Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938

Farkas Gábor (fj. A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896—1938

mennyiség, melyet a termelőszövetkezeti tagoknak a proletárhatalom meghatározott. Az aratók a nyolcadrészért dolgoztak, a cséplők a termelt gabona 6% át kapták.

Előszállás mint a rend anyagi bázisa

A ciszterci rend fennmaradása, jelenben létezése Előszállás jövedelmezőségétől függött. „Rendi életünk összefüggésben van Előszállás megtartásával”- írta Békefi Rémig apát Wéber Márton jószágkormányzónak. Az 1920-as évek elején a földbirtok-politikai kérdések a napi közélet színterére kerültek. Szónoklatok hangzottak el a földreformról, bár az 1920. évi két te. ellenére sem látták azt letisztult állapotban. Nemhogy a parasztság, de még az uralkodó körök sem tudtak világos ítéletet alkotni róla. Az ellenzéki pártok, „ay olcsó vásári szónokok ” felelőtlen ígéretei a választási kortéziát földbirtok-politikai kérdések felvetésével, a földosztás közeli megvalósításával színezték. Az a szóbeszéd járta, hogy az egyházi uradalmakat felosztják. Az apát értékelése szerint a kis- és a nagybirtokos ellenségként állt egymással szemben, holott a proletariátus magát a birtokoslétet kérdőjelezte meg. Ez volt a proletárdiktatúra földbirtok-politikájának a tanulsága.

Az apát nemzeti szempontú földbirtok-politikában látta a birtokosok, közte a világi és egyházi (tanító rendi) birtokok jövőjét. A nemzeti érdekű birtokpolitika feltétele a kis- és a nagybirtokosok összefogása lett volna tulajdonuk védelmére, a marxista befolyású proletariátus támadásával szemben. Az apát véleménye a földosztásról feltétlenül pozitív volt, úgy vélte, a reformot a rendnek támogatni kell, s ezzel elejét lehetne venni a radikális földreformnak, amely a nemzetre, az egyházi birtokokra, a ciszterci rendre veszélyt hozna. A reformmal kapcsolatos apáti állásfoglalás meghatározta a későbbiekben az uradalmi vezetést. Az előszállási jószágkormányzó reálisan ítélte meg a húszas évek elején az ország gazdasági, társadalmi helyzetét. Az 1919-1920. évről készített gazdasági jelentését ezzel a következtetéssel zárta: „ ...ha a józan elem győzelme révén meg is hagyatnék a földbirtokunkból annyi, amiből mint szerzetesek szerényen megélhetnénk, kérdés; vajon elbírjuk-e majd az adók révén reánk háramló óriási terheket?” 64 65

A 20. század első felének történései alapján Rémig apát jövőt látó aggodalma jogos volt. A rendi élet 1920-1950 közötti — több mint egy negyedszázadnyi — időszaka küzdelmes volt, melyet Werner Adolf (1924—1939) és Endrédy Vendel (1939—1950) apát urak kormányoztak. A gazdaságok biztosították a rendi megélhetésen túl azt a jövedelmet, amely az intézmények működtetését, megújítását eredményezte. Az 1920. augusztus 21-22-i káptalani összejövetelen hangzott el Rémig apát úr kijelentése, hogy „a kései nemzedék bámulattalfog visszatekinteni a rendre ... mert volt egy nemzedék, amely a mai, mostoha viszonyok közepette a rend jövőjéért tudott cselekedni. ” E megállapítás a világháborúban, a forradalmak alatti erkölcsi tartásban megnyilvánuló rendi helytállásra vonatkozott. A jövőbeni ellehetetlenülés előérzete aggodalommal töltötte el a szerzetes lelkeket. Nem lehetett tudni, lesz-e a jövőben anyagi erő, amely elég a rend nemzeti hivatásának betöltéséhez. Az anyagiak előteremtése tekintetében a rend figyelme elsősorban Előszállásra irányult. Ez az uradalom tette lehetővé eddig is, hogy a fővárosi rendházak az 1914—1920 közötti időket átvészelték. Előszállás biztosította a legszükségesebb anyagiakat a rendházak fenntartására és az élelmezésre.

Az 1919. november 2-i káptalani gyűlésen a szerzetesek többsége Előszállás gazdasági fejlesztésére gondolt, mert ez az uradalom volt anyagi „reménysége a rendnek”. A gondolatot a következőkben fogalmazták meg: „Előszállás ma már nem szórakozóhely, hanem fáradságos munka otthona. ” 65 Néhány év alatt az uradalom helyzeti energiáját kihasználva, gazdálkodását gyors ütemben nemcsak helyreállította, hanem a gazdasági fejlődésben is előrelépett. Országos híre lett egyes ágazatcsoportoknak, az állattenyésztésnek. 1921. októberben Horthy Miklós kormányzó Előszálláson anyakancákat vásárolt. (Horthy kenderesi gazdaságát a román megszállás idején a katonák tönkretették, ménesét elhajtották.)66 (A kormányzót informátorai úgy tájékoztatták, hogy Előszálláson található az ország legjobb lóállománya.) Ezután több esemény is jelezte az uradalom elismertségét: a 34. Országos Tenyészállat-kiállításon a ménesmajori sertésfalkából mangalica sertések nyertek nagydíjat, egy bika a III. díjat kapta. 1928. június végén az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Előszálláson rendezte éves közgyűlését. Az uradalmi központban Konkoly-Thege Sándor főtitkár, gróf Somsich László elnök, Batta Sándor, a mezőhegyesi állami birtok jószágigazgatója kíséretében 93 fő jelent meg, köztük az OMGE teljes tisztikara. A résztvevők megállapították, hogy a korábban extenzíven kezelt uradalom elindult az intenzív gazdálkodás útján, megszűnt nagy magyar ugarnak lenni.67

Az 1928. év végén összegezték az uradalom állapotát. Az adatokból kiderül, hogy a vagyon szépen gyarapodott, és a gazdaság sokat fejlődött az 1920-as években. Az uradalmi terület nagysága 29 ezer 500 katasztrális hold volt. Az egyes üzemágak aránya a következőképpen alakult: 20 ezer hold szántó; 1 900 hold rét; 4 600 hold legelő; 50 hold szőlő; 1 500

64 VeML Ap. lt. Az előszállási kormányzóság iratai. Levelezés. 1919-1920.

65 VeML Ap. lt. A rendi káptalan iratai. 1919 november.

66 HAGYÓ KOVÁCS 1989, 240.

67 VeML Ap. lt. Az előszállási kormányzóság iratai. Gazdasági jelentések. 1922-1923.

233