Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Szemle
Vörösmarty Mihály fehérvári gimnáziumi éveinek (1811—1816) felénél vette át iskoláját a ciszterci rend. Ö az első költőnk, aki az egyetemen bölcsészetet és jogot is végzett. 1827-ben elhatározta, hogy Fehérváron telepedik le, ügyvédkedni fog. Elhatározását mégis megváltoztatta, mivel Pesten a Tudományos Gyűjtemény szerkesztésével bízták meg.5 Rögtön szerkesztőmunkájának kezdetén a magyar népköltészeti gyűjtés és kiadás megkésettségével szembesült. John Bowring angol gyűjtő a magyar költőktől „köznépi dalokat”, azaz népdalokat kért angolul való megjelentetésre. Döbrentei Gábor a Tudományos Gyűjtemény 1828. évi kötetében tette közzé felhívását magyar népdalok gyűjtésére, melyek után már Angliában is érdeklődnek. Az eset kapcsán költőink közül Csokonai Vitéz Mihály, Virág Benedek után Vörösmarty Mihály is szót emelt a magyar néphagyományok összegyűjtése, megbecsülése érdekében. Az általa szerkesztett Tudományos Gyűjteményben 1828-ban írta: „Valljuk meg, mert igaz, hogy gondatlanságunk lett sírja nemzetiségünk némelly maradványainak, vagy' hova lettek királyaink asztalainál énekeltetni szokott dalaink? A’ bal szerencse által megrendült, elszaggatott nemzet azokat felejtheté, mondjuk; de hova lennének mai köznépdalaink, ha idegentől föl nem jegyeztetnének? Senkinek nem jutna eszébe azokat össze gyűjtve kiadni; szét szórva, kalendáriomokban, ponyvákon hevernek, de nagyobb részét föl sem jegyezve nép’ szájában élnek, változnak, ’s múlnak, a’ mint az idő magával hozza. Pedig bár milly csekély lenne is költői értékök, nemzeti maradványaink szűk voltában ezekre legalább gondot viselhetnénk, ’s falusi jegyzőink, mestereink sőt papjaink is mi könnyen munkálódhatnának az illy darabok’ össze gyűjtésében.”6 Bowring antológiája, a Poetry of the Magyars, Londonban, 1830- ban megjelent. Magyar költők versei mellett magyar népdalt is közölt. Több mint másfél évtizeddel előzte meg első magyar nyelvű népköltési gyűjteményünk megjelenését. A ciszterci gimnázium tanárai közül elsőként Szvorényi József (1816—1892) írta be nevét a magyar folklórkutatás történetébe, aki a magyar reformkor utolsó évtizedében, 1839-től 1849-ig tanított Székesfehérváron. Életművének áttekintésekor Ujváry Zoltán ezt írhatta róla: „A reformkornak az a szellemisége hatotta át, amely a hazafiság erősítését, a nép, a nemzet felemelkedését, a magyar nyelv köznyelvi és irodalmi rangra való emelését tűzte célul.”7 Szvorényi munkássága a közmondásokhoz, szólásokhoz és a példabeszédekhez kapcsolódott. Már fehérvári tanár korában, 1847-ben tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Székfoglaló előadását A.’ közmondások és példabeszédek szelleme és vegyes elemeiről címmel írta. Proverbium-kutatásának értékeléséhez ugyancsak Ujváry Zoltánt idézhetem: „Szvorényi elsőként vizsgálta a proverbiumok tartalmát, a jelentés lehetőség szerinti forrását, értelmét, összefüggéseit a tárgyi kultúrával és a folklórral. Néprajzi szempontból az idetartozó részek a legfontosabbak. A proverbiumok példatárából kiemeli mindazokat a közmondásokat, szólásokat, példabeszédeket, amelyek a magyar ember karakterével, hiedelmeivel, szokásaival és általában a néphagyomány megannyi területével összekapcsolódnak.”8 Iskolánkból jeles tanárok és tanítványok alkottak a finnugor összehasonlító nyelvészet és folklorisztika területén. A finnugor nyelvrokonság tudományos alapjait Reguly Antal (1819-1858) rakta le. Reguly, akinek édesapja a zirci ciszterci apátság jogásza volt, 1828—33 között tanult a fehérvári gimnáziumban, ahol egyik tanára olthatatlan érdeklődést lobbantott föl benne a magyar őstörténet iránt. Az Urálban, Szibériában kutatta a vogulok, osztjákok, mordvinok, csuvasok és a cseremiszek nyelvét és kultúráját, ezért Észak Körösi Csornájaként emlegetik.9 Nyelvrokonainkkal való oroszországi találkozásáról olvashatunk Képes Géza Tmléksorok Regulyrólcímű versében: Fegyvere: a szelíd szó, mely messziről jött, mesze idegenből, de furcsamód oly ismerősen csendül. S mint a mese kettétört gyűrűjét a két testvér összeilleszti újra s a két fél mindörökre összeforr: így állt elő az elveszett egész. Reguly nem csupán osztják, mordvin és csuvas népköltészeti anyagot, hanem néprajzi tárgyakat is gyűjtött. A Magyar Tudományos Akadémia 1847. novemberi ülésén mutatták be a 92 tárgyból álló „ethnographiai gyűjtemény”-t. Ezt tekintjük az első magyarországi néprajzi kiállításnak, amelynek tárgyait tudományos megalapozottsággal gyűjtötték. Reguly gyűjteménye a kiállítást követően az Akadémiáról a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol az 1872-ben megalakult Néprajzi Tár, a mai Néprajzi Múzeum alapját vetette meg.10 Reguly hazatérése után a néprokonság kérdését eldöntő összehasonlító vizsgálatra készült, ezért helyszíni kutatásokat tervezett a magyarság különböző táji csoportjai körében. A Felvidéken már 1838-ban kutatott Willax 5 GYULAI 1900, 84-85. « VÖRÖSMARTY 1828,125. 7 UJVÁRY 2007,181. * UJVÁRY 2007, 185. 9 EÖTVÖS 1863; SCHLEICH 1938; ZSIRAI 1939; HEGEDŰS 1945; KODOLÁNYI 1959; BORBÉLY 1973. i(l REGULY 1994,12-13. 399
