Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)

Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban

Lj/kács László: A karácsonyfa a szépirodalomban

Szaloncukor, borbolya, Cukoralma, cukorkrumpli, Krumplicukor, török méz, Aranytökmag, kos meg ürü Üveggyémántos drótgyűrű, Cserépdisznó, cukorperec, Karperec,

Fehérszőrű barika,

Pettyes cukorkarika,

Pólyásbaba, pápaszem, Pirosboros butélia,

Fehér cukorkamélia Tintatartó, pezsgősüveg, Aranyfüstös püspöksüveg, Drága üvegdrágakövek, Cukorretkek, ezüstfüvek, Ostyacsövek,

Csattos övék,

Bádogágyú, cukorlöveg, Kávécukor pattantyúval, Plégárdista sarkantyúval, FIáromszögű üvegprizma, Üvegcsizma,

Aranymadár, fapapucs, Papírlepke, cukorhab,

Cukorbab,

Bojtos ustor, kis fokos,

Oralánc és óra, ingó, Parasztszekér, úri hintó, Képeskönyv meg táncos mackó, Dohányzacskó, kecskeköröm, Krampus, mitől ki sem retten...

Molnár játékos, ugyanakkor leltárszerű felsorolásával bátran kiegészíthetjük a néprajz eddigi adatbázisát a karácsonyfadíszekre és az ajándékokra vonatkozóan.

Heltai Jenő (1871-1957) versében (Karácsonyi ballada a régi jó időkről) már az első világháború, a trianoni békeszerződés, a nagy gazdasági világválság megrázkódtatásainak árnyékából tekint vissza a boldog békeidők karácsonyfájára:

A régi jó idők! Telt szénre, fára,

Garasért vettünk örökzöld fenyőt,

Víg gyertya égett, kis csengő csilingelt És jött az angyal vacsora előtt.

Ma nincs se fa, se vacsora, se angyal,

Csak gyűlölet van, átok, babonák...

Ki adja vissza a szegény világnak A régi jó idők karácsonyát?

Ernőd Tamás (1888—1938) Karácsonyi éneke is könyörgés gazdagon díszített karácsonyfáért, 1926-ból:

Szánd meg Uram Isten A sírót, a kérőt,

Adj egy karácsonyfát, Egy egekig érőt.

Minden tűlevelét Rakd meg ezer jóval: Mazsolával, fánkkal, Mannával, dióval.

15