és Ré, a Napisten isteni családjához tartozik, és fontos túlvilági szerepe van, hiszen termékenység-istennőként biztosítja az újjászületést, az örök életet a túlvilágon is. A lapát-babák pedig arra szolgáltak, hogy tulajdonosaikat (főként nőket) elkísérjék a túlvilágra, és ott folyamatosan bemutassák Hathor istennő életmeghosszabbító szertartásos táncát, így biztosítva a túlvilági életet. A termékenység szimbólumának megjelenítése és a csípő kihangsúlyozása egyértelmű ezeken a babákon, és mivel ez minden változaton szerepel, nem kétséges, hogy alapvetően rituális célzatú babafiguráról van szó.8

A lapát-babáknál legalább száz évvel később olyan fababák is készültek Egyiptomban, amelyeknek mozgatható végtagjaik vannak. Ez felfogható a későbbi, mozgatható végtagú játékbabák közveden előzményeként is, de mivel ezeken a babákon jellemző a női attribútumok kihangsúlyozása, rituális célja is lehetett. Babatörténetileg azonban érdekes, hogy az egyiptomiak a behelyezhető szem technikáját is kifejlesztették, a hajat pedig szegecsekkel rögzítették a fejtetőre.9

Az ókori Görögország

A klasszikus görög korból irodalmi források és tárgyi anyag is rendelkezésre áll kifejezetten játékbabákra vonatkozóan. Elképzelhető, hogy fababák is léteztek Görögországban, de nem maradtak meg úgy, mint Egyiptom száraz homokjában. A legtöbb fennmaradt baba a korai időszakból égetett cserép vagy terrakotta.

Mozgatható végtagú agyag babából sokat feltártak Görögországban. Le 900-tól az i.e. 5-6. századig készültek ilyen babák. A legtöbb ősi görög babának égetett agyagból kialakított teste volt, különálló, zsinórral felerősített mozgatható végtagokkal. Ezek nagyon hasonlítanak a modern kori, mozgatható végtagú babákhoz. A fejet és a testet általában egyben modellálták, az egyenes karok és a lábak pedig drótból, fonalból vagy bélhúrból készült egyszerű csuklós megoldással illeszkedtek a testhez. Némelyiknek díszesen modellált frizurája van, másoknak fejdísz vagy szalag van a hajába helyezve. Mivel ezek nem felnőtt, hanem csak gyereksírokból kerültek elő, úgy tűnik, hogy valóban játékok lehettek. A babákhoz voltak külön ruhák, kis evőeszközök, és néha bútorok is.

Az ókori Görögországban nem hanyagolták el a gyermekek nevelését. Az istenek a születés és a növekedés teljes folyamatát felügyelték és irányították, és védelmet nyújtottak, ha szükség volt rá. Az újszülöttre Héra vigyázott, majd amikor kicsit idősebb lett, Artemisz védelme alá került. A fiúkat 9 éves korukban elválasztották a szüleiktől, és elkezdték a felnőtt korra való kiképzésüket. Bár a lányok otthon maradhattak, de 11-13 éves koruk körül ők is lemondtak a gyerekkorukról azáltal, hogy a babájukat az isteneknek felajánlották. Elsősorban Hérának, a házasság istennőjének, Aphroditénak, a szerelem istennőjének, és Artemisznek, a szüzesség istennőjének. Erre irodalmi utalást is találunk pl. Szapphónál, aki egy epigrammájában Aphroditénak ajánlotta fel gyermekkori babáját: ,rAphroditékegyesen né'gy bíborfátylú babámra! En, S^apphó hospm eyp áldozatul teneked”. Ebben a rítusban kifejezésre jut a házasságra való érettség elfogadása, a lány szüzességének az isteneknek való átadása, amelyben a baba, mint a gyermekkor megtestesítője a közvetítő az emberek földi és az istenek égi világa között.10

Az ókori Róma

Hasonló hagyományt ismerünk az ókori Rómából is, ahol a felserdült lányok babái Jupiter, Diána, és Merkúr oltalma alá kerültek, ha pedig a házassága előtt meghalt a gyermek, vele temették a játékait és a babáit. A babakészítés iparág volt a római korban is. Itt is gyakoriak voltak az agyagból készült, néha festett játékbabák, a fababák, és a rongybabák is kedveltek voltak.11

8 HAYES 1990,218-219;

http://www.theroot.com/articles/history/2014/10/blacks_in_western_art_egyptian_paddle_dolls_bear_the_influence_of_nubian.ht ml (Utolsó letöltés: 2016. május 10.)

9 HILLIER 1968,11-13.

10 KING 1977, 6-8; HILLIER 1968,14-18.

11 KING 1977,11.

313