Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A %ira apátság elős^állási uradalma. I. rés%: 1659—1826. Természetföldrajzi viszonyok Herczegfalva: Antalmajor, Kisvenyim, Selyemmajor, Felsőkisvenyim, Alsókisvenyim, Kiskokasd Herczegfalva újkori település a Mezőföld Duna és Sárvíz közti területén. A XX. század közepén felvett adatok szerint a község belterülete 267 hektár volt; a Mocsár-patak bal partján települt 143 méter tengerszint feletti magasságban. A község határában jelentős számú lakott külterület feküdt; a közigazgatási egység 8042 hektár volt. A terület kétharmada futóhomokkal és löszös képződménnyel fedett hordalékkúpsíkság, s nem egészen egyharmad része löszborította eróziós-deráziós lejtő volt. A Mocsár-pataktól keletre elterülő határrészt az ősidőkben folyóvíz és a szél ereje töltötte fel. A határrész a Pusztaszabolcs-Perkáta-Szabadegyháza-Nagyvenyim-Baracs térségben húzódó síkság része volt. A jégkorszakban a magasra emelkedő Sárbogárdi-rög és a pentelei-táblás felszín között északnyugat-délkeleti irányú hosszanti süllyedékterület keletkezett, amely a közép- és újpleisztocén folyamán folyóvízi, eolikus és deluviális üledékkel töltődött fel. A bővizű folyók üledéket sodortak magukkal. A folyók Eszak-Mezőföldről érkeztek, melyek később időszakossá váltak. A Császárvíz a Vértes-hegységtől a Dunáig egységes lefolyású völgyet alakított ki, és Dunaföldvárnál hagyta el a Mezőföldet. A bővizű folyó a Velencei-tó medencéjétől délkeletre a jelenlegi Sárosdi-víz és a Mocsár-patak völgyét követte, s homokos, kavicsos, iszapos hordalékával intenzíven Mezőfalva és Előszállás térségét töltögette fel. Erre utal a hordalékanyag összetétele (dolomit- és mészkőkavicsos folyóvízi homok). Az újpleisztocén végéig a tágas süllyedékterület feltöltődött, s az utolsó jeges időszakban az árvízmentes térszíneken túlnyomóan hulló és poros képződmények keletkeztek. A jégkorszak utáni meleg fázisban az uralkodó északnyugati szél a feltöltött síkság árvízmentes térszíneit jelentősen átformálta: az északi területekről érkezett homokot részben lepelhomokként szétteregette, buckákban felhalmozta, s a futóhomokos hordalékkúpsíkság felszínébe lapos szélbarázdákat vésett. A hordalékkúpsíkság felszíne változatosan élénk: folyóvízi homok, lösz, homokos lösz, lepelhomok váltakoznak. Felszínüket elsorvadt medermaradványok, lefolyástalan és rossz lefolyású mélyedések, völgytorzók, lapos homokbuckák és szélbarázdákkal váltakozó maradékgerincek hálózzák be; és adnak sajátos felszínalaktani jelleget a feltöltött síkságnak. A község nyugat: hafára, a Sárbogárdi-rög 2-3 km széles, enyhén menedékes löszlejtőjére terjed, melyet a jelenben is a felszíni leöblítéssel és vonalas erózióval együtt járó talajeróziós folyamatok formálnak. Az állandóan változó lejtős felszín gyors ütemű fejlődését vízmosások és völgyképződések jelzik. Az alacsony (átlagos tengerszint feletti magasság 137 m), tagolatlan síkságon a meleg, száraz, mérsékelten forró nyarú éghajlati jelleg érvényesül. A község egyike a Mezőföld legderültebb területének, ami főképpen a nyári hónapokra jellemző. Felhőzete évi átlagban 50% körül változik, a borult napok átlagos száma 80, a derült napoké 80- 90. A csekély borultságnak megfelelően napfényellátottsága kedvező. A napsütéses órák évi összege 2050-2100 körüli, júliusban meghaladja a 300 órát. A tél mérsékelten hideg, a januári középhőmérséklet —1 — +6 °C körüli. Nyara meleg, száraz, mérsékelten forró, július középhőmérséklete 21,2 °C körüli, a nyári napok száma átlagosan 75-80, a hőségnapoké 20-25. Évi középhőmérséklete 10,5 °C körüli. A Mezőföld csapadékszegény körzetébe tartozik, évi összegének területi átlaga 558 mm. A tartósan meleg nyár és a kevés csapadék miatt vízellátottsága kedvezőtlen. Az évi átlagos vízhiány 125 mm. A veszteséges vízháztartás a lefolyási viszonyok alakulásában és a felszíni vizek szegénységében mutatkozik. Az átlagos évi lefolyási tényező kicsi, mindössze 3-5%, s ennek megfelelően a fajlagos lefolyási érték alacsony. A gyenge lefolyású síkságon gyér a vízhálózat. A Mocsár-patak időszakos, jobbára a tavaszi hóolvadáskor és a csapadékmaximum idején vezet medrében vizet. A gyenge vízkapacitású folyóvízi és eolikus üledékekből épült hordalékkúpsíkság számottevő talajvizet nem tároz. A talajvíztükör átlagos mélysége 4-5 m a felszín alatt, ingadozása 2-3 m, kitermelhető vízkészlete 1 m3/s érték alatt marad. A községhatárt a térszíntípusok és a talajképző kőzetek szerint változatos talajtípusok jellemzik. A Mocsárpataktól nyugatra elterülő széles löszlejtőt (Sismándi-földek) és a homokos lösszel fedett magasabb térszíneket termékeny mészlepedékes csernozjom (fekete homok) borítja, a hordalékkúpsíkságot pedig túlnyomóan közepes minőségű mezőségi talajok (csernozjom jellegű homoktalaj, alföldi mészlepedékes csernozjom, réti csernozjom) és gyenge termékeny^ségű váztalajok (futóhomok, gyengén humuszos homoktalaj) uralják. A talajerózió a jó termelési adottságú Sismándi-földeket veszélyezteti. A községben a hullámos terepviszonyok az uralkodók. Haszonfái: akác, cser, jávor, kőris, jegenye, nyár, fűz, hárs. Gyümölcsfái: cseresznye, meggy, alma, körte, szilva, barack, mandula, dió.3 5 KASZA et al szerk. 1997, 586-587.; F.RDÓS et al. 1989, 25-26. 219
