Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében
állítható fokosbalta.113 A szaltovói kultúra területén szintén használták, alkalmazása Sz. A. Pletnyeva szerint az alán népességre volt jellemző.114 A budakalászi 223. sír (kora avar) fokosbaltáján kialakított foklap (VII. fokforma) közvetlen előzményét nem találtam meg. A későbbi kelet-európai anyagból vannak részben eltérő formájú, de hasonló rendeltetésű (értsd: foklappal ellátott fegyver) párhuzamai, pl. a boriszovói temető 99. lovassírjából.115 A honfoglalás kori magyaroknál is csak kis számban (2 db) találhatóak meg a foklapos fokosbalták.116 7.3. Bárd típus - eredet, időrend és párhuzamok L alakú bárd altípus: Kiss Attila 1996-ban állapította meg, hogy az L alakú bárdok altípusának (nála: Bartäxte) kora avar kori megjelenése a 7. század első felénél pontosabban nem határozható meg.117 Megfigyelése pontosítható: a 7. század első harmadában már biztosan megvannak az avar leletanyagban. Erre az időszakra keltezhető ugyanis Veszprém-Jutas 130. sírjának,118 Kömye 125. és 147. sírjának L alakú bárdja. Ugyancsak Kiss Attila figyelt fel arra, hogy az L alakú bárdok ugyanebben az időszakban Itáliában is elterjednek (Testona, Cividale), így részben langobard, részben mediterrán jellegzetességnek tartja őket.119 Az L alakú bárdok nyéltámaszos csoportja is ismert a 7. század eleji Itáliából, Cividaleből.120 Az L alakú bárdok formai előzményei viszont már a késő római korban megvoltak Pannóniában.121 A késő római kort követően az avar korig nem tudok L alakú bárdról a Kárpát-medencében, ellenben pont ebben az időszakban (5. sz. közepétől a 6. sz. végéig) van használatban nyugat-európai germán területeken.122 A fentebbiekből az a következtetés vonható le, hogy ez a késő antik, római-germán környezetből123 eredeztethető forma germán (langobard?)124 hatásra jelent meg ismételten a 7. századi Kárpát-medencében. Összefüggést vélek felfedezni aközött, hogy a 7. század elején Itáliában, a langobardok hazájában, és Pannóniában, a langobardok előző szállásterületén, egyszerre tűnt fel ismét az L alakú bárd altípus. A hangsúly azon van, hogy L alakú bárdot a kora avar időszakban a Kárpát-medencén belül csak Pannóniából ismerünk (I. TÁBLA: 1., 15—16.). Ezeknek a daraboknak több mint a fele (5 db — 55,6%) olyan temetőkből került elő, ahol avar kori germánok jelenlétét sejti a kutatás: Kölked- Feketekapu A,125 Kömye,126 Csákberény-Orondpuszta.127 A kora avar L alakú bárdot tartalmazó sírok közül egyik sem lovassír (vagy lósír), ami talán összefüggésbe állítható azzal a több bizánci forrás által említett adattal, hogy a gepidák gyalogosan harcoltak az avar hadseregben.128 A korai avar L alakú bárdok — a bizonytalan keltezésű ürömi/pilisborosjenői kivételével — mind fok nélküliek. Szßcsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekereik és fokosok. Baltafélék a 6-8. s%á%adi Kárpát-medencében—Awarenzeitliche Streitäxte und Beik Äxte im 6—8. Jahrhundert aus dem Karpatenbecken — Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. century in the Carpathian Basin 113 1. Krasen, Rusze megye, Bulgária, H: 15,3 cm; t: 178 gramm. (ÍÍOTOB 2004, Taf>ao XLVI. 548.) Párhuzama: Becs XIII/ Wien XIII. Unter St. Veit, Hietzing Spohrstraße. 