Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
ütötte vállon a fölsorakozott újonc tüzéreket. így lettek fólavatva. A helyszín az épület alagsora volt, mely eredendően tornaterem célját szolgálta, és a katonák is hasonló jelleggel használták. Az avatást követően két napra az újonc tüzérek ismét ünnepeltek, Horthy Miklós kormányzó neve napját. A verést felváltó, karddal történő fölavatás bevezetésében szerepe lehetett annak a körülménynek, hogy a légvédelem a tüzérség új alakulatát jelentette, mely a korábbi tüzérségi örökségen változtathatott. A példát a Ludovika Akadémiáról vették. A fél térdre ereszkedett ludovikásokat ugyanis karddal avatták tüzérré. A tüzértisztek ezt a gyakorlatot hozták magukkal, s honosították meg a legénység körében. Az utóbbiak számára az azonosulást elősegítette, sőt a fegyvernemi büszkeséget növelte, hogy az eljárás a vitézzé avatásra emlékeztetett. Erről pedig akár személyes élményük is lehetett, hiszen Horthy Miklós kormányzó 1938-ban Székesfehérváron, az egykori királyi koronázótemplom helyén, a Romkertben végezte el a vitézzé avatás procedúráját. Gelencsér (Gölöncsér) József (1922—1997) 1943-ban vonult be a 3. Szent István gyalogezredbe. Az I. zászlóaljba került, a zászlóalj közvetlen alárendeltségbe tartozó páncéltörő szakaszba. Lövegűk 37 mm-es lóvontatású volt, szemben az ezredközvetlen, gépi vontatású, 75 mm-es páncéltörő lövegekkel. A gyalogezredben ezek a tüzérek megtartották a Borbálla napot. Gelencsér József lövegkezelő honvéd így emlékezett a laktanyabeli jeles napra: „Azon a napon jobb volt nálunk a koszt is, meg kaptunk két deci bort ebédre.” „Borbálla nap: a tüzérek akkor avatták föl az ujjoncokat. Az öreg katonák este, vacsora után két oldalt elállták a folyosón az utat, derékszíjjal a kézben. Az ujjoncoknak egyenként végig köllött futni. Amelyik elesett, azt nagyon elverték, amelyik gyorsan futott, az kevesebbet kapott. Némelyik olyat kapott, hogy gföngélködőre kellett mennie, ott beragasztották a fejét. Ez volt a tii^éravatás. így volt Fehérváron a lovastü^éreknél, a 4-es tüzérosztálynál is.” A veréssel történő felavatással a csoportba, a tüzérség kötelékébe fogadták be az egyéneket. A fájdalom eltűrésével bizonyították az érintettek alkalmasságukat, rátermettségüket. A veréssel megvalósuló beavatás szokása ismert volt a paraszti, a diák és a céhes életben, sőt, a lovaggá ütéssel, ennek kései változatával, a vitézzé avatással is összefüggésbe hozható.48 Az ünnep rendje, hatása A tüzérek Borbála-napi viselkedéséről dr. Pajor János (sz. 1915), a 3. gyalogezred tartalékos hadnagya mondott véleményt: Az a tüzér, aki nem ünnepli meg Borbála-napot, az nem is igazi tüzér. A katonák még a harctéren is megünnepelték Borbála napját. A vallásos ember számos tevékenységet „Jézus nevében” kezdett meg, az ő segítségét kérte a siker érdekében. A székesfehérvári tüzéreknél is előfordult a 20. század első felében, hogy lövészet, harci tevékenység alkalmával Szent Borbála nevében kezdtek, cselekedtek. Azt, hogy ez az eljárás szélesebb körben is élt, bizonyítja Szabó Ferenc főtörzsőrmester 1942. június 3-án induló és 1942. szeptember 15-én záruló kéziratos naplója, melyet címoldalán „A Szent Borbála — nevében” kezdett meg. A főtörzsőrmester vélhetően Esztergom megyében szolgált.49 A második világháború időszakában, a harcok, az életveszély közepette a tüzérek, különösen a katolikusok, Borbálához is fohászkodtak. A háborús kiadványokra is rákerült a szent alakja. A székesfehérvári tüzérek is őriztek olyan kisméretű képet, melyen a harcoló tüzérek fölött az oltalmazó, segítő Szent Borbála volt látható. A tüzérek Borbála-napi székesfehérvári ünnepsége nem csak a katonai rendezvények sorába épült be, hanem fokozatosan a megye, a város civil életébe is. A polgári és egyházi élet vezető személyiségei, előkelőségei az eseményeket számon tartották, azokra személyes vagy hírlapi meghívást kaptak, ennek nyomán részt vettek azokon. A parancsnokság idővel a civilek szélesebb körét is igyekezett bevonni, különösen a katonasághoz való egyidejű vagy korábbi kapcsolat, kötődés alapján. Az természetes, hogy az ünnepségeket magukénak érző tüzéreken kívül megjelentek a magasabb egységek parancsnokai és a városban tartózkodó más fegyvernemek tisztjei, altisztjei. A fegyvernemi napokra, így a Borbála-ünnepségekre is az ország számos helyén meghívták a város, a helyőrség polgári vezetőit, az egyházak képviselőit. A tüzérek ilyen módon is erősítették kapcsolatukat a lakossággal.50 Az események Székesfehérváron belül két térségben zajlottak. Egyrészt a laktanyák, katonai létesítmények övezetében, a Budai úton, később a Seregélyesi úton, Zámoly úton is. Másrészt a történelmi Belvárosban. Az utóbbi városrészben ünnepélyes, reprezentatív jellegükkel hozzájárultak az egykori koronázóváros illusztris eseményeihez, a nemzeti tudat és érzés növeléséhez, erősítették Székesfehérvár katonaváros jellegét, közvetlenebbé tették a honvédség és a társadalom közti kapcsolatot és kétségkívül látványosságszámba is mentek. 48 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 252. 49 A napló Oroszlán Balázs tulajdonát képezi. Az adat rendelkezésre bocsátását ezúton is köszönöm neki. » SÁRKÖZI 1994, 35. 339
