Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pokrovenszki Krisztián: A Szent István Király Múzeum régészeti kutatásai Fejér megyében. 2015 - 2016
A Szent István Király Múzeum régészeti kutatásai Fejér megyében. 2015-2016 cm mélységben egy 15. század első felére datált, címeres vörösmárvány sírkőlap darabjai voltak, melyek előlapjukra estek a sírkamrába (6. kép). A toronyban 10, nyugat—keleti tájolású, koporsós sírt tártunk fel. Az északnyugati torony (Szűz Máriakápolna) ablaka előtt húzódó fal nyugati oldalán, közvetlenül a mai burkolat alatt gótikus lábazati falfestés nyomai (drapéria részlete) kerültek elő 42 cm-es magasságban, 310 cm hosszan. A freskóhoz tartozó téglapadló (III. járószint) a mai burkolat alatt 50 cm mélységben húzódott, melynek jelentős része megmaradt. Az egykori helyiség északi és déli falán a nyugati fal festésmaradványainak megfelelő sávban kisebb, nem összefüggő festésrészletek maradtak meg. A felső padlószint (II. járószint) közvetlenül a mai burkolat (I. járószint) alatt helyezkedett el. A középkorban sekrestyeként fünkcionáló helyiség délnyugati sarkában egy vízgyűjtőt (100x144x121 cm) találtunk, mely feltehetően lavabo része lehetett. A délkeleti sarokban egy külső támpillér húzódott. Innen 13 sír került elő. 6. kép Reich Szabina Székesfehérvár, Városház tér 5. (2. kép 6) régészeti megfigyelés 2016. május 30—június 15-e között régészeti megfigyelést végeztünk a Városház tér 5. szám alatti, 135 hrsz.-ú ingatlanon lévő püspöki palota kertjének felújítása során. A felső kert északi felének nyugati határán húzódó támfal mellett nyitott kutatószelvényben egy vegyes falazatú, különböző építési periódusú (törtkő, tégla, kváderkő), 1 méter széles, északnyugat-délkeleti irányú falrészletet figyeltünk meg, mely valószínűleg az egykori préposti palota falával azonosítható a források alapján. Ettől keletre egy másik, északnyugat-délkeleti irányú, 190 cm széles falszakasz húzódott, mely a legkorábbinak tekinthető Árpád-kori várfal lehet. A szelvény keleti végében, -200 cm-en (járószinttől mérve) egy újabb, északnyugat—délkeleti irányú falszakasz került elő, mely hozzáépült a várfalhoz. Több periódusú falszakaszról van szó a habarcsok alapján, és a várfal megvastagításainak tekinthetők. A falak visszabontása a török korban vagy később történhetett, mert az alsó rétegekből is elsősorban kora újkori, újkori kerámialelet került elő. Reich Szabina 191
