Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rés% 1659—1826. A 15 éves háború idején egész vidékek váltak pusztasággá. Előszállás és környéke elnéptelenedett, a lakosság elpusztult vagy elmenekült. A falvakban, pusztákon maradt csekély lakosság a szolgáltatási kötelezettségeket nem tudta elviselni. Az előszállásiak a Thury családra panaszkodtak, mert a pénzszolgáltatást a háborús évek elején duplájára emelte, és a XVII. század elején annak ötszörösét követelte. A terhek miatt a visszamaradt csekély számú lakosság elszökött a faluból. Hasonlóan jártak a környék pusztáin élők is. A karácsonyszállásiak szerint a Thury család kizsákmányolta őket: „Sok nyomorúságot, szokatlan dolgokat szenvedtek... dé^smát mindenekből vett rajtok, disznóból, káposztából... mézből, s még a malacért is öreg disznót vett". A puszta lakói a királynál tettek panaszt, akinek elmondották, hogy kénytelenek lesznek elbujdosni, ha ez a teher rajtuk marad. A király vizsgálatot rendelt el a Thuryak ellen, de a háborús viszonyok miatt szankciókat alkalmazni velük szemben kevéssé tudott. Az 1617. évi palotai urbáriumban Karácsonyszállás nem szerepel, Vényeimről pedig az olvasható, hogy elpusztult helység, ahonnan a földesúr jövedelmet nem várhat. Az elpusztult helységek határait balkáni népek, főleg szerb parasztok vették birtokba, akik szántóföldet műveltek, legelőgazdálkodást folytattak. A délszláv népek (rácok) Szinán pasa 1593. évi hadjáratával szivárogtak a mezőföldi vidékekre, majd egyre tömegesebben érkeztek. A XVII. század folyamán rác faluként emlegették Venyim, Előszállás, Karácsonyszállás és Újszállás településeket. Karácsonyszálláson 80 házban éltek szerb parasztok, akik a magyar földesúrnak (kereszténynek) a legelők használata fejében évi 100 forintot fizettek. 1656-ban a Veszprém megyei törvényszéken Bottka Zsigmond protestált birtokainak jogtalan használata miatt. Szerinte a szerb parasztok Karácsonyszállásról rendszeresen jártak birtokaira (Báránd, Sárosd, Szolgaegyháza, Jakab falu). Bottka szerint gabonát is termeltek birtokain, erdeit vágták, legelőin gulyákat tartottak, mocsaraiban nádat, sást szedtek, a folyóban halásztak, de neki mindezekért nem fizettek. 1635-ben Előszálláson 15 házban a török hatalom oltalma alatt települt balkáni népek éltek. Lelki gondozásukat a földvári Szent Ilona-apátság szerzetesei látták el. Az apátság már 1650. november 30-án birtokai közé sorolta Előszállás mellett Karácsonyszállást, Pázmánt és Kunfalut. A Thury7 család továbbra is fenntartotta birtokjogát Előszállásra. A bizonytalan birtoklási viszonyokat tükrözi a földvári apátság törekvése Előszállás és a környező falvak, puszták megszerzésére. Az idegen népelem több évtizedig tartó lelki gondozása a balkáni eredetű, dalmáciai ferences szerzeteseket arra késztette, hogy7 a birtokokat a szokásjog alapján a Szent Ilona-apátság számára kisajátítsák. A földvári apátság birtokszerzését az itteni délszlávok támogatták, a Thury-örökösök tulajdonjogát is kétségbe vonták. Az adófizető előszállási rác pásztorok és gazdák a töröknek 60 ház után fizettek házanként 1 forintot. A kisházasok 50 dénárt adtak. Terményekből, borból és bárányokból tizedet szolgáltattak. A török császárnak évi egy összegben 25 forintot fizettek. A magyar földesúri adó is évi egyösszegű volt. Ez utóbbira adat nincs, de a szomszédos Karácsonyszállás magyar földesúrnak fizetendő adójából ez derült ki. Itt a 80 házban élő rác parasztság a „keresztény földesúrnak” évente 100 forintot fizetett. Az előszállási határ igen termékeny volt, a XVII. század második felében a földeken kenyérgabona, borsó, lencse termett; a réteket kaszálták, legeltették; a szőlőhegyen közepes minőségű bor termett. 1676-ban a venyimi szerbeket eltiltotta a hatóság Dajapuszta használatától, ahová jogtalanul jártak.22 Az apátsági javak visszaszerzése, pereskedés a Thury-örökösökkel Thury György 1570-ben egy Kanizsa melletti portyán török cselvetés áldozata lett. Testvérei, Thury Benedek és Farkas, 1575-ben megörökölték a palotai vártartomány zálogjogát. Emiatt a pannonhalmi perjel tiltakozott. A pannonhalmi protestálásnak eredménye nem lett. A Thury család megkapta a birtokok zálogjogát, és a kapornaki konvent 1575. július 2-án beiktatta a családot.23 Az 1575. január 28-án, Bécsben kelt oklevélben olvashatók a zirci apátsági javak: Zirc, Soly, Olaszfalu, Tevel, Kovácsberend, Polány, Venyim, Előszállás, Karácsonyszállás, melyek 8 ezer magyar forintért Thury Benedek és Thury Farkas zálogbirtokai. 1589. január 13-án kelt Thury7 Farkas végrendelete, melyben Venyomet felesége, Komornyik Katalin vagyona közé sorolta. A végrendeletet a Thuryrokonság megtámadta.24 A ciszterci rend magyarországi birtokainak visszaszerzése az ausztriai ciszterci apátságok (Heinrichau, Traison, Lilienfeld, Heiligenkreuz) érdeme. Támogatták az apátságok törekvéseit a hazai egyházi és világi méltóságok: Hoffmann Pál veszprémi püspök, Nádasdy Ferenc országbíró, Lippay György7 érsek. A Fejér és Veszprém vármegyei birtokok visszaszerzése öt évtizedig tartó küzdelemben realizálódott, melyet a zirci apátok 1609-től szívósan folytattak. A zirci apát kinevezése 1609-ben megtörtént. Az apátokat az uralkodó a világi főpapok közül nevezte ki. (Apátok 1609-től-1660-ig: Monoszlay Mihály, Bolerázy István, Böjthe Miklós, Káldy Mihály, Gomp Ferenc, Héderváry János.) 22 VeML Ap. lt. Kéziratok gyűjteménye. Horváth Konstantin birtoktörténeti jegyzetei. 23 VeML Ap. lt. Archivum Vetus. C 12 A. 1574; C 928 A. 1575. 24 HORVÁTH 1930, 76-79., 99. 226
