Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
A Közép-Dunántúl több településén - így Vértessomlón (Komárom-Esztergom m.) - napjainkban a Szent Borbálanapi megemlékezés, ünnepség a bányászattal összefüggő hagyományápolás körébe sorolható. Nyüván több oka volt annak, hogy a 20. század első felében a német ajkú Pusztavámon (Fejér m.) milyen népszerű női keresztnév volt a Borbála. Az okok, indítékok közül nem hagyható ki, hogy a településen, illetve a környéken szénbányászat folyt. Az említett megyékben a korábbi nagymértékű bányaműveléssel összefüggésben Borbálának a bányászok körében jelentős kultusza alakult ki, amit - az eddigi utalásokon tül — részleteiben nem kívánunk ismertetni. Hosszabban szólunk viszont a tüzérek Borbála-kultuszáról. Tüzéregységek Székesfehérváron, katonaünnepek Székesfehérváron a tüzérek Borbála-napi ünnepségéről csak a két világháború közötti időszaktól kezdődően, és alig másfél évtizedes intervallumban beszélhetünk. Az I. világháborút megelőzően, az Osztrák—Magyar Monarchia korában ugyanis nem állomásozott tüzéregység a városban. A trianoni békeszerződést követően pedig az előírt korlátozások miatt nem állítottak fel egy ideig a megyeszékhelyen tüzéralakulatokat. Az újjászervezett magyar honvédség keretei között aztán megjelentek, számban folyamatosan növekedtek és specializálódtak a tüzéregységek. Az I. világháborút követően 1920-ban állították fel Székesfehérváron a császári és királyi 69. Hindenburg gyalogezred és a magyar királyi 17. honvéd gyalogezred keretéből a székesfehérvári gyalogezredet, mely 1922-ben a 3. gyalogezred nevet vette föl, 1930-ban pedig emellé az első magyar király, Szent István nevét kapta. Az ezredparancsnokság és az I. zászlóalj Székesfehérváron, a Budai úton, a volt 69-es laktanyában (gyalogsági laktanya) kapott elhelyezést, a II. zászlóalj Tata-Tóvárosban, a III. pedig előbb Veszprémben, majd 1939-től Székesfehérváron, a 17-es laktanyában tartózkodott. Ezredközvetlen egységek a Budai úti kisgyalogsági laktanyában is voltak. A gyalogezreden belül tüzérek is szolgáltak. így a II. világháború időszakában a 36 M 37 mm-es, a 38 M 50 mm-es (német), a 40 M 75 mm páncéltörő ágyús és a 36/39 M 81 mm-es aknavetős egységek.19 A 4. tábori tüzérosztály Székesfehérváron, a Budai úton, a lovassági laktanyában, azaz a császári és királyi 10. huszárezred volt laktanyájában (József főherceg laktanya) kapott elhelyezést. A fogatolt, azaz lovas tüzérek a II. világháborúban 37 M 105 mm-es tábori tarackkal voltak felszerelve, melyet a katonanyelv Göringnek emlegetett. A 3. légvédelmi tüzérosztály egy ütege a Budai úti katonai létesítmények szomszédságában, de már a Seregélyesi úton (a volt gyermekszanatórium épületében) nyert elhelyezést. (Ma a Fejér Megyei Szent György Kórház Pszichiátriai Osztálya működik ott.) A légvédelmi tüzérség parancsnoksága, törzse és további 2 ütege állomáshelye a Zámoly úti laktanyában volt. A tüzérek Borbála-ünnepét a két világháború közötti katonai ünnepélyek széles palettáján kell elhelyezni. Az ünnepeket, ünnepnapokat feloszthatjuk alkalmiakra és állandókra. Az előbbi körbe tartoztak különösen az ezredzászlóadományozás és az újoncok eskütétele. Az állandó jellegű ünnepnapok közé március 15-ét; a Hősök Emlékünnepét, azaz május utolsó vasárnapját; vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, a legfőbb hadúr születés- és névnapját, azaz június 18-át és december 6-át; az ezredemléknapot; az ezredtulajdonos születésnapját sorolták. Általánosságban el lehetett mondani, hogy a katonai ünnepségek idejére a laktanyákat fellobogózták, a tisztek és a legénység díszbe öltözött. Gyakran az egység, az ezred zenekara a város egyes utcáin végigvonulva zenés ébresztőt, illetve zenés takarodót adott. A hadsereg az ünnepségre meghívta a polgári társadalom képviselőit, vezetőit. A nap jelentőségét ünnepi szónok méltatta. Sor kerülhetett ünnepélyes kivonulásra, azaz dís^elgésre. Ez két részből állt: a fogadásból és a díssynenetbol. A fogadáshoz a kivonult csapat, egység tömör alakzatba állt fel, és fővetéssel, zenével fogadta a szemlélő elöljárót. A kivonult csapat parancsnoka jelentést tett az elöljárónak, aki fogadta azt, majd ellépdelt az arcvonal előtt. Az ünnepség záró momentumát a díszmenet képezte.20 A katonai egységek szerepet vállaltak az egyházi és a városi ünnepségeken is, emelve azok fényét. így Székesfehérváron az úmapi körmenetben, Szent István napján, vág)' első királyunk halálának 900. évfordulója alkalmából rendezett 1938. évi városi, részben országos jelentőségű ünnepségeken. A középkorban, majd az oszmán törökök elleni küzdelmek idején igen elterjedt volt úgy a hadseregek szintjén, mint az egyes katonák körében a védőszentek tisztelete. Virágzott a nagy harcos szentek kultusza, így Szent György és Szent Mihály arkangyalé, Szent István és Szent László királyé, majd a tüzérség elterjedésével Szent Borbáláé. Külön meg kell említeni Szűz Máriát, akitől a katonák védelmet és közbenjárást vártak. Az állandó hadsereg kialakulásával, megszilárdulásával a szentek tisztelete hivatalosan, szabályzatban rögzítve nem élt tovább. Egyénileg és fegyvernemenként azonban megmaradt tiszteletük, különösen Sárkányölő Szent Györgyé és Szent Borbáláé. A két világháború közötti időszakban Magyarországon az egyes fegyvernemekhez tartozók védőszentként az alábbi « BABUCS-SZABÓ 2009, 9., 19., 96. 2» SZFÚ 1939a. 332
