Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszáUási uradalma. III. rész: 1896-1938 község területének 6%-a volt paraszti tulajdonban. A falu külső arculata pusztai jellegű volt; az egykori majorok, puszták a községi szervezetben meglehetősen laza települési egységet alkottak. A község centrumának a kastély, a templom, a csendőrség és az Öreghegy által határolt részt tekintették. Öreghegyen telepedtek le az uradalomból nyugdíjba ment vagy a kegydíjban részesült lakosok, de éltek köztük napszámos, azután törpe- és kisbirtokos családok is. Ez utóbbiak kis számban voltak. Az Öreghegynek nevezett dombság két oldalán egy-egy utca húzódott, melyet Keleti sornak és Nyugati sornak neveztek. A Nyugati sor lakói gazdasági épületeiket, illetve erre a célra használt helyiségeiket a löszdombban alakították ki. Az öreghegyi törpe- és kisbirtokosok földjei a községen kívül, főleg Alap, Alsószentiván, Dunaföldvár község határában voltak, hiszen az uradalomtól lehetetlen volt földet szerezni. Az Öreg utcához csatlakozott Bárányhegy. Ezt a telepet az 1920-ban megkezdett földreform során bővítették. Bárányhegynek az 1920-as évektől kialakított részét Újtelepnek nevezték el. Szent Imre-telepet a Keleti sorhoz csadakoztatták. Itt alakították ki az Országos Nép- és Családvédelmi Alap által az 1940-es évek első éveiben létesített utcarészt. 1937-ben Nagykarácsonyszálláson 294, Nagykarácsony-Szőlőhegyen 418, Kiskarácsonyszálláson 186, Bárányhegyen 86, Bibichegyen 99, Daruhegyen 532, Gulyamajorban 81, Kelemenhalomban 128, Ménesmajorban 160, Nagygyörgyszálláson 121, Róbertvölgyben 159 lakos volt. A két világháború közötti időben kezdetben a lakosságszám stagnált, majd lassan hanyadott. 1920-ban 3 479 lakos volt, és nagyjából ezen a szinten is maradt. 1930-ban 3 458,1941-ben 3 460 főt számláltak össze. A paraszti lakosság jelentékenyebb gazdálkodást nem tudott folytatni. A korabeli értelemben vett nagygazda nem is volt Előszálláson. Kizárólag Soós Mihály földművesről tudjuk, hogy 10 katasztrális hold földön gazdálkodott, és szőlőtermesztéssel ért el gazdasági sikereket. Minden más gazdasági eredményt az uradalom részére lehetett ekkor is elkönyvelni. A község az első években több alkalommal kapott állami segélyt. Elsősorban az oktatási, a kulturális és az egészségügyi viszonyok javítására volt szükség. 1930-ban 2 600 P államsegélyből a község darumajori részén artézi kutat létesítettek, mivel az ivóvíz szennyezettsége folytán járványveszély fenyegette az ottani lakosságot. A község infrastruktúrájának kiépítésére is megtették az első lépéseket. A község 1931. június 13-án szerződésre lépett a Fejér vármegyei Villamossági Rt-vel, mely szerint a vállalkozó 40 év tartamára, azaz: 1972. december 31-ig a község határán belül villamos energia vezetésére szolgáló huzalokat, sodronyokat vagy kábeleket helyezhet el és ezeket díjtalanul használhatja. A vállalkozó a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) tatabányai erőművében termelt 42 periódusú háromfázisú villamos energiát 22 ezer voltos távvezetéken hozta Előszállásra. Az utcákra 4 km hosszúságban építették meg az elosztóhálózatot, egy transzformátorházzal 20 kilowatt teljesítőképességgel. Közvilágításra 20 darab negyven wattos izzólámpát szereltek fel. A község egy naptári évre kétezer kilowattóra közvilágítási áram elfogyasztására kötelezte magát. A vállalkozó Előszállás községben 1973. január 1-én vesztette volna el mindazon jogokat, melyeket az elektromos energia szolgáltatásával kapcsolatosan a harmincas évek elején szerzett. Az 1934. évi háztartási költségvetés 20 ezer 355 pengő hiánnyal készült. Ennek fedezetére a községi elöljáróság a 46 ezer pengő állami adó után 44%-os községi pótadó kivetését határozta el. A községgé alakulás módot nyújtott a gazdáknak arra, hogy gazdasági intézményeiket megszervezzék, mégpedig a pusztán élő gazdák érdekeinek szem előtt tartásával. 1929-ben a Legeltetési Társulat kibővült Előszálláson, Daruhegyen, a nagykarácsonyiak pedig legelőbérleti társulatot szerveztek, és ezen a réven igyekeztek az uradalomtól legelőt szerezni. A nagykarácsony-szőlőhegyi közös legelőt bérlő gazdák legeltetési társulata 1929-ben jött létre, bár az apátsági legelőből 49 katasztrális holdat 16 esztendőre már 1925-ben földbirtokrendező bírósági ítélet alapján a szőlőhegyiek is kaptak. Ezt a területet a Kocsmavölgyben és a Bitangoldalon elterülő legelőrészeken mérték ki a társulatnak. Még 1929-ben kapcsolat létesült a község és az egyik dunaföldvári pénzintézet között. A gazdák hitelügyleteiket Dunaföldváron bonyolították le. A hegyközség 1940-ben jött létre. Hegybíró Hannig Sándor, hegyközségi elnök Jankovich Ignác, választmányi tagok: Kun János, Makovics János, Juhász Gyula, Simon József, Lábodi Károly, K. Szabó István és H. Kovács Gyula lettek. A községi mezőgazdasági bizottság elnöke, Hagyó Kovács Gyula, az uradalom jószágkormányzója lett. A községi elit közé tartozott még Bosnyák Pongrác plébános, Gallai Mihály, Farkas József, Schwarz András, Szabó Mihály, Soós Mihály földművesek és Kővári Ferenc nyugdíjas. A fiú leventecsapat, mint egyesület még 1926. március 27-én létrejött. A pusztán testnevelési bizottságot szerveztek, s ennek égisze alatt alakították meg a leventeegyesületet. A testnevelési bizottság elnöke Hagyó Kovács Gyula lett, akinek vezetésével létrehozták az egyesület tisztikarát. Elnök: Légár Hugó plébános; alelnökök: Gallassy Lajos, Vukics József gazdatisztek, a községi jegyző és Gergelyi Béla tanító; pénztárnok: Kiss Zoltán tanító; ellenőr: Székely Béla tanító; könyvtáros: Csöngedy István kántor. Az egyesületi élet kibontakoztatására a községgé szervezés után kerülhetett sor. Tudunk arról, hogy működött Előszálláson katolikus ifjúsági egyesület. Az elöljáróság átengedte a tagságnak a községháza tanácstermét 1933 tavaszán 250
