Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A zjrci apátság előszállási uradalma. 1. rész' 1659—1826. létesítsen, magának házat, állatai számára istállót építsen. Forclos István majorházát Karácsonyszállás falu határában, azon a helyen építette fel, ahol évtizedekkel azelőtt egy gazdag rác paraszt földkunyhói és gazdasági épületei állottak. A bérleti szerződés szerint a Fördős által emelt épületek nyolc esztendő múlva, tehát 1732-ben, az apátság tulajdonába kerülnek. 1729-ben készült el Előszálláson egy kamrának nevezett épület, lakószobával, kápolnával. Ebben az évben bontották el a Fördős bérlő által létesített kunyhót, melyben a birtokkezelő, Stieff János lakott. A birtokkezelő Előszálláson haranglábat állított, és naponta háromszor „csöndítettek” (csendre intettek). Bálint páter az újjáépített kápolnában oltárt rendezett be, a Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet Bécsből hozta. Előszálláson Bálint mellett még István páter tartózkodott. Előszállás „a puszták gyöngye” A szépen fejlődő gazdaság a rendi elképzeléseknek megfelelt, így írtak róla: „Magyarországon lakó tiszteletreméltó szerzetesek sokoldalú szorgalma és gondozása folytán Előszállás az elhagyottságából a puszták gyöngye lett. ” Előszállás gazdasági feladata a zirci anyamonosror anyagiakkal való ellátása, és a zirci gazdaság instruálása volt. Meg is jegyzik: „A frei konventnek éléstára Előszállás.’’ Az előszállási major körül gyarapodtak a takarmányos kazlak. A birtokkezelők az állattartásban látták a jövedelemszerzés biztos útját. A ridegállatok tartása nem igényelt nagyobb befektetést, bár az istállózó tartásra is gondot fordítottak. Elsősorban göbölyhízlalással foglalkoztak, de volt tehenészet és juh nyáj is. Előszálláson a birtokalkalmazottak, a konvenciósok szállásai, lakóházai voltak. A magyar fajtajuhok tenyésztése 1735- ben megszűnt. Sólyban fajtaváltásra került sor, innen német juhokat hoztak az előszállási birtokra. A juhokat Bálint páter vásárolta, 100 forintot fizetett értük. (Bálint páter Stieff János után volt birtokkezelő.) 1735. január 16-án leégett az előszállási major és vele együtt a kápolna is. A birtokkezelők az ispánt hibáztatták, hogy hanyag volt. (Korabeli leírás szerint az ispán „hitvány földvári zsidó”, akinek szakértelme a mezőgazdasághoz kevés volt.) Szent György napján a földvári embert elbocsátották, és helyébe Pallagi Ferenc került, aki az uradalomban intézői munkakört töltött be. 1743- ban Schneider Péter utasította az előszállási provizort, hogy hagyjon fel a szemnyerés magyar módszerével, ez ugyanis szakszerűtlen és pazarló. (A cséplés a szabad ég alatt történt, így a gabona ki volt téve az időjárás viszontagságainak.) Meghagyta, hogy a gabonát ne vermeljék, helyette csűröket készítsenek, és azokban tartsák a kinyert szemet. A cséplést is a csűrben engedélyezték.69 1743-ban Henrichauból két caballus (ló) érkezett, „kitűnő paripák, fekete színűek és görbe pofájuk van. ” A zirciek a Fejér vármegyei „alsó birtokokra” küldték a paripákat. 1744- ben Előszálláson új juhászatot létesítettek. A nyáj számszerűen gyarapodott. 1746-ban 24 öles istállót építettek. Ide 80 db szarvasmarhát helyeztek, őrzésükre pásztorokat fogadtak. A pásztorokat szoros ellenőrzés alá vette a birtokvezetés. Az elhullott állatokról számot kellett adniuk, bemutatniuk azt a bélyeget (billogot), amelyet az uradalmi állat viselt. A billoggal különböztették meg a házi gazdaságban nevelt szarvasmarhákat a béresek, a bérlők és a pásztorok állataitól. Az 1745. évben kevés gabona termett, az őszi vetőmagszükséglet sem állt rendelkezésre. 1747-ben Wiesner Gellért apát meglátogatta az előszállási birtokot. Wiesner nevéhez fűződik az uradalomban a juhászat fellendítése, és ezzel kapcsolatban a zirci posztóipar megteremtése. A birtokok közül Előszállás határában kezdték meg a majorsági gazdálkodást, az intenzív művelési rendszert. A cselédek száma kevés volt, és több volt az extenzív művelési módra utaló, pásztorkodó állattartás. Az 1740-es években az előszállási szőlők területét jelentősen növelték. 1748-ban silány volt a gabonatermés, vetőmagot kellett vásárolni. Az 1750. esztendő első hónapjai igen hidegek voltak, a kései kikelet miatt a terméskilátás kedvezőtlen volt. 1765-ben a perjel kijelölte Előszálláson, egy dombos részen a magtár helyét. Itt épült fel az a ház is, ahová a szerzeteseket elhelyezték. 1746. évben az intéző, Horvát Ferenc az előszállási szőlők alatti részen épített házat. Előszállásról származó jövedelmek A sziléziai apátság az uradalom jövedelmezőségét növelni kívánta. Ezért az apát (állandó szolgálattal) szerzeteseket helyezett Előszállásra. 1766 és 1769 között József és Albert páterek tartózkodtak az uradalom központjában. A plébániát 1766-ban szervezték, melynek fenntartása a rendet terhelte, és ciszterci szerzetesek vezették. 1763-ban Zircen vagyonbecslést hajtottak végre. A zirci apátsági birtokokból eredő jövedelem nagyobb része Előszállásról származott. Ez évi 5 ezer 634 forintot; a zirci, az olaszfalui, a koppányi, a nagyteveli, a polányi, a beréndi, a solyi, az akii birtokok összesen 3 ezer 377 forintot jövedelmeztek. Felsővenyimben 1788-ban építkezések kezdődtek. Ekkor a pusztát Lókútként ismerték, majd 1818-tól Bernátkút lett a neve. 69 Ve MI. Ap. lt. Kéziratok gyűjteménye. Horváth Konstantin birtoktörténeti jegyzetei. 5. f.
