Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: A Keleti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történetlmi együttműködése
Demeter Zsófia: A Keleti-Bakonj Gaja-völgyi községeinek történelmi együttműködése Bél Mátyás országleírásának 1735-ben elkészült részében a Bakony erdőbeli gazdagságát még bizonygatnia kellett: „[ott ahol a Vértes] a székesfehérvár-győri királyi útnál véget ér, ugyanott kezdődik a mi Bakonyimk, s előbb szépen a meredek vértesi domboktól mély völgyekkel elválasztva szelíden, majd magasabbra emelkedve, sudár, sűrű fáktól árnyékolva. Ámbár kis részben fenyőféléknek is enged teret, otthonosabb ott mégis a bükkfa, s helyenként igen sűrű erdőt alkot a tölgy.”55 A Bakony fája tüzelő, épületfa formájában, vagy már feldolgozott minőségében a 19. században jól ismert jelenségnek számított. Az Edvi Illés Pál által 1844-ben kiadott oktatási kézikönyv a Bakonyról tudvalevőnek ítéli: „Ez egy rengeteg tölgy fás erdő. Belőle kerül temérdek tüzelő és szerszám’s épületfa, sok hízott sertés, sok vadhús. Benne laknak a sok szén-égetők, talicska-, lapát- s egyéb faeszközöket csináló német és tót faragók egész falukkal.” 56 Ugyanígy felkeltette a bakonyi faművesek munkája Rómer Flóris érdeklődését is, 1860-ban így írt: „A szekerce és a fúró a bakonyi faműves minden szerszáma, evvel készítik a teknőket, talicskákat, kendertilókat, melyekkel az ország minden részét bőven elárasztják.”57 A palotai meszesek, a szenesek, a bakonyi faárusok, de még a seprősök is vidékünk áruit vitték el a vásárokra.58 Ugyaninnen, s akár ezekkel a termékekkel együtt gyümölcsöt is szállítottak. Aszalás vagy befőzés idején mindez fordított irányban is megfigyelhető volt: üres szekerek indultak pl. Bakonycsernyére, vagy Dudarra a híres szilváért.59 A Bakonyban előállított faszén és az égetett mész a vidék elsőrendű áruja volt, és rendszeres kapcsolatot teremtett a Mezőföld és a hegyvidék között. Az erdőn folyó fafeldolgozás és a fa elégetéséhez kapcsolódó iparok (szénégetés, hamuzsírfőzés, üveggyártás), a mészkő feldolgozása (mészégetés), illetve végső soron a kőszén bányászata a Keleti-Bakony jellemző montániparágai voltak.60 A montániparokat sajátos időbeli váltás jellemzi tájegységünkön is. Az üveggyártás és hamuzsírfőzés jelentősége csökkent a 19. századra, a szénégetés jelentősége növekedett a század folyamán, míg jelentőségét a szénbányászat vette át 19—20. század fordulóján a szénbányák bezárásáig. Folyamatosan növekedett tehát a szénbányák nyitásával és bányafával való ellátásával, illetve a vasútépítéssel kapcsolatosan az erdőn történő ipari méretű fafeldolgozás. A fa elégetését követően a fa fajtájától függően a hamuból szurok, kátrány (kocsikenőcs) és hamuzsír nyerhető, tehát ezek előállítása melléktermékként is fontos a hamu összevásárlásával. Ma már csak földrajzi névként él annak a történetileg adatolható négy hamuháznak az emléke, amelyeket a Bakonycsemyéhez tartozó pusztákon a Zichy uraság bérletként üzemeltetett.61 A környékről ide hordták, és a bérlőnek adták el a kifőzésre alkalmas fahamut, vagy a bérlő hamuszedő kocsival szedte azt össze. A hamu egyrészt a paraszti háztartásokban, másrészt viszont az uradalmi fenntartású tégla- és mészégetőkben, pálinka- és salétromfőzőkben, szeszgyárakban keletkezett.62 Zichy Istvánnak a csernyei hamuzsírfőzőkkel kötött szerződése 1753-ban érdekes fényt vet a hamuzsírfőzés megítélésére. Álló fát addig nem vágathattak, amíg a hamu másodlagos felvásárlásából az erdőinotai és csernyei kazánokat tudták üzemeltetni. Hamu tehát bőven keletkezett az uradalomban és a falvakban, s annak felhasználása érdekében az uraság a kazánok fűtéséhez a tűzifát robotos munkaerővel vágatta és hordatta.63 Az erdő tudatos, üzemszerű kezelése az erdőuradalomnak tehát nagyon fontos volt, ugyanakkor a hamuzsírfőzést még egy' évszázadig nem tartotta általában erdőpusztítónak a gazdasági irodalom,64 hiszen jó haszonnal és jó kiviteli feltételekkel folyt. Az erdő fáját nagymértékben használta a szénégetés, más szóval a syenite's. Az erdő használata folyamán vidékünkön a birtokosok törekedtek arra, hogy' a szénégetéshez is csak a másra nem használható fát égessék el a boksákban, ahol a tökéletlen égés során nyerték a faszenet. A Súr, Mecsér, Nagy gyón, Kisgyón, Farkaskút, Mellár, Inota és Jásd erdeiben készült faszenet elsősorban a Zichy-uradalmak kovácsműhelyeiben, másrészt a Mezőföld uradalmi műhelyeiben használták. A 19. század végén már az akkor divatba jött gyári textíliák vasalásához a háztartások is jelentős vevői voltak.65 Az uradalmi faszén előállítása és kereskedelme is jelentős fuvarosréteget tartott el. Először a fának a boksákhoz történő hordása, majd a termék vevőkhöz való eljuttatása adott munkát. A faluzó szenesek messze földet bejártak egyegy kocsira való megvásárolt faszénnel.66 A palotai fuvarosok különös áruja lett a 18. század végétől az égetett mész. Égetésre való mész sok helyütt volt, vidékünkön azonban csak Pere, Tés és Isztimér tágabb körzetében lehetett kitermelni.67 A meszesek számára a 55 BÉL 1989, 22. 56 F.DV1 ILLÉS 1844, 38. 57 RÓMER 1860 (1990), 16. s» LUKÁCS 2009, 35. 55 HEIZINGER 1974, 76., 171. » PALÁDI-KOVÁCS 2007, 59. 61 HEGYI 1978,110-111. 62 HEGYI 1978,112. « HEGYI 1978,111-112. M GALGÓCZI 1855, 298. 65 HEGYI 1978,102. “ HEGYI 1978,102. 110
