Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében A városrekonstrukciós munka azonban a nagy háborús károk miatt már 1950—52-ben elkezdődött.381 Számolni kellett ekkor azzal, hogy' az 1930-as években átlagon felülinek mondható közművesítettség a háborúban nagy károkat szenvedett, és azzal is, hogy vannak a lakóterületekbe ékelt ipari üzemek, bár a háború előtti ipartelepítés a nagyüzemeket a peremre szétszórtan helyezte. A város forgalmi rendszerének sugaras szerkezete a forgalom növekedésével egyre több problémát okozott. Az újjáalakuló város tehát mind a lakóterületek, mind az iparterületek, mind a közművek, mind pedig a forgalomszervezés szempontjából teljes átépítést igényelt.382 Az 1950-es években mindez együtt már felvetette a városrekonstrukció igényét. A nőtt városokra jellemző kettősségben — abban, hogy a jól körülhatárolható és már a 40-es terv óta védettséget élvező belváros körül heterogén városrészek szervesültek — a háború nagy pusztítást okozott, s már az 1950-es években kiderült, hogy' a nagy' népességnyomást, és a társadalmi változást egyszerre nem képes kiszolgálni. Közepes nagyságú modern városból nem lehet egy csapásra nagyipari munkásszállás. Illetve ha csupán az lesz belőle, az nemcsak a történelmi szerepek sérülését, hanem magát a működést is akadályozza. A legfeltűnőbb aránytalanságot a lakóterületi fejlesztés túlsúlya teremtette meg. Pozitívumnak tekinthető azonban az, hogy a város beépített területének növekedésével egyre inkább középpontba került a városmag (pontosabban a középpontot nőtte körül a város). Mindez a forgalomtechnika szempontjából egyre fokozottabban vetette fel a középpont felé sugaras forgalmi hálózat hiányosságait: előbb az átkötőutak, majd a városközpontot kikerülő utak hiányával kellett számolni.383 A városmag körbeépítése során elveszett a látványt évszázadokig meghatározó várossziluett szépsége. Még akkor is így' történt, ha a középmagas építést sikerült zsinórmértékül tartani. Biztosan ez is nehéz volt, hiszen a városépítés tervtárában 18 szintes Belváros közeli lakóházak tervei is találhatók.384 Szerencsére csak tervek maradtak. A városépítés az első két évtizedben a romos területek, és a bontandó területek beépítéséhez alkalmazkodott. Az építkezések erőltetett ütemben és egyszerre több helyszínen folytak. Nem volt lehetőség az egységes térkompozícióra, többnyire az építészeti együttesek létrehozására sem. A nagyvárosi fejlesztés a környező régiókból beáramló emberek tömegeinek letelepítését tűzte ki célul. Emiatt szinte elfelejtődött a város és környékének együttes fejlesztése: e kettőt lényegében az 1980-as évekig a diszharmónia jellemezte. Ugyanilyen egyensúlytalanság látszott mintegy kicsiben a nagyra nőtt városközpont és a külvárosok között: a külvárosok egy részét az építési tilalommal szinte halálra ítélték, akkor is, ha az ítéletet nem hajtották végre. így történt ez a Palotaváros esetében, ahol a szanálás egy lepusztult városnegyedet söpört el, de a Felsőváros és az Öreghegy sem kapott szinte semmilyen fejlesztést. Fejlesztésüket, újjáépítésüket tiltották. A kivitelezésben a lakásépítés állt a középpontban. Ez nagyon hamar kiegészült a városrekonstrukciót érintő komplex feladatokkal, hiszen a romterületek után az új térigénynek megfelelően újabb és újabb lakott városi területek újjáalakítására volt szükség. Mindez az 1950-es években és a 60-as évek elején csak nagyon lepusztult, a romoktól éppen megszabadított területeket jelentett. A városias, elővárosi jellegű lakóterületek szanálására és a zöldterületek beépítésére a 60-as-70-es években került sor, míg a kisvárosi-iparos városrész, a Palotaváros lebontására a 80-as években. Tervezték ekkor a falusias beépítésű Felsőváros szanálását is, de arra már nem került sor, mára spontán épült át. A Budapesthez közeli helyzet és a tervutasításos központi gazdaságpolitika következménye, hogy' a kivitelezésben döntő szerepe a helyi cégeknek volt, míg a várostervezést általában fővárosi vállalatok végezték. A munkák nagy részét az Alba Regia Építőipari Vállalat végezte: fő feladata előbb a háborús károk helyreállítása (ez az 50-es években befejeződött), majd a komplex lakásépítés volt.385 Fontos tudnunk az építőipari vállalat előtörténetéhez, hogy 1947-ben a Péti Nitrogéngy'ár építkezésén dolgozó fehérvári építőiparosok egy7 panamabotrány miatt szakadtak el, és felélesztették az 1938-ban alakult Fehérvári Munkásotthon Szövetkezet nyomán az Építőipari Munkavállalók Termelő és Értékesítő Szövetkezetét. Az államosítás után 1949-ben beolvadtak a Székesfehérvári Magasépítő Nemzed Vállalatba, amely a Székesfehérváron székelő Dunántúli Magasépítési Ipari Központhoz tartozott.386 Központja a Dózsa György' tér 11. szám alatt volt. 1951-ben átszervezték az építőipari szövetkezeteket, ezután területi trösztöket alakítottak ki. Fejér megye a 71. sz. Állami Építőipari Tröszthöz került 71/1. Állami Építőipai Vállalat néven. Munkásszállójuk kezdetben a strand öltözőbarakkjában volt, majd véglegeset építettek 1952-ben az Irányi Dániel utcában. 1955. január elsejével a tröszt 4 fehérvári vállalatából alakult meg a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalat. A városépítés komplex feladatai miatt 381 Pintér Lajos: Doktori értekezés. 1982. SZJKM Adattára, AD/7315-2003. 34. 382 Pintér Lajos: Doktori értekezés. 1982. SZJKM Adattára, AD/7315-2003. 35-37. 383 Pintér Lajos: Doktori értekezés. 1982. SZJKM Adattára, AD/7315-2003. 121-123. 384 Magasház beruházási program, LAKOTERV, Borostyánkői László, 1972. Székesfehérvár Megyei Jogú Város levéltára. Sagittarius Kft. tervtára. 385 Pintér Lajos: Doktori értekezés. 1982. SZJKM Adattára, AD/7315-2003. 99. 386 KRESZÁN szerk. 2005, 80. 90
