Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
Keller Kelemen előszállási jószágkormányzó, a gazdasági egységek gyarapítása, 1829—1844 1823-ban megszüntették a világi direktori funkciót, és szerzetes jószágkormányzókat, birtokkezelőket küldtek az uradalmakba, a gazdaságokba. A szerzetes jószágkormányzók irányítása alatt a gazdálkodás intenzívebb irányú. Keller Kelemen másfél évtizedig irányította az uradalmat; kiépítette a modern üzemvitelt, négy új majort épített (Bernátkút: 1834; Kelemenhalom: 1835; Kiskarácsony, Ménesmajor: 1842). Herczegfalván, Mélykúton, Kokasdon, Elő- és Karácsonyszállás majorokban juhhodályokat, fészereket, műhelyeket, cselédházakat épített. Keller Kelemen javaslatára az uradalom központi irányítását két jószágkormányzóra bízták. 1834. szeptember 22- től Mélykútpusztát jelölték ki a másodkormányzó székhelyének, Előszálláson maradt az első jószágkormányzó. A két kormányzóság 3-3 gazdaságot irányított; Előszállás felügyelte Előszálláspusztát, a két karácsonyi gazdaságot; a mélykúti kormányzó Herczegfalvát, Nagyvenyimet, Mélykútpusztát. Az egész uradalom 14 gazdasági egységre oszlott. A centrum Előszállás volt. A gazdasági egységeket termelési profiljuknak megfelelően alakították ki. Ménesmajorban helyezték el az uradalmi ménest; a pusztán csikósok és a lótartáshoz értő szakemberek működtek. Kiskarácsonyszálláson kedvezőek voltak az állattartási feltételek; sok és jó minőségű szálastakarmány termett. Az uradalomból téli tartásra idehajtották a szarvasmarhák legnagyobb részét. Gazdasági alcentrum Nagyvenyim, Kisvenyim, Nagykarácsonyszállás, Mélykút, Róbertvölgy, Kelemenhalom, Előszálláspuszta, Herczegfalva, Kokasd. 1836-ban az apát a többtermelés és a jövedelemszerzés fokozása érdekében a gazdatiszteknek gabonaprémiumot ígért. A norma, melyet termelési értékként el kívánt érni az apát a következő: egy pozsonyi mérő elvetett búza, rozs, kétszeres gabona után 6 mérőt kívánt aratni; repcéből 1 pozsonyi mérő elvetett mag után 30 mérőt; 1 mérő árpa, zab után 7 pozsonyi mérőt. Ezt a normát kiterjesztették a kukoricára, a bükkönyre, a kölesre. Aratószerződések A gazdatisztek az aratógazdákkal év elején szerződést kötöttek. Az aratógazdák herczegfalviak vagy környékbeliek, akik a munkásokat csapatokba (bandákba) szervezték. Az aratómunkásokból évente nagyobb csoportok érkeztek az ország távolibb tájairól. Az uradalom vállalta az aratók szállítását Székesfehérvárról a kijelölt pusztákra, a keresett gabonát pedig Duna földvárra, a kikötőbe vitette. A környékbeli falvak; Bölcske, Dunaföldvár agrármunkásai is megtalálhatók az aratómunkások között. 1843 és1847 között gabona helyett pénzt fizetett az uradalom az aratóknak. Az aratógazdák azonban kaptak 20 pozsonyi mérő búzát, 10 pozsonyi mérő árpát, a többi bért ők is pénzben (40 váltóforint) kapták meg. Ugyanekkor a kettőzök páronkint 46, a vízhordók ugyancsak páronkint 20 váltóforintot kaptak 27 napi aratásért. Ez alól kivétel ritkán volt. 1845-ben aratórészt kaptak a dunaföldváriak (134 fő), mivel a szerződés ezt tartartalmazta, de pénzben fizették a fehérváriakat (75 fő), és herczegfalviakat (75 fő). A dunaföldvári aratómunkásokat viszont kötelezték, hogy a „lójáráson túl” a kukorica- és a burgonyaültetvényeket gondozzák. (A „lójárás” olyan munkafajta, melyet az aratók a munka elnyeréséért végeztek. A „lójárást”az aratás előtt kellett teljesíteni. Az aratómunkások az aratás kezdete előtt három nappal érkeztek az uradalomba.) A lójárásra 1823. február 13-án Birnbaum András és Agres Mihály aratógazdák (herczegfalvi lakosok) szerződtek az uradalommal. A kisvenyimi kerületben alkalmazott aratók szerződésében olvasható: „Tartoznak az aratógazdák a kívánt személyek számával [70 fő volt - F. G.] aratás előtt 3 nappal megjelenni, s ezen három nap lefolyása alatt a férfiak baglázni s kazalozni; az asszonyszemélyek pedig gyűjteni, mely munkát az úgynevezett lójárás fejében tartoznak minden kifogás nélkül véghez vinni. Ha azonban aratás közben eső vagy más idő változása miatt az aratásban hátráltatnának, köteleztetnek ezen idő közben akár mely más előfordulható uradalmi munkában foglalatoskodni; így nem különben minden csak sarló alá való termesztményt aratni, felkötözni. A termesztmények kaszálása csak az uradalmi kormányzó által kimutatandó helyen engedtetvén meg.” Az 1846. évi aratást sarlóval végezte 130 dunaföldvári munkás Előszálláson, 72 herczegfalvi munkás Kokasdon, 50 herczegfalvi aratómunkás Ménesmajorban, 74 arató Herczegfalván.3 1840-ben az uradalom 45 ezer magyar hold és 1063 négyszögöl. A gazdálkodás hat kerületben zajlott: I. Előszállás 12 ezer hold és 292 n. öl. II. Karácsonyszállás 9233 hold. III. Herczegfalva 5538 hold. IV. Kisvenyim 4265 hold. V. Nagyvenyim 8940 hold. VI. Mélykút 9552 hold. 3 VeML Ap. lt. Előszállási kormányzóság jelentései. Tisztiszéki jk. A. 1823-1847. 196 T
