Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Nagy Veronika: A mohai tikverőzés foklorizmus-jelenségei a Szellemi Kulturális Örökség védelmében
Nagy Veronika: A mohai tikverőzésfolklorizmus-jelenségei a Szellemi Kulturális Örökség védelmében Tourinform iroda éves programfüzetében13 szerepel a mohai tikverőzés, az országban egyetlen idegenforgalmi iroda sem szervez csoportokat a szokás megtekintésére. E közvetítő szervek hiánya nagyon lényeges, hiszen ezek bonyolítják le a helyiek és a turisták közötti üzleti kapcsolatokat, befolyásolva ezzel a turizmus, illetve a turizmus által meghatározott kulturális jelenség pillanatnyi milyenségét.14 A szervezett idegenforgalmi érdeklődés gyökeresen átalakíthatja a meglévő folklórjelenségeket, és erősítheti a kulturális rendezvény üzleti irányultságát. A mohai tikverőzés mint turisztikai jelenség sajátos vonása, hogy ez idáig nem teremtett piacot magának, azaz nem indult meg a szokás üzleti értékesítése. A Szellemi Kulturális Örökség hatása ezen a téren is érzékelhető. A mohai közösség, és különösen a Moha Község Fejlődéséért Közalapítvány természetes törekvése, hogy az országos rendezvényeken látványos és élményszerű programokkal, termékekkel jelenjen meg, s a mohai tikverőzést különféle, csekély anyagi bevételű reprezentációs eszközökkel népszerűsítse (pl. képeslap, hűtőmágnes, maskarába öltöztetett baba). A kérdés az, hogy a jövőben az örökség-elemeket koordináló szervezet kommunikációs tevékenysége és a látványosság iránti fokozódó érdeklődés folytán turisztikai szinten gazdasági érdekké válik-e a tikverőzés. Hiszen eddig az óvodások fánkkal és teával kínálása sem jelentett anyagi hasznot a településnek. A turizmus megjelenésével járó anyagi haszonszerzés csak egyéni szinten valósult meg az 1970-es években. A szereplők közül többen árusították ki jelmezüket külföldi érdeklődőknek, vagy a Néprajzi Múzeumnak. Az eladással csekély mértékű jövedelemhez jutottak, de ez a gyakorlat a fiatalok körében nem vált bevett szokássá. A fentiek alapján talán kijelenthető, hogy a mohai tikverőzés turisztikai megnyilvánulása több vonatkozásban is eltér a folklórjelenségek klasszikus turisztikai megnyilvánulásaitól. Sajátosságának magyarázata elsősorban a fiatalok szokáshoz való viszonyában, és a tikverőzés társadalmi funkciójában keresendő. A fiatalok továbbra is fontosnak érzik a szokás fennmaradását, s e törekvésükben természetszerűleg szerepet játszik a riporterek, látogatók jelenléte, akik érdeklődésükkel egyrészt megerősítik a tikverőzés fontosságába vetett hitet, másrészt kimondatlan elvárásokat támasztanak a szokásgyakorlókkal szemben. A beöltözők számára mégsem ez jelenti a szokás éltetésének elsődleges okát. Büszkeségük abból a tudatból táplálkozik, hogy olyasmit tartanak életben, amit őseik kezdtek el, ami identitásuk részét képezi, és csak nekik, mohai fiataloknak van joguk a fenntartására. Emellett ma a tikverőzés a fiatalok legfőbb szórakozási alkalma, és a résztvevők örömüket lelik a játékban és a közös együttlétben. Számos folklórjelenség - így a mohai tikverőzés is - a turizmusnak köszönheti fennmaradását. A szokás felfedezése az 1960-as években nem csak néprajzi, hanem turisztikai felfedezés is volt, amely hozzájárult a helyi hagyomány tudatos ápolásához. A turizmus azonban csak a népi kultúra egyik elemeként őrizte meg a tikverőzést a jelenkor számára, amely — a tradíció egészét hátrahagyva — új társadalmi és kulturális kontextusban, új jelentéstartalmakkal gazdagodva tört magának utat a modernizáció és a globalizáció világában.15 A mohai tikverőzés jelenleg is halad azon az úton, ahol funkciója és megjelenési formája folyamatosan változik, de a helyiek és a szakmai szervezetek közös felelőssége, hogy az „örökségesítés” után is megmaradjon a múlt folytatásának.16 Ennek legfontosabb feltétele, hogy a tudásátadás, a szokásba való belenevelődés hagyományos folyamata ne szakadjon meg, s az intézményes védelem úgy szolgálja a folyamatos életben tartást, hogy' a helyi közösség továbbra is saját identitásának részeként tekintsen az ősök örökségére. IRODALOM BAKÓ Boglárka 1998 Az érdekességeket kereső turisták és a turistákat kereső érdekességek. In Fejős Zoltán szerk.: A turizmus mint kulturális rendszer. Tanulmányok. Budapest. 129-139. BAUSINGER, Hermann 1983 A folklorizmus-kritika bírálatához. Folcloristica, 7. sz. 79—95. BÍRÓ Zoltán - GAGYI József 1987 A folklorizmus hátteréről. In Bíró Zoltán - Gagyi József — Péntek János szerk.: Néphagyományok új környezetben. Tanulmányok a folklorizmus köréből Bukarest. 63-81. CSONKA-TAKÁCS Eszter 2011 A szellemi kulturális örökség egyezmény a (túl)élő hagyományért: feladatok, lehetőségek, hatások. In Diószegi László — Juhász Katalin szerk.: Hagyomány - örökség - kô^kultura. A magyar népművészet helye és jövője a Kárpát-medencében. Budapest. 221-227. 13 Fejér megye programjai. 2006. Kiadja az Európai Információs Pont és Turisztikai Kht. 14 KÜRTI 2000, 112-113. 15 Vö. FEJŐS 1985, 49-50. 16 Vö. SONKOLY 2005. 214
