Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: "Te megszólatod a követ" - Ybl Miklós és szülővárosa
A reformkori város kulturális életének legszebb fejezete tipikusan reformkori program, a magyarságát felismerő székesfehérvári polgár programja: a nemzeti nyelv és kultúra ápolásának ügye köré szerveződött. A fehérvári reformkori kulturális élet leghősibb teljesítménye a magyar nyelvű színészet intézményes pártolása volt. 1813-ban hangzott föl magyar szó fehérvári színpadról. Kultsár István pesti színigazgató hozta el színtársulata egy részét, hiszen a pesti Rondellát, a magyar színészek játszóhelyét renoválták.18 A Magyar Theatromi Almanach megfogalmazása szerint „Fejérvár az, hol szerencsés volt a Magfar Társaság az ottani magyarságban feltalálni a régi magyaroknak igaz nemzeti lelkét”.19 Nemzeti színháztörténetünk dicső korszaka szintén e városhoz kötődik: 1818-tól 1824-ig egyértelműen Fejér vármegye és a város vállalta, hogy otthont ad a nemzed színjátszásnak, s ezt az otthonteremtést mintegy hivatali kötelezettségének tekintette. A létrehozott Nemzeti Színjátszó Társaság tehát megyei alkalmazásban állt. Ez teremtette meg számára a biztos alapot a magyar nyelvű színházi kultúra, majd a zenés színház létrehozására. A szerződés megszüntetésekor is igyekeztek segíteni az ismét vándorútra kelő teátristák életét: a megye által vásárolt színmű- és ruhatár az önállósodó színtársulat hozománya lett.20 A cél, — ahogyan Zichy Károly egyik levelében megfogalmazza — „a honi nyelvnek kipallérozása”, valóban a legjobb színészeket vonzotta ide: a kor leghíresebb tragikáját Kántornét, 1821—22-ben pedig Dérynét. A társulat igazi értéke, hogy bemutatta és műsoron tartotta a magyar nyelvű színdarabokat. 1819-től Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon, Stibor Vajda, Kérők, Hűség Próbája, Iréné és Kemény Simon című drámáit egyenesen a fehérvári teátristák számára írta. Állandó alkalmazásban a színi idényben, nyári játszóhelyet találtak Mohán és Füreden, tájolási kört a fél Dunántúlon, és 1825-ben a magyar nyelvű színészetet képviselhették Pozsonyban a diéta idején.21 Az 1818-as kezdet után szép hírnévre jutott fehérvári társulat 1819 Szent György-napjától kötött szerződést vendégjátékokra a pesti és budai játékszínek bérlőjével. Brunszvik Ferenc Fejér megyei birtokosként ismerkedett meg a teátristák műsorával. Ekkor arra szerződtek, hogy „18 játékdarab előadásával megelégedésig mulattatja a nagyérd. Közönséget” — írta a szereplésről az 1834-ben kiadott Játékszini Koszorú lapjain a fehérvári társulat tagja, Könyves Máté.22 A pestbudai közönség színvonalát értékelve Rexa Dezső 1941-ben írott tanulmányában joggal jegyzi meg: „itt a gyermekcipőjét még le nem vetett Tháliát teljes erejében látták meg”,23 s ehhez Pesten és Budán még nem voltak hozzászokva. Fővárosi sikereik nyomán többször visszahívták 1828-ig a vendégművészeket: hol az egész társulatot, hol annak utódát, hol csupán magát Dérynét, aki éppen fehérvári szerződése idején aratott zajos sikert. 1819 és 1828 között biztosan előadtak 63 estén 65 darabot, ebből 16 eredeti bemutató volt, s ennek fele Kisfaludy műve.24 Ez volt igazi értéke a vendégszerepléseknek. A fehérvári társulat volt kedvelt fellépője a Kisfaludy Sándor által támogatott balatonfüredi állandó nyári színháznak is. 1824-ben játszottak itt először, akkor a nádor és családja tiszteletére rendeztek előadást.25 1820-tól komolyan foglalkoztak a fehérvári zenés színház megvalósításával: 1822-ben a társulat már 5 énekes játékot adott elő.26 A fehérvári társulat feloszlásának az anyagi csőd mellett az is oka volt, hogy ez a terv nem sikerült.27 Korai színháztörténetünk két meghatározó alakja, az énekes darabok üdvöskéje, Déryné, és a drámai hősnő, Kántorné ebből a társulatból szakadt ki.28 Színi direktorok, színpadi szerzők és fordítók munkájának eredményeit vitték itt színre, színészeket neveltek (Kántorné tanítványaként itt lépett fel először Laborfalvy Róza).29 A magyar nyelvű és érzelmű, magyarságára rátaláló város képes volt jeles és kiművelt fiatalokat, illetve értő közönséget nevelni, a nagyvárossá váló Budapest szomszédságában viszont nemigen tudta őket megtartani. A költők, a vándorszínészként fellépő Petőfi, és a Ciszterci Gimnázium tanulói, Vörösmarty is, és Ybl Miklós is a fővárosban vált híressé. A nemzeti nyelv és öntudat ápolása Székesfehérváron 18 LAUSCHMANN 1998, III. köt. 28. 19 Idézi LAUSCHMANN 1998, III. köt. 29. 20 CSUKLY 1965,1. sz. 65. 21 CENNER 1972,24. 22 KÖNYVES 1834, 43. Idézi REXA 1941, 3. 23 REXA 1941,3. 24 REXA 1941,31. 23 KERÉNYI 1979, 123. 28 KERÉNYI 1979, 128.; CSUKLY 1965, 1. sz. 63-64. 27 DÉRYNÉ 1955,1. köt. 322. 28 BELITSKA-SCHOLTZ - RAJNAI - SOMORJAI 2005, 22.; SZÉKELY-CENNER 1985, 24.; SZIGLIGETI 1870, 5-7. 29 KERÉNYI szerk. 1987,119.; KERÉNYI 1979,122. 153
