Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban
Alba Regia 42. (2013-2014) TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN LUKÁCS LÁSZLÓ A KARÁCSONYFA A SZÉPIRODALOMBAN Nem csupán a karácsonnyal, hanem magával a karácsonyfával is a 18. század óta könyvtárnyi szépirodalmi alkotás, elbeszélés, vers foglalkozik. Közülük tanulmányomban csak néhányat érintek, amelyek a karácsonyfa történetét, elterjedését, különböző formáit illusztrálják. Ugyanúgy, ahogy a sok esetben hozzájuk készült rajzok, metszetek, festmények is ezt teszik régi újságok ünnepi számaiban, kalendáriumokban, karácsonyi albumokban. Közülük talán világszerte legismertebb a dán Hans Christian Andersen (1805—1875) meséje a kis fenyőfáról, aki elégedetlen helyével az erdőben, elvágják onnan, a messzi tengerekre hajóárbocnak, vagy ünnepi szobába karácsonyfának. Az utóbbi lesz belőle, egy úri háznál feldíszítik, pompáját megcsodálják, majd a gyerekek letépik ágairól az ajándékokat, cukrokat. Ekkor már ügyet sem vet rá senki, csak az öreg dajka, ő is csak azt nézi, nem felejtettek-e rajta egy almát vagy fügét. Végül egy idős családtag mesét mond a gyerekeknek a minden díszétől megfosztott karácsonyfa alatt. így múlt el a kis fenyőfa olyannyira áhított dicsősége. Andersen, aki a gazdagon feldíszített, gyertyás karácsonyfát 1831-ben Közép-Németországban is láthatta, meséjében így mutatta be: „A fenyőfát egy homokkal megtöltött nagy7 hordóba állították; a hordót senki sem láthatta, mert zöld szövettel vonták be, és egy7 nagy, tarka szőnyegre állították. O, hogy7 remegett a fenyőfa! Várta, hogy7 mi következik. Inasok és szobalányok léptek a szobába, és díszítéséhez láttak. Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira, a hálókat cukorkákkal töltötték meg; aranyozott almát, diót függesztettek fel gallyaira — mintha csak rajta termettek volna. Ágai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyácskát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak - a fenyőfa még sohasem látott ilyeneket, fönt, a fa csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündöklött. Szép volt, ó, milyen szépséges szép!”1 Ilyen és ehhez hasonló leírások nagymértékben hozzájárulhattak a karácsonyfa népszerűsítéséhez. Gondoljunk csak arra, hogy7 ezeket a történeteket, meséket évről-évre otthon, az óvodákban, iskolákban is felolvasták a karácsonyt váró gyerekeknek. Nem csak mesekönyvek, hanem népszerű kiadványok lapjain is eljutottak az olvasókhoz: Andersen fenyőfameséjével németül a Salzburgban megjelent 1973-as Herzhafter Hauskalenderben, magyarul Steinert Ágota karácsonyi albumában (1990) is találkoztam. Andersen 1833-ban a karácsony7! állami ösztöndíjasként Rómában töltötte, ahol egy7 nagy narancsfa, a rajta lévő gyümölcsökkel együtt, volt a karácsonyfájuk.2 Az 1859. évi karácsonyt hazájában, a jütlandi Basnäs-ben érte, ahonnan az uradalmi karácsonyi ünnepélyt írta le: „Itt a karácsonyfát nem csak a ház vendégeinek gyújtották meg, hanem a birtok szegény gyerekei számára is készítettek egyet. Az ő karácsonyfájuk ugyanolyan gazdagon díszített és sugárzó volt, mint a miénk. Scavenius asszony maga díszítette fel, az összes gyertyát is ő rakta rá. Én különböző alakokat vágtam ki, és tettem rá, amelyek a zöld ágakon lógtak; egy7 asztalt állítottak alá olyan karácsonyi ajándékokkal, amelyek a szegény, gyermekes anyűknak különösen megfeleltek: posztót ruhákhoz, gyolcsot alsóneműnek, és sok más hasznos dolgot. A szegényeket jól megvendégelték, lett egy7 boldog estéjük, nekünk több is.”3 A 18. század utolsó harmadában, de különösen a 19. század folyamán a német szépirodalomban megszaporodtak a karácsonyfát említő művek. Németországban a családi ünnep szimbólumává vált karácsonyfa a német irodalom klasszikusa, Goethe írásaiban is megjelent. Gyermekkorában a karácsonyfa még ritka volt, a szülői háznál, Frankfurtban még nem ismerték. Johann Wolfgang von Goethe (1749—1832) diákkorában, 1767-ben, Lipcsében ismerkedett meg a gyertyás karácsonyfával, amelynek a német nyelvterületen való gyors elterjedésében Werther szerelme és halála című, 1774-ben megjelent levélregényének is nagy szerepe volt.4 Goethe Európa-szerte népszerűvé vált művében gyertyával, cukorkával és almával feldíszített karácsonyfáról írt: „Werther... karácsony előtti vasárnapon, este meglátogatta Lőttét. Egyedül találta: épp néhány játékszer rendbehozatalával foglalatoskodott, amelyet apró 1 Rab Zsuzsa fordítása. 2 KRONFELD 1906,216. 3 KRONFELD 1906,219. 4 KRONFELD 1906, 163.; HUTH 1938, 24.; FEHRLE 1955, 45.; WOLFRAM 1965, 29.; DÖMÖTÖR 1974, 24.; MANTEL 1975, 95.; UJVÁRY 1979,118-119. 7
