Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe

Nincsen még őrmester, ki még lenne oly fess, Mint Tárkányi a fogatostiszthelyettes.

De mióta ő is az istállót járja,

Kissé alábbhagyott eleganciája.

Őrmester úgyszintén a szomorú Gelle,

Ki oly komolyan járkál, miként egy bús gerle. Nem tudni mért búsul, tán elhagyta a párja? Nem akadt még újonc, ki ezt kitalálja.

Őrmesterek sorát bezárja a Kotta,

Az Isten is lovas embernek alkotta.

Szeretne fess lenni, mindent magára rak, Azután kardot köt, s lányok után ballag.

Kovácsok főnöke Hauzer Lajos szaki,

Borbála tekercsből ő sem maradhat ki.

Lovakat patkolni ő biz nagyon szeret,

De jobban kedveli a szép női nemet.

Utána jön sorban Hollósi tizedes,

O az ütegünkbe újonnan jött tisztes.

Úgy vezényel, mint egy kétnapos levente,

A múlt gyakorlaton lova levetette.

Bartus őrvezető igen derék tisztes,

Benn a ruhatárban túlontúl bennfentes,

Nézd meg a ruháját milyen remek holmi, Tizedesi rangra elő kéne tolni.

Itt van Kanyó Péter csepeli gavallér,

A lovak között is ledegradált vezér,

Derék, szép hangú, illedelmes gyerek,

Rosszat szólni róla én biz nem is merek.

Egyik őrvezetőnk Árpád bá a Grédi,

Nem rég még angyal volt, most nőnek szarvai, Hallottad volna őt egy évvel előtte,

Hogyha így folytatja ördög lesz belőle.

Öreg karpok között mostan a legelső Máté tizedes úr a bősz táblafestő.

Táblát vele festet Kotta haragjában,

Lassan felszabadul a festő szakmában.

Ütegünknek durcás írnoka a Bayer,

Irodába lépni Tőle senki nem mer.

Zengek én őróla dicsérő hangokat:

O az, ki kiosztja a jó csomagokat.

Itt jönnek a karpok mind remek gyerekek,

Ö közülük egy is eltol egy löveget.

Öt közül három aks. ez sem mindennapi, Kálmán Béla, Szabó, aztán a Horányi.

Kálmán a lőcslábú, remek hangú gyerek, Elkezd énekelni, mint verkli nyekereg.

De jó oldalát is beszövöm e versbe,

Ö egy szalmaszálat nem tenne keresztbe.

344