Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél
Nagy Veronika Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél Az emberek minden korban és minden kultúrában használtak babákat, de a babahasználat nem minden korban és kultúrában a gyermekek sajátja, és a célja sem mindig a játék. A természeti népek gondolkodásában a rituális céllal felhasznált babafigura olyan mágikus hatalom, amely a közösség egzisztenciális fenntartása és megújítása érdekében rontani és védeni is képes, de a legfőbb célja, hogy egyensúlyt teremtsen a földi és a természetfeletti világ között. Vajon miből fakad ez a mágikus erő, és őriz-e valamit ebből a mágikus erőből a játékbaba. Van-e olyan közös tudás vagy tulajdonság, amely közös a játszó gyermekben és abban az afrikai asszonyban, aki termékenységi céllal egy babafigurát cipel a hátán. Ezt a kérdést már 1920-ban feltette Max von Boehn német kulturtörténész Babák és bábok című munkájában, amelyben ő így fogalmaz: „a baba kialakulása egy olyan tulajdonságban keresendő, amin a gyermekek és a primitív (vagy természeti) népek osztoznak.” Szerinte ennek a közös tulajdonságnak a kiindulópontja az a képesség, hogy az ember a fantáziáját felhasználva képes belelátni a természet bármely alkotásába (kőbe, fába, csontba, gyökérbe stb.) egy emberalakot ahhoz, hogy megossza a saját létét. Ez volt az az alapvető egyetemes emberi szükséglet, amely a babát, mint tárgyat létrehozta.1 De vajon a lét megosztásának, az emberképmás vagy a babafigura létrehozásának mi lehetett a valódi, kézzelfogható célja. A kérdés megválaszolásához érdemes tisztázni néhány alapvető fogalmat. Rituális célú babahasználat - mágia A rituális célú babahasználat azt jelenti, hogy a baba használatához egy adott közösségben szimbolikus jelentést hordozó cselekvéssor kapcsolódik (pl. egy fiatal házas asszonynak oda kell adni egy babát, hogy termékeny legyen), és ezt a konkrét, jelentést hordozó cselekvéssort a közösség minden tagja egyformán elismeri és magára nézve kötelező érvényűnek tartja. A cselekvés jelentése pedig az egész közösség számára sokkal fontosabb, mint maga a művelet, amit a babával végrehajtanak. A babafigurával végrehajtott rituális cselekvések minden kultúrában az emberi faj alapvető szükségleteivel vannak összefüggésben, és azon a ponton van rájuk szükség, amikor az ember racionális eszközökkel nem képes megbirkózni a saját fennmaradását befolyásoló kihívásokkal. Ezekben az esetekben természetfeletti erőket kell segítségül hívnia, és a mágia segítségével az emberi képmás, azaz a babafigura tölti be a közvetítő szerepet. James Frazer, a klasszikus brit etnológia legjelentősebb képviselője a mágikus cselekedeteknek két fajtáját különbözteti meg. Az egyiket homeopatikus vagy utánzó mágiának nevezi, amelynek lényege, hogy hasonló hasonlót hoz létre, tehát a kívánt hatást el lehet érni pusztán a cselekmény utánzásával. Ennek a leggyakoribb alkalmazása, hogy az ellenséget azzal akarják megsebesíteni vagy elpusztítani, hogy a képmását sértik meg vagy pusztítják el, abban a hitben, hogy amint a képmás szenved, úgy szenved az ember is, és ahogy a képmás megsemmisül, úgy hal meg az ember is. Ez az eljárás világszerte elterjedt, és nagyon szívósan maradt fenn hosszú időn keresztül. Évezredekkel ezelőtt ismerték már az ősi Indiában, Babilóniában, Egyiptomban, az ókori Görögországban és a Római Birodalomban, valamint számos természeti nép gyakorolja akár a mai napig Ausztráliától Afrikán keresztül Észak- Amerikáig mindenhol. Az utánzó mágia azonban jóindulatú céllal is használható, például embereket lehet a világra segíteni általa. így alkalmazhatják a szülés megkönnyítésére és a meddő nők fogamzóvá tételére, vagy az ember betegségektől, bűntől való megtisztítására. A mágia másik fajtája az átvitelen alapuló mágia. Tehát azok a dolgok, amelyek egyszer kapcsolatban álltak, továbbra is hatnak egymásra a távolból, akkor is, ha a fizikai kapcsolat megszűnt közöttük.2 A rituális célú babahasználatban a mágikus gondolkodás mindkét változata tetten érhető, és a baba az egyik legnagyobb mágikus hatalom, mert rontó és védő funkcióval egyaránt felhasználhatják. Alapvető kérdés, hogy a 1 BOEHN 1929. Közli: HILLIER 1968, 23. 2 FRAZER 1993, 21-24. 311
