Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Szemle
Nagy Veronika a mohai tikverőzés folklorizmus-jelenségeit vizsgálta a szellemi-kulturális örökség védelmében, rámutatva a népszokásnak mint kulturális örökségnek sajátosságaira, helyzetére, a folklorizmustól és a klasszikus turisztikai megnyilvánulástól való különbözőségére. Felmerült bennem a kérdés, a megfogalmazottakat olvasva: mit szólna mindehhez Pesovár Ferenc, akinek a farsangi szokás életben maradása köszönhető. Brauer-Benke József a tambura történeti áttekintésére vállalkozott, a hangszertípus legkorábbi előfordulásaitól 20. századi használatáig. Ezt a hosszú ideig tartó folyamatot úgy tekintette át, hogy nem csupán a tárgy történetére helyezte a hangsúlyt, hanem ezen túl művelődéstörténeti adatokban gazdag feldolgozást nyújtott. A hangszer a magyar nyelvterületen a 15—16. században jelent meg. A Balkán, jelesen Dalmácia felől érkezett, török, perzsa, bizánci hatásokat egyaránt tükröz, de a nyugati mandolin lanttípus hatásaival ugyancsak számolni kell a magyarságnál alkalmazott zeneszerszám esetében. Orosz György tanulmánya )yA bűnös pápa imája” címmel a német népi jámborság egy vallásos ponyvájának tartalmi elemzését adja. A templomon kívüli vallásosság egy különleges, eddig ismeretlen emlékére hívja fel a figyelmet a Szerző, amely a német népi jámborság különös értéke. A három imádságot tartalmazó vallásos ponyva megtévesztő címmel látott napvilágot: ,A bűnös pápa imája”. A nyomtatvány négy részből áll: előszó, három szubjektív imádság, látomás és záradék, amely hat kegyes és üdvös hasznot ígér az imádság elmondójának vagy hallgatójának. Ez a záradék, amint az európai archaikus imádságok mindenikénél közös jellemző, az ígéretek automatikus és maradéktalan beteljesedését helyezik kilátásba, aminek nagyban köszönhető népszerűségük. A tanulmány értékét emeli a történeti háttér felvázolása és az összehasonlító elemzésen túl az imádságok teljes szövegének közlése. Varró Ágnes összefoglalója Szent Vendel kultuszáról a vérteskozmai Szent Vendel-dombormű átadásakor hangzott el ünnepi avató beszédként. Benne áttekintést adott a pásztorok védőszentje legendáján túl a kultusz magyarországi, ezen belül dunántúli elterjedtségéről, amelyben kimagasló szerepe volt Székesfehérvár és környékének, valamint a Mezőföldnek. A Székesfehérvári Egyházmegyében húsz Vendel-emlék ismert. A Szerző jó összehasonlító jellemzésében a dunántúli és a jászsági Vendel-ábrázolásokat vetette össze: míg előbbiben a dél-német barokk jellegzetességek, utóbbiban a magyar pásztorviseletben megjelenő szent volt az uralkodó. Foglalkozott még a Vendelszobrok helyével, a Vendel-búcsúkkal és Vendel-litániával, szemléletes példát adva arra, hogy egy rövid áttekintés is lehetőséget adhat egy térség szentkultuszának jellemzésére. 2013-ban mutatta be Nagy Veronika a Szent István Király Múzeumban Lukács László: E%er év gyöngye. A magfar történeti néphagyomány köréből című tanulmánykötetét. A kötetbemutatón elhangzottak olvashatók az évkönyvben, amelyben a recenzens felvázolta azt a történeti eseménysort, amelyhez a kötetben szereplő mondák, történetek kapcsolódnak. Kiemelte a gazdag információt, a sokrétű adatsort, amelyek segítenek megismerni a paraszti mentalitásnak alapvető értékeket és fontos üzeneteket hordozó összetevőit. Ezek a történetek mindig az adott közösség életének helyszínéhez kapcsolódnak, így a közösség személyes élményeivé lesznek. Valamennyi modellértékű számukra, a jövőt szolgálják és boldogulásukat mozdítják elő. A nemzeti identitás, valamint a hazaszeretet ápolásában kiemelkedő szerepet játszanak — ezért fontos megőrzésük és továbbadásuk. Bereznai Zsuzsanna és Schön Mária A hajósi sváb parasztság mentalitása című kötetét ismerteti Lukács László. A kötetben mintegy 150 adatközlő emlékezése alapján idézték meg a 20. század első felét, valamint az azt megelőző időket, hiszen a vizsgálat 1983—2013 között történt, amikor már a tizedik, tizenegyedik generáció élt a településen a török kiűzése óta. A hajósiakat különállóvá tette a minden más német közösségtől eltérő sváb-alemann dialektusuk. A szerzőpáros egyszerre belülről és kívülről látja, láttatja a közösséget, vizsgálatuk eredményeit kitűnően csoportosítva. Megismertetnek a hajósi ember világával, gazdálkodásával (szántóföldi, ártéri, tanyás), társadalmának jellemzőivel, szellemi kultúrájával, a munka és kultusz kapcsolatával, szilárd erkölcsiségükkel, a földhöz való ragaszkodásukkal. Azonosságok és különbözőségek tárulnak fel, valamint identitásuk jellemzője: „Elsősorban rendes ember akarok lenni, másodsorban magyar akarok lenni és harmadsorban sváb akarok lenni. ” Haraszti István köszöntése címmel három írás olvasható a periodikában: Elsőként Kovalovszky Márta avató beszéde szerepel 1993-ból, amely a Deák Dénes-kút felállításakor hangzott el. A második írás 2013-ban született Marosi Ernő tollából, amelyet a Deák Gyűjtemény huszonöt éves jubileumi kiállításán, valamint Haraszty István köztéri mobilszobrára emlékező kamarakiállítás megnyitóján hallhattak a művészetkedvelők. A harmadiknak szerzője Zákányi Péter, aki a Deák Dénes ajándékaként Székesfehérvárott felállított Haraszty István-alkotást elemzi, jelesen a Deák Dénes-kutat, a neoavantgárd művész köztéri alkotását, végigkísérve azt a folyamatot, amelynek során az ötletből megszületett a megvalósítás, kitérve és részletezve a szökőkút helyének kiválasztását, a kinetikus kútszobor kivitelezését és felállítását. Végezetül az alkotást a rendszerváltozás reprezentációjaként elemzi, elhelyezve a korszak művészi közegébe. Megtalálható még a tanulmányt követően a Deák Dénes-kút bibliográfiája 1991 és 2014 között. Sziráki Szilvia tanulmánya drámatörténeti kutatásának eredményeit összegzi, mégpedig egy tanítványaival bemutatott, 18. századi iskoladráma által felvetődött kérdések mentén. Izgalmas, valóságos nyomozást végzett a Szerző. A bemutatott iskoladráma ugyan kolozsvári eredetű, azonban Székesfehérvárott a Püspökség Levéltárában 396
