Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében A városvezetés és a szépészeti bizottság törekvései a város csinosítására az 1830-as években természetes módon találkoztak, már csak azért is, mert jórészt ugyanazokról a személyekről volt szó. A város vezetői, tanácsnokai, mérnökei (Wüstinger József, Kállinger Izidor, később Falvay István), építőmesterei, kőfaragói mellett a civil szervezet számított a tiszteletben álló arisztokraták, püspökök és virilisták támogatására is. Rendszeresen véleményezték a Víziváros új utcáinak kialakítását, a város terjeszkedése kapcsán a sorompók áthelyezését és a csatornázásokat.189 1843-ban a nagy7 tűzvész után, mely a Palotavárosban pusztított, de már érintette a most alakuló Tóváros házait is, a bizottság készítette az utcaszabályozási tervet, és felügyelte az újjáépítést.190 A Rác utcától a mostani Széchenyi utcáig mindent letarolt a hat napig dühöngő tűz.191 Az 1843. évi tűzvészben 324 ház égett le.192 A tűzkárosultak megsegítésére országos gyűjtés indult. Ismét volt értelme tehát az Egettváros elnevezésnek ugyanazon a területen (a források között elég nagy a zavar emiatt). Ez a terület volt tehát az első újjáépített, hatóság által rehabilitált városrész. A nagy' tűz felerősítette azt a hagyományt, hogy a városbeliek a tűzveszély elhárítására egyik fogadalmi napjukon, Szent Flórián ünnepén körmeneten vesznek részt. A XVIII. század végén a karmelita templomban, 1833-tól pedig a Szent Flórián-szoborhoz szervezték a körmeneteket. A Szigl Gáspár által emeltetett kis szobor193 a Lakatos utcában volt, helyén ma Ferenczy Béni játszó fiúk című kisplasztikája áll.194 A városszépítés ügye 1848-tól a városi közigazgatás részévé vált, mivel a bizottság hatósági feladatokat és jogkört kapott, benne már a városrészeknek is képviselete volt.195 A század folyamán az építés és szépítés ügy'e többnyire a városi hatóság szakosztályának feladata volt, a testületbe mindig meghívták a város jeleseit.196 A városrendezés kérdései a század végére természetesen különváltak a szépítés ügyétől, s az a XX. században ismét inkább civil szervezetek programjában szerepelt, s szerepel ma is. A XIX. század közepétől az 1849-ben megsarcolt város átmeneti visszaesés után az 1873-as válságig jelentős átalakuláson ment keresztül. A föllendülés középpontjában állt régi elemként a híres országos vásárok és a szabad királyi városi jogállás, de már jelentős új eleme volt ennek a vasútépítés és az Aszalvölgyi-víz csatornázása.197 Ez utóbbiaknak már sokkal nagy'obb volt a jelentősége, mint az előbbieknek, igaz, hogy nem minden esetben hatottak pozitív irányban. A vasút pl. kiegyenlítette a városba érkező forgalmat, kiszűrte az országos vásárok szakaszos hatását, de hosszú távon túlságosan „közel hozta” a főváros és a dunántúli nagyvárosok kereskedelmi és nagyipari versenyét. Hamarosan közre játszott a hagyományos fehérvári kisipari ágazatok elsorvadásában, hosszú távon pedig a tőkeerős rétegek, valamint a képzett munkaerő elköltözésében. A vasútépítés hatása tehát Székesfehérvár esetében ellentmondásos volt, és máig ható következményekkel járt.198 A vasútépítés szinte húzta maga után a Víziváros, a Tóváros, sőt az Alsóváros kiépülését, hosszabb távon pedig a Vasútvidék, Búrtelep kialakulását. A vasút építése és a vasúti üzemek miatt a város beépített területe tehát déli, délkeleti irányban növekedett. Ugyanakkor ennek a területnek új alközpontja alakult ki a Budai út mentén. Új forgalmi mag jött létre a Belváros déli sarkánál, melyhez a XIX. század második felében városias, polgárosult térszerkezet csatlakozott minden irányból: a Víziváros és az Alsóváros felé is (Budai út, Vörösmarty tér, Várkörút emeletes, zártsorú beépítése). A kiegyezésig és az 1873-as nagy válságig töretlen volt ez a terjeszkedés. Ettől az új forgalmi magtól gyökeresen különbözött a falusias negyedek képe és társadalma.199 A város nagy urbanizációs fejlődése a XIX. század közepétől felgyorsult. A korszakban jelentős társadalmi változások játszódtak le. A régi patrícius polgárság szerepe csökkenni kezdett: a város láthatóan nem tudott ellenállni a nagy népességnyomásnak. Persze a népesség pótlására ekkor is szüksége volt, hiszen 1848 után ismét csökkent a lakosság az 1857. éra népszámlálás szerint ismét 20 ezer fő alá,200 s csak 1869-re érte el újból ezt a nagyságrendet (tehát az 1825-ös szintet). Az 1848 utáni pangás összefüggött azzal, hogy a városnak a haleszi felkelés miatt jelentős hadisarcot kellett fizetnie,201 és persze a szabadságharc veszteségeivel, illetve a Kossuthbankók kárpótlás nélküli elkobzásával. A gazdasági fellendülésből a régi polgárság kimaradt, többnyire csak iparát, boltját vagy hivatalát sikerült megvédenie, fejleszteni azonban nem volt képes. Nagyon jellemző, hogy ez a réteg az 1840-es években alapozta meg 189 KÁLLAY1988, 410-412. 190 KÁLLAY 1988, 412., 282.; CSURGAI HORVÁTH 2002a, 281.; LAUSCHMANN 1998. III-IV. 19> LAUSCHMANN 1998. III-IV. 110-121. 192 FARKAS Gábor fószerk. 1997, 212. >?3 LAUSCHMANN 1998. Ill- IV. 87. 194 MAGONY 1995,49. 195 CSURGAI HORVÁTH 2002a, 281. 196 CSURGAI HORVÁTH 2002a, 281-285. 197 TÓTH 1989, Összefoglaló 2. ’58 CSATHÓ - CSURGAI HORVÁTH szerk. 1999, 9. 199 TÓTH 1989, Összefoglaló 2. 2(111 FARKAS Gábor fószerk. 1997, 214. 2,11 DEMETER 1999c. 68
