Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896—1938 a vasúti pályákra, ott a forgalmat akadályozzák. A herczegfalvi állomáson karhatalmi rendteremtésre nem volt mód, az állomás elöljárójának a nép nem engedelmeskedett. A sárbogárdi főszolgabírói hivatalt kérték meg, hogy hasonló esetekben csendőrjárőrt vezényeljen a herczegfalvi vasútállomásra.43 Munkamorál Az 1905-1907. évi országos földmunkásmozgalmak idején az uradalomban munkabeszüntetésre nem került sor. Ennek okai között egyrészt a szigorúbb hatósági rendszabályokat találjuk, amelyek a sztrájkokat büntették, de az uradalom is bevezetett olyan kényszerintézkedéseket, amelyek miatt a szerződéssel rendelkező munkás a sztrájkot nem vállalta, mert az uradalmon kívül nem talált megélhetést. Ugyanakkor a cselédség szociális helyzetét némileg javították. A földmunkások 1907-ben országos szervezetbe tömörültek, és ennek érdekében a községben népgyűlést tartottak. Galambos József herczegfalvi lakos (és több társa) 1907. március 17-én népgyűlést hívott egybe. A gyűlésen a hallgatók előtt ismereden egyén szónokolt, aki az elöljáróságot sértegette. A községi bíró, Virágh Ferenc a szónokot eltiltotta a további beszédtől. Galambos József a gyűlés feloszlatása ellen az alispánnál fellebbezett, aki engedélyt adott egy másik gyűlés megtartására. A kérelmezők szerint a március 17-i gyűlésen nem sikerült a földmunkások helyi csoportját megalakítani, s ennek vezetőségét megválasztani. Az alispán döntésében arra hivatkozott, hogy a földmunkások országos szövetségének politikai törekvéseit akadályozni nem lehet, így a herczegfalvi népgyűlés megtartását sem szabad megtiltani.44 1912-ben a külső gazdasági munkások elégedetlenkedtek, kevesellték a bért, a terményhányadot. Ebben az évben bérjavításra került sor a cséplő- és a szerződéses munkásoknál. Ennek ellenére sem kapott az uradalom elég munkást. Egyre nagyobb mértékben szereztek be gépeket, alkalmaztak idegen munkásokat. Az aratógépek (42 db) kévekötők is voltak, de volt köztük 8 marokrakó is. Megérkezett az uradalomba 20 elevátor a cséplőgéphez. Az uradalom fejlesztésére adott apáti összeget, 500 ezer koronát felemésztette a gépbeszerzés. 1913 őszén írta a jószágkormányzó, hogy „régi, jó cselédeink kihalnak, és a fiúk csak ritkán lépnek az apák nyomába. A fiúk már önállóságra és könnyebb megélhetésre vágynak. A% újonnan jött cselédek elég hamar tovább állnak. Alig lehetett cselédet kapni a tehenészetekhez ahol a szolgálat vasár- és ünnepnap is folytonos volt. Nem jönnek az ostoros- és a szántógyerekek sem az uradalomba dolgozni. Nem jelentkezett kellő számú cséplömunkás. Egyedül a tengeri föld vonzó a munkások előtt. ” 1913-ban nyugdíjba küldték Rezutsek Ferenc nagykarácsonyi és Márkus Gyula mélykúti kasznárt. Mindketten 45 évet szolgáltak az uradalomban. Nagykarácsonyba Sohár Árpád került Kiskarácsonyból, Mélykútira Rónai József Róbertvölgyből. Az új század nehéz problémákat vetett fel az uradalmi vezetés előtt. Ezzel a kihívással kellett az apátságnak és a gazdasági vezetésnek a 20. század elején szembenéznie. 1912-ben ismét munkaerőhiány lépett fel, a béresek is kezdték elhagyni a pusztákat.45 A válságból való kiút keresése Wéber Márton központi számvevő a kerületek tiszti számadását tüzetes vizsgálatnak vetette alá. Ez apáti utasítás volt, az okmányokat Vajda Ödön is láttamozta. Az 1908-1909. évi számadások közül a gépgyárit nem fogadta el, és a gyári anyagkészlet leltározására Vukits József ellenőrt küldte. A ménesmajori kezelőtisztet 34 korona megtérítésére kötelezte, mert a cséplési naplót hibás vezetéssel fogadta el. Indoklásában kifejtette, hogy a gazdaságban történtekért elsősorban a kezelőtiszt felelős, és ezt a pénzbeli büntetést enyhének tartotta. Ugyanebben az évben a róbertvölgyi gazdaság számadásában 100 korona felesleg mutatkozott. A számvevő szerint ez felületesség és gondatlanság eredménye volt, mert a kezelőtiszt annyit igazán megtehet, hogy azt aláírás előtt elolvassa. Elmarasztalta az ellenőrt, akit már hasonló hibákért figyelmeztetett az apát 1906. március 4-én: „a számadásokat pontosan vezesse, ellenkező esetben (mint hivatására alkalmatlan egyént) az uradalom elbocsátja. ” Ez alkalommal a cséplési napló hemzsegett a hibáktól. Az intézőt 1908 decemberében tisztiszéki ülésen figyelmeztetésben részesítették felületes adminisztratív munkájáért. Rónai intéző ennek jogosságát elismerte. A gazdasági év végén Wéber Márton intézkedései ellen az uradalmi tisztikar együttesen lázadozott, és ehhez csatlakozott Lajer Nándor jószágkormányzó is. Előszállásról a kormányzó megkerülésével levelet juttattak el az apát úrhoz, aki az abban foglaltakat kivizsgálta. A levél tartalma eljutott Wéber Mártonhoz is, aki egy számvevői észrevételben úgy reagált erre, hogy az előszállási intéző válassza az egyenes utat, ha sérelme van. A levelet neki kellett volna küldenie, a jószágkormányzó közbejöttével. Lajer Nándor jószágkormányzó, aki egyetértett a panaszos levéllel, ezt korrekt levélben közölte is a számvevővel. Lajer megvédelmezte az uradalmi kezelőtiszteket; bár elismerte, hogy vannak hanyagok közöttük. A 43 FML Fejér vármegye alispánjának iratai. VII. t. Herczegfalvi közigazgatás. A. 1905. 44 FML Fejér vármegye alispánjának iratai. VII. t. Herczegfalvi közigazgatás. A. 1907. Nr. 4242. 45 VeML Ap. lt. Az előszállási kormányzóság iratai. A. 1913. Gazdasági jelentés. 220
