Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében
fegyverként lehettek használatban. A balta típus egy vaskor óta kialakult tárgytípus, amit általánosan használtak Eurázsia-szerte, így az egyes daraboknak önmagukban keltező értékük nincs. Az ütő- és vágó funkcióval egyaránt rendelkező fokosbalta típus a leggyakoribb az avar korban. Munkaeszközként is megállhatták a helyüket, noha többségük elsődlegesen bizonyosan fegyverként funkcionált. Nyélhosszúságukat 50-80 cm közé rekonstruálhatjuk. Kárpát-medence első vasból készült fokosai a kora vaskori preszkíta (Kr. e. 8 sz. — 7. sz. közepe) leletanyagból származnak, tehát a legősibb, vasból készült tárgyak közé tartoznak. Alkalmazásuk nyomon követhető az avar korig és azt követően is. A bárd típus a penge formája alapján alapvetően két nagy altípusra osztható: L alakúak és T alakúak. A nyéltámasz és fok nélküli L alakú bárdok között lehettek fegyverként és szerszámként használt darabok is. A nyéltámaszos L alakú bárdok nagy méreteik miatt szinte kivétel nélkül munkaeszközként értelmezhetők. Az L alakú fokosbárdok viszont kis méretük, kicsi tömegük és más fegyverekkel való gyakori előfordulásuk (50%) miatt bizonyosan fegyverként funkcionáltak. Kora avar L alakú bárd csak Pannóniából ismert, és fele részben olyan temetőkből, ahol germánok jelenlétét sejti a kutatás. Az L alakú bárd altípus formai előzményei a késő antik, „római—germán” kultúrkörben keresendők, és minden bizonnyal germán hatásra jelentek meg ismét a 7. századi Kárpát-medencében. A kora avar L alakú bárdok mind fok nélküliek. A más területeken már a késő római korban ismert L alakú fokosbárdokat az avarok kezdték el használni a Kárpát-medencében a 7. század közepétől. Az ugyancsak késő antik, „római—germán” környezetből eredeztethető T alakú bárdok csak a 7. század utolsó negyedében jelentek meg az avarok temetkezéseiben. Az avar kori baltafélék közül kizárólag a T alakú bárdokra jellemző a nyak vagy a köpű díszítése (tausírozás és bordadíszek). A típushoz alkalmazott nyél hosszúsága 40-60 cm közé tehető. Csak a 8. században tűnt fel a T alakú bárdoknak az a változata (8c penge), amelyiknél az éllap alsó része hosszabb, mint a felső. A s^ekerce típusnak először a rendkívül ritka, rövid és magas éllappal rendelkező 10c altípusa (mindössze 2 db-ot ismerek) jelent meg a 8. század első felében, majd egy példánya ismert a 8. század végéről, 9. század elejéről. A 10c pengeformájú altípus valószínűleg szerszámként funkcionált. A 8. század második felében — legkésőbb az utolsó negyedében — alakult ki az Avar Kaganátus északnyugati határvidékén a hosszú és magas éllappal rendelkező 10a pengeformájú altípus. A 10a altípusból kifejlődő hosszú és alacsony éllappal kialakított 10b altípust csak a 9. század második felében kezdték el használni a Kárpát-medencében. A 10a és 10b pengeformájú altípusokba tartozó darabok java fegyverként lehetett használatban, ugyanis a pengéjük felülnézetben nagyjából szimmetrikus, a nyéllyukaik átmérője, illetve a szekercefejek sírokban való elhelyezkedése alapján 50-60 cm-es nyéllel számolhatunk, és többségük fokkal rendelkezik. A kettősfokos típusnak meglehetősen kevés példánya ismert. Kialakításuk a penge hiányával tér el a többi baltafélétől: a köpűtől mindkét irányba fokot alakítottak ki rajtuk. A kettősfokosok és kalapácsok megkülönböztetésében a mellékleteken túl a formai jegyek segíthetnek. Kettősfokosként határoztam meg azokat a tárgyakat, amelyeknek a hosszabbik foka 3,5 cm-nél, a rövidebbik foka 2,5 cm-nél nagyobb, valamint a nyéllyuk leghosszabb és legrövidebb átmérőjének szorzata nagyobb, mint 2,4 cm. A típusra jellemző nyélhosszúságról nincsen ásatáson rögzített adat, de a viszonylag nagy átmérőjű nyéllyukak alapján 50-80 cm-es nyél használatát feltételezem. A kettősfokosok a Kárpát-medencében a közép avar korban jelentek meg és egészen a 8. század végéig, 9. század elejéig igazolható használatuk. A közép avar korból több mint kétszer annyi baltaféle ismert, mint a kora avar korból. A közép avar komák is inkább a második feléből (7. század utolsó negyede) ismertek a baltafélék nagyobb számban. A késő avar korban hasonlóan magas arányban fordultak elő, egészen a 8. század végéig, 9. század elejéig. Egy temetkezésbe rendszerint egy baltafélét helyeztek, leszámítva 3 dunántúli esetet, amikor kettő darab hevert egy-egy sírban. A baltafélék férfiak vagy lovak mellékletei, csak 4 kivételes esetet ismerek, amikor nők mellől kerültek elő. A hosszú rombusz alakú (K köpűforma) és a hengeres köpű (F köpűforma) csak a közép avar kor második felében jelent meg az avar leletanyagban. Kis számban ugyan, de akadnak átlyukasztott éllappal rendelkező baltafélék. Ez a szállítás (felfüggesztés) megkönnyítésére szolgáló jellegzetesség nem köthető típusokhoz, és csak a közép és a késő avar korban figyelhető meg. Szűcsi Frigyes: Avar kori babák, bárdok, szekereik és fokosok, Baltafélék a 6—8. s^á^adi Kárpát-medencében — Awaren^eitliche Streitäxte und Bélé. Äxte im 6—8. Jahrhundert aus dem Karpatenbecken - Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. century in the Carpathian Basin 141
