Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938

Varkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938

Minőségi művelés, állattartás, termelési eredmények

Az előszállási és kelemenhalmi gazdaságokban a vetésszerkezet a kenyérgabona javára tolódott el; a szántók 50%-át foglalta el, míg a többi gabonanövény (árpa, zab, köles, bükköny, kukorica) tette ki a vetésterület többi részét. A szántóföldi munkát hagyományos eszközökkel végezték, bár ezek között korszerűbb eszközök is voltak: vaseke, vasborona, kultivátor, és 1870 után a gőzcséplőgép. Az átlagtermés a hetvenes években alacsony lett: a búzáé 5, a rozsé és árpáé 3 és fél mázsa, a zabé 3 mázsa.

A kereskedők nagy tételekben (egyszerre 1-2-3 ezer pozsonyi mérő gabonát) vásároltak, általában egy-egy magtár teljes készletét. Bischnitz Salamon termény-nagykereskedő 1874-ben a karácsonyszállási magtárból kétezer pozsonyi mérő búzát, ezer mérő árpát, Róbertvölgyből 500 mérő búzát, 565 mérő árpát vásárolt.

Fejlett volt a takarmánygazdálkodás. Erre a legelő és a réti területek viszonylagos gyengesége kényszerítette rá az uradalmat. A 19. század második felében a szántóföldek egynegyed részén termesztettek takarmányt. A legelők és rétek fűhozamát növelték. Ezt csatornázással, alagcsövezéssel, talajműveléssel igyekeztek megoldani. A munkát még a 20. század első felében is folytatták. Az első eredmény Kelemenhalomban mutatkozott, ahol 200 hold jó minőségű legelőt nyertek talajjavítással az 1880-as években. A homoktalajú dombhátakon gyenge volt a fűtermés, a területeket fásították vagy birkalegelővé alakították.

A juhtenyésztés még a 19. század utolsó harmadában is virágzott. 1863-ban 25 ezer, 1883-ban pedig 28 ezer juh volt az uradalomban, bár számuk ekkor ezerrel kevesebb volt, mint a 19. század első felében. A század utolsó évtizedében a szarvasmarha- és a lótenyésztésben mutatkozott minőségi fejlesztés.

Az előszállási kerületben az állattenyésztés a gazdálkodás második vonalában maradt, ezt a számszerűségből lehet lemérni. 1884-ben a gulyamarha-állomány 170, a ménes 120, a sertésállomány 150, a birkaállomány 3 800 állatból állt. Szállításra főleg igáslovakat (számuk 35) alkalmaztak, és vetés alkalmával a vetőgépek, az ekék, a boronák vontatását is velük végezték. Az igásökröket mezei munkáknál alkalmazták: szántásra, gabona-, takarmány- és trágyahordásra. Előszálláson 29, Kelemenhalmon 4, Gulyamajorban 2 igásló volt. A kerületben a 140 igásökörből 80 Előszálláspusztán, 40 Kelemenhalomban és 20 Gulyamajorban volt.

A munkásviszonyok a 19. század végéig nem javultak. Gyér volt a lakosság az uradalom területén és környékén. A munkásokat Herczegfalváról, Dunaföldvárról, Dunapenteléről, Perkátáról, Rácalmásról, Alapról, Sárbogárdról és Sárszentmiklósról toborozták. Hamarosan kitűnt, hogy a felsorolt falvak agrármunkásaiból a főbb mezőgazdasági munkák idején nem tudnak elegendő munkaerőt felfogadni. Az uradalomban azt a megoldást választották, hogy több évbéres cselédet szerződtettek, köztük gyalogmunkásokat. Az évbéres személyzet az előszállási kerületben a számadó juhászból, 11 juhászbojtárból, 12 mesteremberből, 8 felügyelő cselédből, 13 igáskocsisból, 35 szekeresbéresből, 10 gyalogbéresből, 35 ostorosbéresből, 3 kiskocsisból, 3 tehenesből, 5 kanászból állt.

Az 1885. évben a szántók 44%-át kalászos gabonával vetették. A gabonatermés 63 ezer 151 mázsa volt. Búzából 17 ezer 290 mázsát értékesítettek, belső fogyasztásra került 8 876 mázsa. 1880—1885 között a búza eladásából 1 millió forintnál is több volt a bevétel. Ez időben már a modern agrotechnika érvényesült az uradalmi vezetésben. A német Thaer tanításából a hetvenes években több elemet is alkalmaztak (a vetésforgó, a termelési technológia, a talajművelés, a talajerő pódása, a növényápolás, a betakarítás terén). A vetésforgók alkalmazása lehetővé tette, hogy7 a talajt nem zsarolták ki, trágyáztak, s az ugart teljesen bevonták a termelésbe. (1885-ben az uradalom szántóterületének 10%-át tette ki ugarföld.) Az állatállomány szaporításával lehetőség nyílt a trágyázásra. Ez katasztrális holdanként 250-300 mázsa trágya kijuttatását tette lehetővé.

Az 1881. június 28-án kelt gazdasági jelentés szerint kísérleti parcellákat műveltek Nagykarácsonyszálláson és Előszálláson. Ezekben nemesített búza, angol árpa, szibériai zab, rignoletto tengeri, champion angol répa, szójabab, árvarozsnok növényeket neveltek.15

Az állattartásban az 1880-as években a vezérágazat a juhászat volt. Ebből az ágazatból 1864-ben a bevétel 66 ezer, 1881- ben 71 ezer forint volt. A juhászat a gyapjúból, juhhúsból termelte ki a jövedelmet. 1883-ban 27 ezer 636 juhot tartottak. Évente ádagosan 1 200 juhot, a gyapjúból pedig 550 mázsát adtak el. (Az ökröket 5 hónapig hizlalták, évente 120-at adtak el.)

A juhállománya az Elektorál-Negretti fajtához tartozott, melyet posztógyapjas juhnak is neveztek. Az apátság gazdaságaiban még Zircen tartottak hasonló fajtájú állományt. Az előszállásiak azonban megjegyezték, hogy a náluk nevelt fajtának tömöttebb a gyapjúja, és a zirci állomány állatainál nagyobb testűek. Az első osztályai állományhoz tartozó anyajuhokat (600 darabot) Előszálláson tartották, köztük 24 kost. Ez volt a juhászat pepinériája (nevelőnyája). Előszállásra az 1850-es évektől kezdve vásároltak fajtaállatokat (Martonvásárról, Gutorból, Stomfáról, Gadegastból és Oschatz-völgy-15 BODROG 1966, 537-538.

211