Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
X___L Messze van még tőlünk a fehér karácsony, De sajnos köztünk van a Bános Karácsony. Keze a nyakában függ egy nagy madzagon, Olyan pózban járkál, mint egy Napóleon. Pedig nincs is semmi baja a kezének, Majd tíz ütés után lesz a fenekének. Műszerészből hajtó, ez bizony a Zsova, Ezért a tettéért rúgja meg a lova. A szögtávcső helyett pucolhatja lovát, Pribék öt ütéssel illesse gatyáját. A Jancsó Vilmossal fogom én folytatni, Még lovának sem mer szeme közé nézni. Ha nem mer, hát nézzen szembe a veszéllyel, A hóhér verjen rá hatot vesszejével. Kicsike emberke, neve Nagy-ot mutat, Keresztneve Imre, nem bírja a lovat. Szoktassuk jól hozzá, feneke ne fájjon, Gatyájára pribék öt keményet vágjon. Hajtónak osztották Lukovics honvédet, Pedig szegény feje a légynek sem vétett. Fél ő a lovaktól, hogy tehették oda, Ötöt csapjál rája, ne feledje soha. Öreg róka képű honvéd az Otyepka, Orra alatt díszük szép, kicsi bajuszka. Hangja cérna vékony, ha el kezd mesélni, Az a csattanója: nem érdemes élni. Egy kis életkedvet öntsünk hát beléje, Verjetek rá kettőt, de nehogy melléje. De befejezem már bűnötök nagy sorát, Megböjtöltétek a Borbála-vacsorát. Elhalkul hát lantom, ma már nem pengetem, Véget ér az ének elpárolog velem. És amit most mondok örökségtek legyen; Nagy súly legyen mindig a tüzér-szellemen! Legyen derűs, nyugodt minden munka ének, Dicsőség és áldás Borbála nevének. 349 1
