Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)

Tanulmányok/közlemények - Régészet - Szücsi Frigyes: Avar kori temetők Nagyvenyimről. A Munkácsy utca - Fűzfa utcai, a határvölgypusztai és a járműjavítói temetőrészletek

A VAS (-RÉZÖTVÖZET) ÖVTARTOZÉK VIZSGÁLATAI

Az említett vas övtartozékot három ütemben vizsgáltuk. Indokolt volt ez részben azért, mert restaurált, jellegzetesen tagolt felületén csillogó részletek is megfigyelhetőek voltak, amiről a felszín vizsgálata után számos érdekes jellemzőt derítettünk ki a keresztmetszeti csiszolat vizsgálatával. A darab összetett, többanyagos készítési technológiájának részleteit azonban csak a levágott darab felületének teljes szélességéből kialakított csiszolat vizsgálatával tudtuk jobban feltérképezni. A darab felülete eléggé korrodált, illetve a restaurálás, tartósítás anyagát is figyelembe kellett venni.

Az első vizsgálat során a darab keskeny oldaláról készített SEM-képek az 1. tábla 2-A képein láthatók. A vizsgálatból megállapítható, hogy a SEM-képeken szürke színű, több mint 6 % réz- és ólomtartalmú és mintegy

1.5 % cinktartalmú vas alapanyagban (spektrum: 4. tábla 3) az előzőekben említett bronzötvözetek óntartalmától kisebb óntartalmú, viszont több mint 5 % cinktartalmú rézötvözet-szigetek találhatók (spektrum: 4. tábla 4).

A sárgaréz színű szigetek valódi szerkezetéről sokkal többet elárult a második vizsgálat, a keresztmetszeti csiszolat SEM-vizsgálata.

Az 1. tábla 5. képén látható keresztmetszet arról árulkodik, hogy az övtartozék valójában több részből, több rétegből áll. A szíjvég „alapja” vaslemezekből áll, amelyek a közöttük lévő vékony, nagy óntartalmú rétegek által vannak mintegy összeforrasztva, összekovácsolva (1. tábla 6, spektrumok: 4. tábla 5—6). A vékony ónrétegek között a vaslemez vastagsága aránylag egyenletes, 350-400 pm (lásd 2. tábla 1 — Pa2).

Az 1. tábla 5. képén már egyúttal az is látható, hogy a tárgy felületén szabad szemmel is megfigyelhető, sárgaréz színű foltok valójában — akkor még csak feltehetően — U, illetve a darab szélén L keresztmetszetű, mintegy 2-3 mm magas (lásd 2. tábla 1 — Pál) réz alapú díszítőszalagok részei. Mindez egy roppant aprólékos szerkezetet sejtet. Az említett U keresztmetszetű, kimondottan szögletes oldalú és sarkú szalagok között 4-5 mm-es távolság van (2. tábla 2— 4 — Pál), míg az U alak belsejének szélessége mintegy 450-500 pm (2. tábla 5 — Pál).

A minta keresztmetszetének anyagszerkezete így értelemszerűen eléggé változatos, amint az a 2. tábla 6. képén is látható.

Ha a szíjvég mintázatát tekintjük a felső felületnek, akkor alul — mára részben oxidált — vasréteggel kezdődik a tárgy felépítése (2. tábla 6.1, spektrum: 5. tábla 1). Ezen a rétegen találhatóak az U keresztmetszetű rézötvözet részek, amelyeknél a világosabb területeken 5-6 % cinktartalmú sárgaréz (2. tábla 6.2, spektrum: 5. tábla 2), a némileg sötétebb szürke területeken 10-15% óntartalmú bronz található, amelynek 1% körüli ezüsttartalma is van (2. tábla 6.3, spektrum: 5. tábla 3). A 2-3 mm magas szalagok közötti igen szűk, viszont határozottan szögletes rés heterogén anyaggal van kitöltve, található itt apró rézszigetekkel tarkított vas-oxid (2. tábla 6.4, spektrum: 5. tábla 4), illetve a vasoxidban ólomzárványok, ólomszigetek (2. tábla 6.5, spektrum: 5. tábla 5). A szalagok közötti nagyobb tér kitöltése 3- 4 % réztartalmú és 2-3 % ólomtartalmú vas-oxid (2. tábla 6.6, spektrum: 5. tábla 6), amelynek mikroszerkezete roppant érdekes (3. tábla 1-2). A szalagok közötti részek minden bizonnyal a több évszázados korrózió által töltődtek fel vasoxiddal, de annak „megfolyt” szerkezetét talán a restaurálás anyagai (is) eredményezték.

A 3. tábla 1. képén látható nagyobb nagyításon az alap vasréteg, a rézötvözet szalag és az előbb említett kitöltés anyagának találkozása látható. A számokkal megjelölt fázisok közül az 1 gyakorlatilag sárgaréz; a 2 szintén réz, amely 1- 2 % ónt, ólmot és cinket, illetve némi vasat is tartalmaz; a 3 két-három százalék rezet és ólmot tartalmazó vas-oxid, amely egyben a kitöltő anyag zömét alkotja; a 4 komplex oxid, amely főként alumíniumot, szilíciumot és kalciumot tartalmaz; az 5 pedig alapvetően szilícium-dioxid, azaz kvarc (homok). Az utóbbi két fázis szigetszerűen helyezkedik el a különös struktúrájú vas-oxidos anyagban (spektrumok: 6. tábla 1—5).

Az övtartozék második SEM-vizsgálata során tehát számos olyan részlet kiderült az anyag mikroszerkezetéről, amely viszont további lehetőségeket, feltételezéseket generált a készítést, illetve a teljes szerkezetet tekintve. A feltételezések igazolása, illetve nem tisztázott részletek kiderítése céljából javasoltuk az övtartozék levágott, lekerekített végének felületét (színét) teljes felületen lecsiszolni, maratni, illetve belőle vizsgálható mintát készíteni. Erre az engedélyt megkaptuk. Ennél a vizsgálatnál már csak kimondottan a tárgy teljes felületének szerkezetére voltunk kíváncsiak, az egyes részek anyagösszetételét már az előzőekben megismertük, így csak SEM-képeket készítettünk, spektrumokat már nem.

Kis nagyításnál jellegzetes mintázatú szerkezetet találtunk (3. tábla 2-4). A 3. tábla 2. képén látható, hogy nemcsak ónbronz szálak, hanem részben már elkorrodált vasszálak is találhatók a felületen, a szálak között vas-oxiddal. Ez jellemző a vizsgált minta teljes felületére.

Nagyobb nagyításnál a részletek még jobban kibontakoznak (3. tábla 5—6). A 3. tábla 5. képén azt is jelöltük, hogy az ezüsttartalmú ónbronz részek közrefogják a vasszálat, amelyben a réz részleges diffúziója is megfigyelhető, amit a korábbi 5. tábla 4—6. ábra, illetve a 6. tábla 3. ábra spektrumai is igazolnak. Mindez a melegen történő kialakításra utal. Ugyanakkor a vasrészekben ólomszigetek (zárványok is megfigyelhetők).

66