Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében vasút határozott meg. Erről leszakadni látszott a Tóváros, mely inkább az Alsóváros felé központosodott, majd el is vesztette jelentőségét. Látunk azonban arra is példát, hogy a telep maga indult el a központosodás útján: ez a folyamat lényegében végbement Szárazréten, de nem zárult le máig sem az Almássy-telepen. A két világháború között már egyértelműen a polgármesteri koncepciók határozták meg a városfejlesztést: mert a polgármester megválasztásában elképzelései is szerepet játszottak. A korszak legjelentősebb polgármestere, Csitáry Emil már megválasztása előtt koncepciója mellé tudta állítani családi kapcsolatai révén, sőt társadalmi megbecsültsége révén is a városfejlesztésben számot tevő minden társadalmi réteget. Zavaros Aladár polgármesteri időszaka (1919—1930) minden hozzá kapcsolódó - részben utólagos - híresztelés ellenére a városfejlesztés szempontjából az előző korszak határozott folytatása volt, illetve a nagyvárossá fejlesztés megalapozó időszakának tekinthető. Jelentős infrastrukturális beruházások indultak, amelyeket többnyire külföldi tőkéből származó hitelekkel oldottak meg.284 Legjelentősebb a Speyer- és a Pragma-kölcsön volt, amelyekkel kapcsolatosan a polgármester maga is panamabotrányba keveredett.285 Az I. világháborús népességnövekményt (a katonaság létszámnövekedése, katonai kórházak, fogolytáborok és a városba behúzódó nincstelenek) a békeszerződés utáni magyar menekültek, illetve a hadiárva-intézet felállítása erősítette. Az intézet 1922-ben az I. világháborús barakkokban kezdte meg működését, épülete 1928-30 között létesült.286 Jelentősnek tartom azt is, hogy az I. világháború alatt telepített hadi objektumokat (a hidrogéngázgyárat, repülőteret, repülőgépjavító-műhelyt Sóstón) a békeszerződés rendelkezése ellenére sem szerelték le, hanem polgárivá álcázva, folyamatosan fejlesztették.287 A használatlan katonai objektumokban jelentős beruházással alakították ki 1922—25 között Magyarországon másodikként a rádióadót288 a Rádiótelepen, melyhez 1939-ben csatlakozott a Bányatónál egy másik adó. Székesfehérvár ekkor a modern hírközlési rendszer egyik központja volt. A korszakban a lakosság növekménye mindenképpen a Belvároson kívül jelent meg. A Belvárost félkörben övezte ekkor már eg}' határozottan városias övezet, amely elsősorban az alkalmazotti réteget, a kisegzisztenciákat, a kispolgárokat, kishivatalnokokat vonzotta. Erre a láncra fűződtek a nagy katonai beruházások, a vasút, az állami szakszervek hivatalai (rendőrség, csendőrség, építészeti hivatal stb.) a Felsővárosban és a Vízivárosban. Ezek köré és ezek vonzásában részben még a XIX. században, részben a XX. század elején modem városias emeletes bérházak települtek.289 A sávon kívül régi paraszti és új hivatalnoki és alkalmazotti negyedek voltak, több helyütt telep formájában. A paraszti negyedek a régi külvárosokban (Felsőváros, Palotaváros) és az Alsóvárosban folyamatosan épültek, s ezekből mára csak a Felsőváros és az Alsóváros kis része maradt meg és alakult át. A többit az 1960-70-es évek városrekonstrukciója söpörte el. A munkásnegyedek egy ipari sávhoz kapcsolódtak, s ennek legfontosabb láncszeme a vasúti ipari tevékenység, illetve a bőrgyárak, malmok, téglagyárak és maga a Városmajor volt. Az erre a körre épülő munkásnegyedek tehát a Búrtelep, az Almássy-telep (a Kisteleki utcától a város felé), a Szép-dűlő helyén kialakított „vezér utcák” területe (a Kisteleki utcától az Öregheg}' felé), illetve a vasúton túli és maroshegyi építkezések voltak. Újdonságként megindult a városhatár külső sávjában a gazdagparaszti tanyák kialakulása (elsősorban a Demkóhegy, a Csőri út és a Hátszeg térségében),290 melyeket az 1945 utáni nagyipari fejlesztés és a tsz-ek kialakítása söpört el. A sorompókon túli területek lakossága a két világháború között erőteljesen növekedett. A zártságát jócskán feladó Öreghegy és a többi külterület (Maroshegy, Szárazrét, Feketehegy, Disznóhídi-dűlő) növekvő lakossága291 nagy népességnyomásként jelentkezett a modem város igazgatása szeme előtt, a körükben egyre növekvő ellátadanság és munkanélküliség jelentős szociális, ellátási és kommunális problémákat jelzett. Az I. világháború után ismét a város stratégiai szerepe vált fontossá: a tanácsköztársaság alatt a vöröskarhatalom és két zászlóalj vöröskatona, majd a román megszálló alakulatok (1919. augusztus 7. — október 6.) állomásoztak itt, kivonulásuk után a város a Nemzeti Hadsereg Fővezérsége központja volt (1919. október 12. — november 15.).292 A városi vezetés konzervatív beállítottsága, majd a megye és a város legitimista állásfoglalása miatt sokáig nem volt jelentős kormányzati támogatás a városi törekvések mellett. Ez önmagában is magyarázat Zavaros megbuktatására 284 CSURGAI HORVÁTH 2004,19. 285 FARKAS Gábor 1999, 48. 286 FARKAS Gábor: Gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezet Székesfehérváron. 1919-1941. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 54. 287 FARKAS Gábor főszerk. 1997, 220. 288 FARKAS Gábor: Gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezet Székesfehérváron. 1919—1941. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 102. 289 FARKAS Gábor: Várostörténeti tanulmány. Székesfehérvár a két világháború között. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 2. 290 FARKAS Gábor: Gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezet Székesfehérváron. 1919—1941. Kézirat. SzVL. XV 5. Kézirattár 445. 39. 291 FARKAS Gábor: Várostörténeti tanulmány. Székesfehérvár a két világháború között. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 2. 292 FARKAS Gábor: Várostörténeti tanulmány. Székesfehérvár a két világháború között. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 11. 76
