Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)

Szemle

Alba Regia 43. (2015)

GUNDA BÉLA NÉPRAJZI LÁTÁSMÓDJÁRÓL*

Gunda Béla egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja születésének centenáriumán jogosan merül fel a kérdés: kik, milyen irányzatok, ideológiák, iskolák hatottak szemléletére, módszerére? Gunda Béla (1911— 1994) megélte a rövid XX. századot, benne több politikai, társadalmi rendszerváltozást, amelyek már önmagukban is hatottak a társadalomtudósok szemléletére. Ugyanakkor Gunda Béla sokoldalú munkásságának ismeretében elmondhatjuk: esetében gyökeres szemléletváltozásról alig beszélhetünk, legfeljebb irányultságának apróbb korrekcióiról. Inkább életművének gazdagodása, kutatási területének kiterjedése, témáinak sokasodása következtében alakult, formálódott látásmódja. Méltán írhatta róla köszöntőjében tanítványa, Paládi-Kovács Attila 1981-ben, a 70. születésnapjára szerkesztett Ethnographia számban: „Munkásságát elméleti téren mindig a nyitottság, a világ néprajzi áramlatainak ismerete, nyomon követése jellemezte. Tanulmányt szentelt a kulturális áramlatok és a kultúrát hordozó társadalmi struktúrák viszonyának, foglalkoztatják az akkulturáció, az innováció, a kulturális integráció, a kulturális areák és legújabban a szemiotika kérdései. Ma is fiatalokat megszégyenítő energiával olvassa, követi a legújabb irodalmat, figyelmét semmi új el nem kerülheti. Csillapíthatadan érdeklődése a szak hazai és külföldi eredményei iránt, az örökös készenlét, a naprakész tudás, a megújulásra, az újrakezdésre való képesség, amiben leginkább szeretnénk követni példáját.”* 1 Önmaga így vallott erről: ,^4 népbez való hűséget szolgáló munka során természetesen a tudósnak szinte naponként meg kell újulnia: nem azért, hogy elveit feladja, hanem azért, hogy az új eszmeáramlatok felbukkanásához hozzámérje eddigi kutatási eredményeit, módszerét, szemléletét.”2

Tanárai, mesterei közül Teleki Páltól, Bátky Zsigmondtól, Györffy Istvántól európaiságot és magyarságot, tudományos igényességet tanult. Alakjukat, munkájukat gyakran idézte óráin, s az idő előrehaladtával írásaiban is megemlékezett róluk. Gazdag tudományos tevékenységének bemutatása után Teleki Pálra, az emberre így emlékezett: „Emberi magatartása a szaktudományok felett áll, s abba a szellemi arcvonalba tartozik, amely... a szellem tisztaságáért szállt síkra, küzdve azért az Európáért, amelyben a humánum belső tartalmat, magatartást s nem külső formákat, jelszavakat jelent.”3 Másik tanítómestere, Bátky Zsigmond a Néprajzi Múzeum katedra nélküli egyetemén foglalkozott a fiatalokkal: „Tanításait, útbaigazításait, gyakran éles kritikáit évtizedekre kiható tanulsággal hallgatta az 1930-as évek elején a Néprajzi Múzeumban dolgozó fiatal nemzedék. Legendás hírük volt szemináriumszerű megbeszéléseinek, amelyeken éppen úgy szóba került a magyar eke, a székely ház problémája, mint a néprajz valamelyik elméleti kérdése.”4 Gunda Béla néprajzot Teleki Pál tanácsára Györffy István egyetemi magántanártól tanult 1931—34 között a Közgazdaságtudományi Kar Földrajzi Intézetében és a Pázmány Péter Tudó m á 11 vegye te me n. Györffy egyetemi tanári kinevezését követően (1934—39) fizetésiden gyakornoka és tanársegéde lett a Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézetében. Györffy István tanári működéséről írta: „Mint professzor mindazokat maga mellé fogadta, akikben csak szikrányi érdeklődést látott a magyar néprajz iránt. Éppen ezért közelebbi és távolabbi tanítványai rendkívül sokrétű tudományos szellemet képviselnek. Tanítványai rajongtak érte, mert végtelen közvetlenséggel, atyai szeretettel képviselte gondjukat. Múzeumi, tanári szobájában tanítványaival hosszú délutánokon át beszélgetett, együtt sétált, ebédelt velük. A tanítványok vasárnaponként felkeresték őt őrszentmiklósi tanyáján... Tanítványait elsősorban anyaggyűjtésre és józan megfigyelésre nevelte. Óva intette őket az elméletektől, amelyek területét ő maga is csak igen óvatosan járta. Tanítványai nagyon kevésszámú élcsapatának azonban korlátlan lehetőséget biztosított. Még ő biztatta őket, hogy »szellemi atyjuk« eredményeit vegyék revízió alá, cáfolják vagy' erősítsék. Akinek emelkedett tudományos felfogásában és tudásában bízott, azok számára lehetővé tette a külföldi tanulmányutakat, de nemcsak azért, hogy könyvtárakban búvárkodjanak, egyetemi előadásokat hallgathassanak, hanem azért is, hogy az idegen környezetben végzendő terepmunka nehézségeivel megismerkedjenek. Bukarest, Bázel, Párizs, Hamburg, Stockholm, Helsinki, Tartu voltak azok az állomások, ahol a tanítványok bekapcsolódhattak az európai néprajzi tudomány vérkeringésébe, és tágíthatták látásukat.”5

A Debreceni Egyetem Gunda Béla emlékülésén 2011. december 9-én elhangzott előadás

1 PALÁDI-KOVÁCS 1981,195.

2 GUNDA 1982, 574.

3 GUNDA 1992a, 110.

4 GUNDA 1978a, 156.

5 GUNDA 1980a, 26.

403