Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: Vitéz Láng István I. világháborús kiképzési és harctéri feljegyzései (1916. június 10 - 1918. március 20.)
Az 1913—14-es tanévben Láng István a negyedik gimnáziumi osztályt végezte el (csak rajzolásból kapott jó osztályzatot, másból jelest, így nevénél a „jutalomdíjas” bejegyzés szerepel). Láng István hatodik osztályos korában jelentek meg az iskolai értesítőben a két felső osztályban a katonai szolgálatra behívott tanulók. 1915. május 15-ike és 1916 áprilisa között 37 gimnáziumi tanulót hívtak be katonának. A VI. osztályból ketten a népfölkelői szemlén alkalmasnak bizonyultak. Egyikük éppen Láng István volt. A hetedikes és nyolcadikos, már bevonult katonák képzésére tanfolyamot szerveztek, nyilván azért, hogy évet ne veszítsenek. Az 1915—16. évi iskolai értesítő5 már nagy terjedelemben foglalkozott a háború hatásaival. Elsősorban természetesen a tanórákon, az írásbeli dolgozatok témáin, illetve a tanárok szabadtanítási előadásain foglalkoztak a nagy háborúval. A tanárok hadi kölcsönt jegyeztek, a tanulók a Vértesvitéz-szobor6 ünnepségein az özvegyek és árvák javára, majd a katonák karácsonyi ajándékára, illetve a Hadsegélyző Hivatalnak gyűjtöttek adományokat. Fémet, szederlevelet és hadi bélyeget is a tanulók gyűjtöttek. Az iskolaév megrövidülése kevesebb, az életkörülmények nehezülése több gondot okozott. „A háború ezer és ezer izgalma állandó feszültségben tartotta a tanulók életét... A háborús utca tarka világa, az otthon szomorúsága, az újságolvasás szinte hiheteden mohósága, katonák érkezése, foglyok szállítása foglalkoztatták az ifjúság könnyen hevülő képzeletét és vonták el a komolyabb munkától.”7 Mind az önképzőkör, mind a Segélyző-Egylet, mind pedig a híres fehérkabátos ifjúsági zenekar előadásainak bevételét is a háborús károk és az ínség csökkentésére ajánlotta fel. Érdekes, hogy a Mária-Kongregáció külső tagjai közül már sokan katonáskodtak, hiszen fogadalmukat ebben az évben már a harctérről küldött üzenetekben újították meg.8 Jellemző a háborús körülményekre, s ebből a szempontból jó kordokumentum az intézeti értesítő, hogy az 1916—17-es tanévben már a cipők és ruhák javítására indítottak tanfolyamot, és arra tanították az ifjakat, hogy a fatalpú cipő viselésével segítsék elő a fronton harcoló katonák ellátását.9 Láng István ebben a tanévben már nem iratkozott be a gimnáziumba, hiszen részt vett a kiképző tanfolyamon. A csákvári ifjút 1916-ban, 19 évesen sorozták be a Császári és Királyi 69. Gyalogezredbe népfölkelő önkéntesként. Külön engedéllyel — bár nem tudjuk, hogy ezt ki kezdeményezte — az önkéntesi vizsga után a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezredbe osztották be. Itt nyerte el az aktív önkéntesjelölti státuszt, egyéves önkéntesként a tiszti iskolát Rákoscsabán, majd a tartalékos tiszti iskolát Isaszegen végezte. A tiszti továbbképzőt már Székesfehérváron járta. Mindezt persze a már dúló világháború idején 1916. június 10-ike és 1917. március 4-ike között. Ekkor kapta meg hadapród őrmesteri rangját, és így osztották be az orosz harctérre induló XXVIII. menetzászlóalj 1. század 2. szakaszába, majd szakaszparancsnoki beosztással indult a frontra. Indulás előtt még meglátogatta gimnáziumát. 1917. március 19-én jegyezte be füzetébe: „Isten nevében útrakészen állok.” A székesfehérvári 17-es Honvéd Gyalogezredet a mozgósítás a szerb hadszíntérre rendelte, de 1914. augusztus 21-én a váratlanul korán megnyitott orosz frontra indult. Ezredalbumuk utal arra, hogy nehéz harcok után a győzelmes szakban, a gorücei áttörés (az Osztrák—Magyar Monarchia legnagyobb katonai sikere) után 1915. május 22-étől az olasz frontra rendelték. „Przemysl alatt éri a parancs az ezredet midőn a nehéz, de talán leglelkesebb küzdelemben a gorlicei áttörés után a muszka henger javában gördült visszafelé.”10 1917 folyamán újból az orosz fronton harcolt. Még 1917. szeptember elején a caporettói áttöréshez való összpontosítás miatt újból az olasz fronton találjuk az ezredet. „Újból viszontláttuk a Karsztot, de ez alkalommal a másik szent hegy, a Monte San Gabriele csúcsa és déli lejtje fogja hirdetni a székesfehérvári honvédek magyar vitézségét és kötelességtudását.”11 Az ezred a Piave mellett, a Monte Tombánál fejezte be a háborút. Ennek a folyamatnak az eseményeit ismerhetjük meg Láng István feljegyzéseiből. A Magyar Királyi Székesfehérvári 17-es Népfölkelő Gyalogezred is végigharcolta a világháború 52 hónapját. így fogalmazott ezrednaplójuk: „Járt a Monarchia összes harcterein, úgyszólván valamennyi nagyobb, döntő csatában! Szerbia hegyei, Doberdó sziklái, Wolhynia végtelen rónasága és Erdély bércei közt számtalan hőse porlad.”12 Láng István menetzászlóalja az orosz frontra érkezett, a wolhyniai hadművelethez 1917 márciusában. Itt szerezte járőrszolgálata, vállalkozásai miatt első kitüntetését, a bronz vitézségi érmet. Az egyéni nehézségek és szenvedések ellenére ez az időszak utóbb úgy jelent meg az ezrednaplóban, mint valóságos pihenés, persze, az előtte és utána átélt olasz fronti események tükrében, és annak tudatában, hogy a wolhyniai nyáron épült fel és jó körülményeket biztosított a 17-esek büszkesége, a Zita Királyné Katonai Otthon. „Új helyzet, új feladat! Bízunk, hogy Isten segítsége ezúttal sem fog elmaradni... Elhagyjuk a hét hónapon át töltött boldog idők csodaszép helyét!”13 Az olasz frontra átvezényelt tábori ezred még ez év szeptember elején súlyos harcba bocsátkozott a Monte San Gabriele védelmében. 5 MÁTRAI szerk. 1916, 23. 6 VÍZI 2015. 7 MÁTRAI szerk. 1916, 24. 8 MÁTRAI szerk. 1916, 42-50. 9 MÁTRAI szerk. 1917, 18. 10 SZABÓ szerk. 1918, 3. 11 SZABÓ szerk. 1918, 4. 12 SIPOS szerk. 1937, 3-4., 199. » SIPOS szerk. 1937,138. 166
