Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Dernier Zsófia: Régé és új szerepkörök Székesfehérvár történetében Mennybe Fölvett Szűz Mária tiszteletére szentelt társaskáptalan mint papi testület és az általa fenntartott királyi bazilika, vagy ahogyan a koronázási palást felirata megőrizte számunkra, a Szűz Mária-egyház31 különleges jogállása.32 A társaskáptalan kanonoki testületé választotta a fehérvári prépostokat, személyüket azonban az uralkodó jelölte ki, és a pápa erősítette meg tisztségükben.33 A prépostot 1366-tól felhatalmazták a püspöki jelvények viselésére,34 s a koronázási szertartásban különleges hely illette meg. Szent István tudatos döntése volt tehát az, hogy ezeket a testületeket nem rendelte a veszprémi püspök joghatósága alá, már csak azért sem, mert régebbi keresztény alapokon létesültek. A korai alapítású egyházi intézmények közvetlenül az esztergomi érsek alárendeltségében álltak, a székesfehérvári pedig 1181-ben megkapta a Szentszék alá tartozás privilégiumát.35 A prépostsághoz, illetve a káptalanhoz országos hatókörű hiteles hely, fontos állami tisztségek (kancellár, koronaőr), iskolák, birtokadományok s különleges funkciók (a királyságot megtestesítő Szent Koronának, a hatalmi jelvényeknek, a trónusnak, a kincstárnak és a levéltárnak, valamint a királyi mértékegységeknek az őrzése) kapcsolódtak.36 A szakrális funkció ereje érdekes módon a város szerepvesztésében is közrejátszott. A történelem folyamán többször előfordult, hogy a koronázási formula valamelyik feltételének hiánya miatt olykor többször is sor került egyazon király megkoronázására. I. Károly esetében csak a harmadik koronázáskor teljesült minden feltétel 1310-ben. A király előtt addig zárva maradtak Fehérvár kapui, viszont mindkét riválisát megkoronázták. Akkor is csak ostrommal érte ezt el a király, s a koronázóváros rossz politikai döntését soha többé nem feledte. így indult meg Visegrád és Buda igazi fejlesztése, és Fehérvár szerep vesztése.37 Mindez a török utáni újjászervezés, a Habsburg Birodalomba való betagolás fényében vált jelentőssé. A török kiűzése után a káptalan kiváltságait nem állították helyre: a prépostság és őrkanonokság csak mint javadalom élt tovább, elsőrendű közjogi és szakrális funkcióit elveszítette. Különleges helyzete egy évszázadig jogviták forrása volt: az egykori királyi bazilika és a prépostság területén kívül hatalommal bíró Szent István alapította veszprémi püspökség, a kinevezett javadalmas prépostok, illetve az esztergomi érsek között.38 Igen jellemzőnek kell tartani, hogy az 1692-ben kinevezett Bamabeis prépost mint erős erkölcsi és jogi érvet vetette fel a bazilika újjáépítésére, mondván: ott királysírok vannak.39 A per során 1722-ben a prépostok közvetlenül a Szentszék joghatósága alá való tartozást újra elismertetették.40 Mária Terézia megoldotta ugyan a jogvitát, de természetesen a Habsburg-uralom szempontjából hozott politikai döntéssel oldotta azt meg: 1777. február 17-én megalapította a fehérvári püspökséget. Júniusban VI. Pius pápa felállította a káptalant, és a templomot székesegyházi rangra emelte.41 Ezek után Székesfehérvár tehát már nem a nyugat-európai kitekintésű katolikus egyház egyik különleges jogú szereplője volt, hanem egy a püspökségi központok közül. A régi társaskáptalan székeskáptalanná alakult (6, majd 8 taggal).42 A püspöki székesegyház számára a királynő visszaszerezte az addig Raguzában őrzött Szent István-fejereklyét,43 melyet 1788-ban ünnepélyesen fogadtak a felsővárosi Szent Sebestyén-templomban.44 Máig ez a fehérváriak legtiszteltebb ereklyéje, a Szent István-napi körmenetek valóságos szereplője. A város regionális egyházi középponti funkciója ezzel határozott körvonalakat kapott: az új egyházmegyét a veszprémiből hasították ki, s a préposti javadalmak egy részét a püspöknek adományozták.45 Mária Terézia királynő első püspökül a fehérvári születésű Séllyei Nagy Ignácot nevezte ki, aki az egykori királyi bazilika még álló épületrészében iktatta be a káptalant tisztségébe, és egy darabig azt tervezte, hogy’ a templomot újjáépíti.46 Második püspöke, Milassin Miklós pedig 1801-re felépíttette a Püspöki Palotát a bazilika helyén, a még álló részek elbontása árán. Az épületben okozott károk ellenére az újkori Székesfehérvár egyik legfontosabb rangemelkedése az Egyházmegyei Hatóság megalapítása volt. 31 BICZÓ 1996a, 67. 32 CSERMÉNYI szerk. 2004, 4.; KALLAY 1996. 33 PÜSPÖKI NAGY 1996. 34 SIKLÓSI Gyula: Székesfehérvár településtörténete a kezdetektől 1688-ig. Kézirat, SZIKM Adattára. 66. 35 FÉNYI 1977a, 55.; ÉRSZEGI 1996.; SULYOK 1996, 44. 36 BICZÓ 1996a, 67.; KÁLLAY 1996. 37 HATHÁZI 1996, 22. 38 FARKAS Gábor föszerk. 1997, 211.; FÉNYI 1977a; FÉNYI 1977b. 39 FÉNYI 1977a, 54. 40 SULYOK 1996, 44. 41 FORINTOS 2005, 15. 42 SULYOK 1996, 48. 43 FARKAS Gábor föszerk. 1997, 211.; LUKÁCS László 1997, 105. 44 LUKÁCS László 2001. 43 NÉMETH 1977, 59. 44 BICZÓ 1996b, 20. 57 I I
