Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pokrovenszki Krisztián: Árpád-kori temetőrészlet Dégtől. Leletközlés
Alba Regia 43. (2015) POKROVENSZKI KRISZTIÁN ÁRPÁD-KORI TEMETŐRÉSZLET DÉGRŐL LELETKÖZLÉS BEVEZETÉS Dég a 64-es főút mellett, részben mocsaras, enyhén hullámos mezőségi talajon helyezkedik el Fejér megyében, Székesfehérvártól 55, Siófoktól 35 km-re, a Bozót-patak völgyében. (1. kép) Környékén több patak, löszdomb és völgy található, melyek összessége kiváló körülményeket biztosított az emberi megtelepedésre.1 Első ismert írásos adatunk a településről 1138-ból származik, a dömösi prépostság adománylevelében szerepel Degu alakban.2 Az Erdősor utcában található temetőről az 1970-es évektől van tudomásunk. Csukás Györgyi régész középkori templom körüli temetőt határozott meg a területen 1973-ban.3 A Szent István Király Múzeum 2011-ben végzett megelőző feltárást az utcában Prander Péter vezetésével, Dég és Lajoskomárom községek tervezett szennyvízelvezetése kapcsán. (2. kép) Az ásatás során a temetőn kívül egy? középkori településrészlet is napvilágot látott, melynek feldolgozása még várat magára. A temetőrészletet tekintve 127 darab sír vagy csontvázmaradvány került feltárásra, ebből 27 rendelkezik valamilyen leletanyaggal. Dolgozatom témája ezen tárgyak közlésére szorítkozik. A mellékleteket az Árpád-kori temetők leletanyagának megfelelő csoportokra osztottam. Munkám legfőbb célja a leletközlés, s hogy újabb adatokkal járuljak hozzá a Bozótpatak völgyének 10—13. századi történetéhez. A SÍROK LELETEI Huzalkarikák S végű karika A sírokban talált leletek között túlnyomó többségben vannak a karikaékszerek, közülük is az ún. S végű karikák. 11 sírból összesen 19 darab került elő, illetve — a több sírt is vágó — SE 3115 azonosítójú árokból még kettő. (1. táblázat) A 21 leletből 5 darabnak bordázadan az S vége, egynél az erősen kopott felület miatt nem megállapítható, egynél pedig nincs adatunk.4 Anyagát tekintve 17 darab készült ezüst-, 4 darab pedig bronzhuzalból. Mindössze egy-egy esetben került elő S végű karika férfi (63. sír), illetve juvenis gyermek (116. sír) sírjából, a többi esetben női sírokról beszélhetünk. Az S végű karikákkal előforduló mellékletek között megtalálhatók fluorit- és opakgyöngyök, egy huzalgyűrű és különböző huzalkarikák. Az S végű karikák keltezésének és eredetének problematikájával több kutató foglalkozott és foglalkozik napjainkban is.5 Összességében elmondható, hogy a szakemberek többsége az egyszerű S végű karikák megjelenésével kapcsolatban elfogadja Szőke Béla 960-970-es évekre való datálását, mely időpont elsősorban a Felvidék nyugati részére és a Dunántúlra értendő. A bordázott S végű karikák dunántúli megjelenését all. század második felére helyezik.6 Elsőként Bóna István tisztázta a Dunaújváros déli határában feltárt temető kapcsán, hogy az egyszerű S végű karikák használata sem korlátozódott csupán a kora Árpád-korra. Feltárása során igazolta, hogy 1 SOMOGYI 2006, 1. (Ltsz.: AD/7684-2007.) 2 ZÁBORSZKY 1981,281. 3 SZIKM Adattár, ltsz. 938.; CSUKÁS 1975, 367. 4 Az ásatási dokumentáció alapján aló. sírból előkerült egy S végű karika, de a lelet nem található. 5 KRALOVÁNSZKY 1956, 206-212.; KRALOVÁNSZKY 1957, 175-186.; TÖRÖK 1962, 116-118.; SZŐKE 1962, 86-89.; MESTERHÁZY 1965, 95-112.; BÓNA 1978, 99-157. ‘ PETKES 2008,175-176. 105
