Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban
Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban Koldusgyermek 1866-ban is megjelenhetett, de először 1854-ben látott napvilágot a Vasárnapi Újságban. Ebben megerősít minket Jókai kritikai kiadása, amely az Elbeszélések (1853— 1854) című kötetbe sorolta be.28 Kodolányi János (1899—1969), egy uradalmi főerdész fia, Süllyedő világ című önéletrajzi művében emlékezett pécsváradi gyermekkora karácsonyfájára: „Karácsony előestéjén már torkunkat szorongatja az izgalom. Egész nap szokadan dolgok történnek. A szalon ajtaját kulccsal bezárták, a kulcs apánknál van. Senki oda még csak be sem tekinthet, nehogy megzavarja az angyalokat munkájukban... Egyszer csak fölhangzik a szoba ajtaján a hármas koppantás. Izgalomtól szédelegve, szinte megrogyó térdekkel sietünk a szalon felé... Az ajtó föltárul, s káprázó szemünk rámered a csodára. Az égő gyertyák tündöklésében fürdő fára, a szőnyegen sorakozó játékokra. Amit most látunk, nem e világból való. Égi műhelyekben remekelt ezüst- meg aranyfüzérek, a fa ágain rezgő aranymadarak, csillagok és gömbök, az ágak között méltóságos jóindulattal mosolygó fehér szakállú, fehér bundás Mikulás — cipőnket láthataüanul megtöltötte cukorral, naranccsal, s most személyesen is megtisztel látogatásával —, karcsú szarvasok, édes kis hegedűk és csizmácskák függenek a fán. És rengeteg cukor. A cukorpereceket az égben sütötték, láttuk a kemence vörös ragyogását őszi alkonyatokon.”29 Cs. Szabó László (1905—1984) Karácsonyi oroszlánok című elbeszélésének cselekménye: Történik Kolozsvárott, 1913- ban. Tehát az író gyermekkorában, amikor karácsony előtt: „Csilingeltek a szánok a Jókai utcában, egyik pokrócos embert vitt, a másik fűrészelni való fát. De volt egyen karácsonyfa is, gúzsba kötve.” A kisgyermeknek a családban: „Este azt mondják, hogy angyal hozta, csak ki kellett tárni az ablakot. Látod, meg is repedt az egyik üveg, odacsapott a szárnyával. Tavaly más is történt szentestén. Tele volt ezüstporral Elemér, a harmadik fiú válla. Hozzáért az angyal, mondták, mert útban állt, nem tudta tőle letenni a fát. Egy szót se szólt a fiúhoz, csak arrébb intette, az ő ujjáról szóródott vállára az ezüstpor.” Karácsonyeste végre: „Két ajtón keresztül behallatszott a nappaliból az angyalcsengetés, mondd el szépen a Miatyánkot! elmondta gyorsan... Már indult a végszavaknál, ő ment elöl, ágaskodni kellett a kilincsért, olyan magasra szerelték a nappali szoba ajtaján. Mennyezetig ért az égő karácsonyfa, eltakarta nagytata könyvszekrényét, csak a kétszárnyú üvegajtaján csillámló gyertyák tükörképe árulta el, hogy ott lappang az illatos ágak mögött... Mindenki őt nézte. Elfogta a szégyenkezés, messziről próbálta kitalálni gyertyafénynél, hogy mi az övé a kerek asztalon s a fa alatt. Megismerte a nagy kék albumot a Gibbon könyvesbolt kirakatából, a várépítőt a múlt héten látta Schuster Emilnél a főtér sarkán. No gyere már közelebb! Övé volt a földgömb is, nagymama angyala hozta.”30 Zilahy Lajos (1891—1974) A gyermek és a tűz clmű novellája Pesten, polgári környezetben játszódik, ahol a karácsonyfa zenél, felhúzható szerkezet forgatja: „Úgy állt a fa a szoba közepén, mint valami megdicsőült, ezüst menyasszony. Csillogó fehér fémszálak, havat utánzó vattacsomók, gyöngéd rózsaszín gyertyácskák... A kitárt ajtószárnyakon túl, teljes fényében tündöklött a karácsonyfa. Talpazatában elindult a szerkezet és a fa álmatagon forogni kezdett a lágy és édes zenében, mert forgásával a zenélőóra is megszólalt a festett bádogtalapzaton.”31 Karácsonyfát forgató, zenélő mechanikus szerkezetet Gloriosa márkanéven a stuttgarti Eckart cég hozott forgalomba 1900 körül. A diófából, sárgaréz véretekkel készült, drága zeneszekrény cserélhető fémkorongokról nem csupán karácsonyi dalokat, hanem operettmelódiákat, indulókat is lejátszott, miközben a karácsonyfát forgatta.32 Aszlányi Károly (1908—1938) elbeszélésében (Két karácsonyfa történetej a karácsonyfa különböző társadalmi helyzetű családokhoz került: „A rakodómunkásnak tetszett a fa, mert ő maga is ormótlan volt, de még a felesége és a gyerekei is. Márpedig volt neki kilenc gyereke, és mivel mindegyik mégsem kaphatott karácsonyi ajándékot, úgy osztották be, hogy minden évben másik kettő kapjon cukrot és játékokat. Akiken nem volt sor, azok búslakodtak. Csak a karácsonyfa volt mindenkié, és tizenegy pár kéz cibálta, simogatta és szemeivel legeltette a fát. A rakodómunkás karácsonyfája kinézett az ablakon. Szemben havas, zúzmarás barokkpalota áll. Fehér foltokban hullott a hó egy hatalmas, szárnyas, világos ablak előtt. Az ablak mögött pedig ott illegette magát habosrózsaszín, ezüst-, aranydíszeiben [a másik karácsonyfa — L, L.]. Kecses kis gyertyák díszítették, ágai roskadoztak a jófélék alatt. Minden gyertyácskát rózsaszín selyemszalaggal kötöttek nyakon s a fa homlokán csillogó ékszer díszlett. A fa előtt egyetlen gyerek ült, puha karosszékben...” Aszlányi novellájában a lebontott nagyvárosi karácsonyfák újrahasznosításáról is értesülünk: „Amikor eljött Vízkereszt napja, a rakodómunkás összevásárolta a környék minden karácsonyfáját néhány fillérért, hogy feltüzelje őket. Levágta róluk a zöld ágakat, s a kopasz, barna törzseket hagyta csupán... Ropogott a tűz a rakodómunkás vaskályhájában, s apró darabokra tört fenyőbunkók vártak a tűzhalálra.”33 Sásdi Sándor (1898—1992) elbeszélésében, a Fekete karácsonyban az is felmerül a tragédia okának keresésénél, hogy Ambrus az uraság erdejében karácsonyfát akart vágni, s a vörös Tóni, az erdőőr lelőtte.34 Galsai Pongrác (1927—1988) 28 JÓKAI 1990, 485-487. 29 KODOLÁNYI 1965,45-46. 30 CS. SZABÓ é. n. 81, 85. 3' ZILAHY é. n. 96-97. 32 COCKERELL 2000,169. 33 ASZLÁNYI 1994,231-232. 34 SÁSDI 1994, 198. 13