2. Nozharevo, Silistra megye, Bulgária, H: 13,7 cm; t: 170 gramm. (IÏOTOB 2004, Taő,\o XI.VI. 549.) Utóbbinak számos párhuzama van, pl. Boly-SsJebert-puszta A 43. sír. 114 PLETNYEVA 1967,137-139.; RÉVÉSZ 1996,175. »5 ERDÉLYI 1982, 7. tábla. 116 A budakalászihoz a bodrogszerdahelyi 5. sírból ismert fokosbalta hasonlít. (PETKES 2006, 47-48.) 117 KISS Attila 1996, 238. 118 A 130. sír a temető északi részén rejlett, kora avar sírok környezetében. Konkrétan a 173. korai lovassír mellett, nem messze a kora avar 121. sírtól és a Bálint Csanád által 620 körűire keltezett 116. sírtól. (BÁLINT 1995, 288.; FETTICH 1964, 81.; KISS Attila 1963, 156.; NÉMETHIKLIMA 1992, 208.) A 130. sír rozettái többnyire a 6-7. század fordulóján és a 7. század első harmadában fordulnak elő (H. TÓTH - HORVÁTH 1992, 158.), de korai keltezést sejtet a jó minőségű szürke agyagedény is. (VIDA 1999, 208.) 1,9 KISS Attila 1996, 238. 120 Cividale. Nyéltámaszos L alakú bárd. H: 14,7 cm; él: 13,7 cm. (MENIS 1990, 423., 426., X.83z) 121 Gorsium (Tác-Fövenypuszta): 2 db L alakú bárd, az egyik kalapácsfejű köpűvel (B. THOMAS 1955, Taf. XXXIV.), Keszthely-Dobogó 84. sír: nyéltámaszos L alakú bárd a 4. századból. (SÁGI 1981, Abb. 33./9.) 122 Wolfgang Hübenernél az általa „korainak” nevezett (HÜBENER 1980, 86.), tehát már az 5. században megjelenő „Form J” jórészt a fok és „nyéltámasz nélküli L alakú bárd”-csoportomnak feleltethető meg. (HÜBENER 1980, 83—84., 102., Abb. 26-28.) A 6. század első felére jellemző (HÜBENER 1980, 86.) Hübener-féle „Form L” a „nyéltámaszos L alakú bárd”-csoportomnak feleltethető meg. (HÜBENER 1980, 84., 104., Abb. 29.) 123 A baltafélék fegyverként való alkalmazása a késő római — kora bizánci időszakban a germánokon keresztül került be a császári hadseregbe, mert a baltafélék a germánok fő fegyverei közé tartoztak. (KOLIAS 1988, 162.) 124 Az 5. század végéről, 6. század elejéről származó saraticei (Tullnerfeld) langobard leletek között is van egy L alakú bárd. (WERNER 1962, Taf. 58./7.) 125 KISS Attila 1996. 126 A 6. század elejére való téves keltezéssel (garnizon-elmélet), de helytállóan figyeltek fel a meroving jellegű leletanyagra a temető publikálói. (SAI .AMON-LRDEI.YI 1971, 66-67., 69-70.) A környei 125. sír bárdjából vett mintán végzett anyagvizsgálat kimutatta, hogy egy szórvány Dorfmerking típusú lándzsahegyhez és a 66. sír pajzsdudorához hasonló összetételű, csekély szén- és foszfortartalmú vasból készült. A pajzsdudor és a lándzsahegy meroving párhuzamokkal rendelkezik, akárcsak a bárd. A környei az egyetlen avar kori baltaféle, amelyiken anyagvizsgálatot végeztek. A 149. sír kétélű P függesztőfüles kardjához hasonlóan utólag cementálták, azaz a penge megedzése (strapabíróbbá tétele) céljából faszénnel burkolták be, és úgy hevítették. (PIASKOWSKI 1974,122-123., 128.) 127 CSIKY 2012,109-110., 114-115. 128 KISS Attila 1992,36-38. 130 T
